47. fejezet
(Alice szemszöge)
Már nagyon izgatott voltam az esküvők miatt, hiszen holnap lesz a nagy nap. Carlisle és Esme ma éreznek haza, és ezt senki nem tudja rajtam kívül. Még Edward sem, mert ő mostanában sokkal jobban el van foglalva Bella félelmeinek meggyógyításával, mint azzal, hogy az én gondolataimat csenje el. Mindenesetre nagyon remélem, hogy Bella lassanként rendbe jön, bár Edward nagyon büszke rá. Tegnap már Bella volt az, aki rántottát és palacsintát csinált a lányoknak reggelire. Bár tény, hogy olyan messze állt a tűzhelytől, amennyire csak vámpírilag és emberileg egyaránt lehetséges volt, de akkor is megcsinálta, és ez már valami. Bár az azért egyöntetűen mindenki szerint vicces pillanat volt, amikor Bella elmenekült tegnap a gyertya elől, Edward meg szalad a gyertyával a kezében utána. Először nem is nagyon tudtuk hova tenni a jelenetet, aztán leesett, hogy Bella megijedt, és ezért futott el Edward elől. Illetve csak a tűz elől. Így utólag visszagondolni nem is vicces a dolog. Na, mindegy, a lényeg, hogy jó úton haladnak. Más nem számít. Csak az, hogy a duplaesküvő tökéletes legyen. Bár Phoebe kicsit megnehezíti a dolgomat, mert hogyha valami nem tetszik neki, akkor hajlamos ezt a tudtunkra adni. Hihetetlen, hogy micsoda ereje van, ahhoz képest, hogy még csak egy napos. Tegnap például morcosan mutatott rá egy ruhára, amit Gabriellának szántam, hiszen most, hogy már nincs pocakja nem jó rá az eredeti ruhája, így választottam neki egy szexi, rövid ruhát. Amikor viszont megmutattam neki és Phoebe-nek a ruha megrázott. Szó szerint sokkolt, mire én azonnal elhajítottam. A kis rosszcsont pedig elégedetten vigyorgott. Csak azt tudnám, hogy mi baja volt azzal a ruhával.
- Drágám, hova tegyem ezt a farönköt? – szakított ki szerelmem hangja a gondolataimból.
- Oh, bocsánat – ocsúdtam fel. – Oda tedd légy szíves, a folyosó végére.
- Rendben van – indult tovább azonnal kedvesem, majd a kért helyen helyezte el a rönköt. – Mi a baj, kincsem?
- Nincs baj, csak izgulok, még sosem szerveztem dupla esküvőt. Kicsit nehéz volt összehozni a kétféle díszletet, és két féle stílust, de azt hiszem, hogy az összhatás jól sikerült – néztem elgondolkodva a csokrokra.
- Nekem tetszik a rózsaszín akármicsoda és a vörös rózsa kombináció – állapította meg Jasper.
- Igen, a vörös rózsa és a rózsaszín liliom tényleg remekül illik egymáshoz. Johanna mindenképpen a liliom mellett döntött, de Tanya kedvenc virága a vörös rózsa, így azt is muszáj volt hozzátenni. Az egység végül is tökéletes, és ez a lényeg. Mindennek szépnek, és tökéletesnek kell lennie. – Jézusom – kiáltottam fel.
- Mi a baj? – nézett rám Jasper aggódva.
- A torták, még nem érkeztek meg a torták – kezdtem el pánikba esni.
- Ha hallgatóznál egy kicsit, akkor te is hallanád, hogy éppen most fordult rá a földútra egy autó. Nyilvánvalóan ez az autó lenne az, amelyik a tortákat hozza.
- Tényleg – fújtam ki a levegőt megnyugodva.
- Alice – ölelt át szerelmem. – Te mindig és mindenkor tökéletes partikat és esküvőket szerveztél. Ez az alkalom pontosan ugyanolyan tökéletes és különleges lesz, mint a többi – mondta határozottan.
- Köszönöm, drágám – nyomtam hálás csókot a szájára.
- Igazán nincs mit. Én csak az igazságot mondom – mondta kedvesen. Majd bement a házba. Gondolom, hogy szóljon a fiúknak, hogy segítség kell a torták bepakolásához.
- Megjöttek a torták? – jelent meg mellettem Prue izgatottan.
- Igen, hamarosan itt lesznek – bólintottam rá.
- Már alig várom, hogy lássam őket – lelkesedett fel. – Még sosem láttam igazi, hatemeletes esküvői tortát – harapott az ajkába. – Melyik szint az oroszkrém? Feltétlenül ahhoz kell holnap sorba állnom.
- Te kis haspók – nevettem fel.
- Ki kell élveznem az új ízeket. Az egyetlen édesség, amit kóstoltam az a csoki volt, mielőtt idekerültem hozzátok, Maxtől kaptam – szomorodott el.
- Hiányzik, igaz? – kérdeztem halkan.
