Liz Volturi - 67. fejezet

67. fejezet

(Alec szemszöge)

Határozottan örültem, hogy végre túl voltunk Liz átváltozásán, annak pedig még jobban, hogy ennyire higgadt egy újszülötthöz képest. Bár sejtettem, hogy ez így lesz, hiszen Esme hasonló természettel bír, talán Liz csak egy kicsivel temperamentumosabb, mint az édesanyja, de ez nem is baj, hiszen én sem állok Carlisle szintjén, messze nem. Nekem Liz a tökéletes ez egészen biztos. Már csak arról kell meggyőznöm valahogy a Mestereket, nyilván leginkább Caiust, hogy engedje át a táplálkozással kapcsolatos döntést szerelmemnek, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy Liz a vega életmód felé hajlik. Már csak vele is tudatosítanom kell, hogy ez engem egy cseppet sem zavar. Sőt, biztosan gyönyörű lesz arany szemekkel.

-          Már várnak rád – nyitotta ki előttem Félix azonnal az ajtót.

-          Köszönöm – biccentettem felé, majd besiettem a terembe, hogy át tudjuk beszélni a dolgokat.  – Mesterek – hajoltam meg előttük.

-          Alec, már éppen meg akartunk látogatni benneteket – vágta rá Aro azonnal. – Hogy érzi magát Liz? – kérdezte kíváncsian.

-          Jól van, köszönjük – válaszoltam azonnal. – Még furcsa neki ez az új helyzet, de azt hiszem, hogy ebben nincs semmi meglepő.

-          Ivott már? – kérdezte Caius.

-          Igen, Edward és Emmett vadászott neki, de ezt nyilván tudjátok – bólintottam rá.

-          Ezzel el is érkeztünk a kérdéshez, amit tudnunk kell. Liznek választania kell, hogy melyik életformát választja. Természetesen jobban örülnénk a hagyományos módnak, de tekintve, hogy a legjobb barátaink lányáról van szó, ezért az övé lesz a döntés – mondta Aro komolyan.

-          Köszönöm, hogy meghagyjátok neki a választást. Még nem beszéltünk erről eddig – vallottam be őszintén.

-          Beszéljétek meg minél előbb, mert ha nem a mi életmódunkat akarja követni, akkor meg kell szerveznünk, hogy mindig el tudjon menni vele valaki vadászni. Most még egy ideig itt marad a Cullen klán, hogy segítsen neki, de utána már a mi felelősségünk lesz, hogy megkapja azt, amire szüksége van – mondta Caius ellentmondást nem tűrve.

-          Szerintem meg tudjuk oldani felváltva vele a vadászatot, vagy, ha ezen múlik, akkor áttérek én is az alternatív életmódra, és így mindig együtt tudunk majd vadászni. Amelyik megoldás jobban megoldható – mondtam határozottan.

-          Áttérnél az állati vérre a kedvéért? – lepődött meg Aro.

-          A feleségem, bármit megtennék érte – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-          Ez is egy alternatíva, és megoldaná a problémát – bólintott rá Marcus.

-          Amennyiben Alec képes átállni ilyen hosszú idő után – vágta rá Caius.

-          Ne vessük el ezt az alternatívát sem, de ha van más lehetőség, akkor nem kínoznám Alecet – mondta Aro határozottan.

-          Sosem lesz kín, hogy segítsek a feleségemnek – mondtam tiszteletteljesen. Ha ezen múlik a dolog, akkor boldogan iszok mostantól állati vért, annyira csak nem lehet rossz, mindenesetre abban biztos vagyok, hogy megéri majd.

-          Rendben van, Alec, megértettük az álláspontodat – bólintott rá Aro.

-          Köszönöm, Mester – biccentettem.

-          A másik kérdés, hogy mikor kezdhetjük el szerinted edzeni Liz képességét – nézett rám komolyan. – Nagyon sokat segíthetne a tehetsége, és szeretnénk, hogyha mielőbb képes lenne irányítani a veszély érzékelését.

-          Még egy kicsit feldúlt, hiszen minden megváltozott a számára, de szerintem néhány nap múlva elkezdheti az edzéseket – gondolkodtam el. Néhány nap alatt biztosan fel tudom rá készíteni lelkileg, hogy belekezdjünk az új életébe.

-          Mi két hétre gondoltunk, elvégre még csak nászúton sem voltatok – mondta Caius meglepően kedves hangnemben.

-          Köszönjük, két hét rengeteg idő – mosolyodtam el. Annyi idő alatt már minden rendben lesz vele, ez egészen biztos.

-          Nincs mit – válaszolták azonnal. – Mást most nem kívántunk megvitatni – mondta Aro, majd Caius felém tartott egy kecsesen szép Volturi címert, és egy koromfekete köpenyt. – Ezt Liz számára készíttettük – mondta Aro elégedetten. – Kérünk, add át neki, később pedig személyesen is meglátogatjuk.

-          Megtiszteltek – hajtottam meg magam, miután elfogadtam a gyönyörű ajándékot. Ez azt jelenti, hogy Liz azonnal a legmagasabb szintű testőrök között fog helyet kapni, az én oldalamon.

-          Most menj vissza a feleségedhez, hamarosan mi is tiszteletünket tesszük legújabb tagunknál – mondták határozottan.

-          Várjuk majd a hármakat – mondtam komolyan, majd egy szempillantás alatt elsiettem, hogy minél előbb visszaérjek Lizhez, és elmeséljem neki, hogy mi mindent sikerült megbeszélnem a vezetőinkkel…

(Liz szemszöge)

Nem sokkal azután, hogy Renata elhagyta a szobát, valóban megérkezett Alec, aki halkan bekopogott hozzám.

-          Gyere be nyugodtan, eltakar a hab – mondtam azonnal mosolyogva.

-          Biztos? – nyitott be óvatosan.

-          Biztos eltakar-e a hab, vagy biztosan bejöhetsz-e? – kuncogtam fel.

-          Mindkettő – válaszolta vidáman.

-          Mindkettőre igen a választ – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-          Oké – lépett be a fürdőbe, majd egy széket húzott a kád mellé, és kényelmesen elhelyezkedett rajta.

-          Mi a helyzet? – néztem rá kicsit idegesen. Nem tudtam, hogy most mit várnak el tőlem. Így, hogy átváltoztam nyilván minél előbb el kell foglalnom valamilyen pozíciót a családon belül, de azért remélem, hogy adnak nekem egy-két napot, amíg szokom az új helyzetet.

-          Ne aggódj – mosolygott rám megnyugtatóan. – Még két hetet kaptunk mind a ketten, hogy szokd az új életed, és pihenj – mondta elégedetten. – Ez idő alatt azt is el kéne döntened, kicsim, hogy táplálkozásilag merre szeretnél elindulni.

-          Azt hiszem, hogy egyenlőre maradnék az állati vérnél, szeretnék megpróbálni megmaradni a vegetáriánus életmódnál, mert én is nemrég még ember voltam, és nem hiszem, hogy akarnék emberekből táplálkozni – mondtam határozottan. – Sajnálom – fűztem még hozzá bocsánatkérően.

-          Kicsim, soha ne kérj elnézést ilyesmi miatt – mondta ellentmondást nem tűrve. – Engem egyáltalán nem érdekel, hogy mivel táplálkozol, csak az érdekel, hogy az enyém vagy, és mindig is az enyém leszel.

-          Efelől soha ne legyen neked sem kétséged – vágtam rá azonnal.

-          Helyes, akkor ezt meg is beszéltük – nyomott gyengéd csókot a számra, de gyorsan el is húzódott. – Ha kijössz a kádból, akkor átadom az ajándékokat, amit a Mesterek küldtek neked – húzódott mosolyra a szája.

-          Ajándékok? – lepődtem meg. – Miért kapok ajándékot?

-          Azért, mert most már a családhoz tartozol – vágta rá azonnal. – Neked is járnak azok a dolgok, amik mindenki másnak.

-          Csak nem köpeny és nyaklánc, ami mindenkinek van? – kérdeztem izgatottan.

-          Pontosan, eltaláltad – bólintott rá Alec azonnal.

-          Akkor most már értem, hogy Esme miért a csuklóm méretét akarta megtudni – kuncogtam fel. – Gondolom, hogy a másik családomtól karkötőt fogok kapni, mert tudják, hogy nyakláncom már lesz.

-          Ez nagyon is valószínű – bólintott rá azonnal. – Gyere, megmutatom őket – emelt elém egy hatalmas fürdőlepedőt, majd elfordította a tekintetét. Én pedig azonnal felálltam, és belebújtam az elém tartott anyagba, amivel együtt Alec átkarolt, majd felkapott, és egy szempillantás alatt kivitt engem az ágyunkhoz.

-          Ez gyönyörű – simítottam végig a sötét köpenyen, és a díszes arany láncon, és medálon.

-          Te vagy gyönyörű – nyögött fel Alec, majd halkan morogni kezdett, aminek nem értettem az okát. – Bocsáss meg egy pillanatra – sóhajtott fel, majd beviharzott a fürdőszobánkba, és bevágta maga után az ajtón, de olyan erővel, hogy szerintem kis híja volt annak, hogy kiessen a kerettel együtt.

-          Alec, mi a baj? – kérdeztem bizonytalanul, de magam is rájöttem a válaszra, amint megmozdultam. Amikor hozzáértem a köpenyhez, és a lánchoz elengedtem a törölközőt magam előtt, ami takarta a testem, Alec pedig azonnal reagált a látványra, és inkább elmenekült, nehogy megijesszen. Istenem, miért ilyen nehéz ez?

-          Csak egy percet kérek, minden rendben – jött a megnyugtatónak szánt válasz.

Viszont azt hiszem, hogy mindketten tudtuk, hogy nincs rendben, egyáltalán. El kéne lazítanom magam, vagyis, talán nekem is jót tenne, hogyha levezetném a bennem lévő feszültséget, és állítólag ez a fajta testmozgás elég jól levezeti. Legfeljebb, hogyha túl sok valami, akkor majd aggódunk akkor, amikor megtörténik. Ez így mindkettőnknek kínszenvedés, mert én is vágyom Alecre, csak annyi a baj, hogy túlságosan intenzíven érzékelek. Na de várjunk csak, Alecnek pont ez a képessége. Vajon nem tudná csak annyira behatárolni az érzékelésemet, hogy pont jó legyen mindkettőnk számára? Ez lehet a rövid távú megoldás. Később pedig már nem lesz rá szükség.

-          Alec, támadt egy ötletem – mondtam az ajtó előtt.

-          Liz, semmi szükség ilyesmire, egy pillanat – sóhajtott fel, és pontosan tudtam, hogy még a szemeit is forgatja hozzá.

-          Hidd el, hogy ez jó ötlet – vágtam rá konokul. – Nagyon egyszerű a dolog. Szeretnék veled lenni, de túlságosan fel vagyok még pörögve, viszont ha te egy kicsit korlátozod az érzékelésemet, akkor együtt lehetnénk.

-          Nem fogom a feleségemet elkábítani semmi miatt – válaszolta dühösen. – Mit gondolsz te rólam? Milyen férfi lennék, ha ezt tenném veled a saját érdekemben?

-          Ki mondta, hogy ez csak a te érdeked lenne? – kérdeztem vissza dühösen. – Én is akarom, és én kértelek meg rá – vágtam rá azonnal.

-          A válaszom az, hogy teljesen kizárt – csapta ki az ajtót, majd fenyegetően elém állt. – Képes vagyok felülkerekedni a vágyaimon, csak néha szükségem van egy kis időre. Főleg, ha teljes valódban láthatom a csodálatos idomaidat. Mi ebben olyan hihetetlen?

-          Semmi – húztam össze magam megszeppenten. – Azt hiszem, hogy felöltözöm – remegett meg a szám széle, pedig nagyon akartam magam tartani. Még szerencse, hogy az áruló könnyeim már nem tudnak kicsordulni a szememből. – Beengednél a fürdőbe, bent van a ruhám, amit fel akarok venni.

-          Liz, én… - vett egy mély levegőt.

-          Csak hagyj most engem egy kicsit – csattantam fel. Elég ebből a kínos helyzetből.

-          Rendben – állt félre az utamból, én pedig beslisszoltam a fürdőbe, és azonnal magamra zártam az ajtót. Azért ennyire nem kellett volna felkapnia a vizet, legalábbis szerintem. Most eléggé hasonlított a volt vőlegényemre a viselkedése. Talán én vagyok a hibás? Én hozom ki ezt a férfiakból?

-          Alec, Esme szeretne egy kicsit Lizzel lenni, addig elkísérhetnél vadászni, legalább kiszellőzteted a fejed. A családból más most úgysem ér rá, hogy velem tartson – hallottam meg Edward hangját. Nagyszerű, biztosan hallott mindent, és most rám uszítja anyát, magát meg a férjemre uszítja. Pazar, lehetne még ennél is kellemetlenebb a helyzet? Esetleg megtárgyalhatnánk a jelenlegi szexuális problémáinkat az egész kastély előtt. Félix biztosan rajongana az ötletért, hát még Emmett.

-          Ne ironizálj, Liz, hidd el, hogy jót fog tenni neked egy kis beszélgetés – kuncogott fel Edward.

-          Más is jót tenne nekem, ami lehiggasztana – vágtam vissza, de tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért akartam belekötni szegény Alec érzéseibe, már megint. Vámpírként vajon ilyen hárpia leszek?

-          Remek lenne egy vadászat – mondta Alec, majd elviharzott Edward mellett. Fogadott bátyám pedig egy pillanatra szúrós tekintettel nézett rám, majd követte a férjemet. A következő pillanatban pedig megjelent anya az ajtóban.

-          Igen, tudom, hogy elviselhetetlen vagyok, és tudom, hogy nem kéne mindenért Alec érzésein táncolnom – mondtam mielőtt még megszólalhatott volna.

-          Alec pedig pontosan tudja, hogy nem miatta van, hanem amiatt, hogy most változtál át – vágta rá anya. – Az a baj, hogy túlkomplikálod a helyzetet.

-          Mit komplikálok túl? – néztem rá döbbenten.

-          Attól, hogy Alec néha egy kicsit elmenekül előled, még nem kell semmit sem erőltetned. Ha tudnád, hogy az átváltozásom után Carlisle mennyi hideg zuhanyra kényszerült, és mégis itt vagyunk boldog házasokként már egy jó ideje, és még sokkal több idő áll előttünk – fogta meg a kezem, majd lehúzott maga mellé az ágyra. – Viszont kitaláltunk valamit, hogy jobban ismerkedjetek egymással vámpírként, és senki se zavarjon meg közben – paskolta meg a kezem.

-          Kíváncsian hallgatlak – néztem rá meglepetten.

-          Van itt nem messze egy apró sziget, vagyis vámpírmértékkel nem messze, teljesen lakatlan, mivel a Volturi tulajdonát képezi. Csakis állatok vannak a szigeten, és nagyobb ház, mert néha egy-egy pár innen odamegy pihenni. Megbeszéltük a vezetőkkel, hogy mivel úgyis szeretnének hagyni neked egy kis időt, hogy megszokd az új létedet, két hétre a tiétek a sziget. Csak kettőtöké, és senki nem fog zavarni benneteket. Így lesz időtök beszélgetni. Alec megtanít téged vadászni, bár ez tökéletesen ösztönös lesz, és talán tisztázhatjátok a házastársi feszültségeket is – mondta anya lelkesen.

-          Jól hangzik, de mi van akkor, hogyha Alec már azelőtt el akar majd válni tőlem, hogy még el sem kezdtünk igazán házasok lenni – néztem rá idegesen.

-          Kicsim, ez a veszély, abszolút nem fenyeget, úgyhogy kár is ilyen butaságokon törni a fejed – simított végig az arcomon. – Most pedig gyere, csomagoljunk be – állt fel, és lépett a szekrényhez.

-          Anya – sétáltam mellé.

-          Igen, kicsim? – nézett rám mosolyogva.

-          Köszönöm – bújtam hozzá szorosan. Ő pedig azonnal átkarolt engem, s minden kétségem egy csapásra elpárolgott ettől a gyengéd öleléstől…