- Én… már tudom, hogy igazából soha nem voltam belé szerelmes, inkább csak nagyon hálás voltam neki, amiért befogadott és nem bántott engem – magyarázta csendesen. – Tudom, hogy ti nem kedveltétek, és erre minden okotok megvolt, de nekem mégis fontos volt. Szeretni fogom, amíg élek, és hálás leszek neki, amiért családot adott, akkor is, hogyha az olyan is volt, amilyen. A biztonság nagy ajándék.
- Ne gondolj a múltra – öleltem magamhoz. – Most már közénk tartozol, és itt garantáltan biztonságban leszel mindig is. Szeretünk téged. Főleg Bella. Komolyan mondom, hogy érted még képes lenne tűzön-vízen is átmenni.
- Igen, ebben én is biztos vagyok – bólintott rá. – Soha senki nem volt hozzám olyan jó, mint Bella. Ne értsd félre, imádok veled lenni, de tudod Bella. Ő minden éjjel bejön a szobámba, hogy jól alszom-e. Betakargat, hogyha éppen nincs rajtam a takaróm. Megsimogatja a hajam, puszit nyom a homlokomra. Nem tudja, hogy olykor ébren vagyok, amikor benéz rám, csak nem nyitom ki a szemeimet, mert élvezem, azt, ahogy saját lányaként bánik velem. Ez sokat jelent nekem, úgyhogy kérlek, te se mondd el neki, hogy nem mindig alszok, amikor azt hiszi – nézett rám kérlelőn.
- Dehogy mondom el – vágtam rá azonnal. – Bár boldog lenne, hogyha tudná, hogy hogyan érzel iránta.
- Szerintem magától is nagyon jól tudja – mondta Prue azonnal.
- Mondjuk, azt hiszem, hogy ez tény – bólintottam rá végül. Hiszen Bella tényleg pontosan tudja, hogy mennyire szereti őt Prue. A jelek szerint pedig Prue is pontosan tudja, hogy mennyire szereti őt Bella. – Itt vannak a torták – mutattam az éppen leparkoló autóra.
- Jaj, Istenem, de izgalmas – ragadott kézen Prue, majd húzni kezdett a szállítókocsi irányába. Imádtam, amikor ő pontosan ugyanolyan lelkes volt, mint én. – Te jó ég, hogy ez a torta milyen hatalmas – kerekedtek ki a szemei, amikor meglátta az édességet. – Na és ezek a virágok rajta. Valódiak? – nézett rám kérdőn.
- Nem, drágám, azok a virágok mind marcipánból vannak – vágtam rá azonnal.
- Mi az a marcipán? – súgta a fülembe a kérdést. Biztosan észrevette, hogy milyen furcsán néznek rá a szállítók, amiért nem tudta, hogy marcipán virágok vannak a tortán.
- Az egy édesség féle – súgtam vissza. – Majd később elmesélem – fűztem még hozzá.
- Oké – bólintott rá azonnal. – Segíthetek valamit? – nézett körül a kocsiban. A szeme pedig rögtön felcsillant, ahogy meglátta a Prue feliratú dobozt. – Azt én kapom? – kérdezte az ajkába harapva.
- Igen, méghozzá Bella és Edward rendelte neked – mondtam határozottan.
- Milyen alkalomból? – kérdezte kíváncsian.
- Nem tudom – sóhajtottam fel.
- Na persze, nem tudod – forgatta meg a szemeit.
- Tényleg nem tudom – szusszantottam bosszúsan. – Nem hajlandóak eldönteni, hogy milyen alkalomból kapod ezt az ajándékot, ezért kivételesen tényleg fogalmam sincs.
- Komolyan? – nézett rám meglepetten. – Meglepetés? Még soha senkitől nem kaptam semmilyen meglepetést – csillantak fel a szemei. Majd mélyet szippantott a levegőből. – Hm… fincsi meglepetés lesz. A lehető legjobb meglepetés, amit csak kaphatok, azt hiszem. Ennek abszolút oroszkrém torta illata van.
- Te meg mit csinálsz a kocsinál? – kérdezte Bella csípőre tett kézzel.
- Én csak… nem akartam kíváncsiskodni, csak segíteni szerettem volna – tette vissza Prue a dobozt a kocsira. Majd mint egy rossz kislány a háta mögé rejtette a kezeit, és az ajkába harapva nézett Bellára.
- Na, jól van, hiszek neked – sóhajtott fel Bella mosolyogva. Prue pedig azonnal szélesen elmosolyodott.
- Gyerünk, ne lazsáljatok, mert a végén még leszakad a karom a sok tortapakolásban. Egyébként is, ki fogja ezt mind megenni? – kérdezte Emmett morcosan.
- Hát természetesen mi – vágta rá Prue azonnal. – Hiszen te is tudod, hogy mennyi süteményt tud megenni család. Most, hogy így elnézem a helyzetet, talán még keveset is rendeltünk.
- Ekkora nagy lakodalom lesz? – kérdezte a kiszállító kikerekedett szemekkel.
- Dupla esküvőt tartunk – válaszoltam mosolyogva.
- Oh, az mindjárt más – biccentett a férfi. – Ez esetben sok boldogságot kívánok mindkét ifjú párnak – mondta kedvesen. Majd lelkesebben kezdett kipakolni a kocsiból. Mi pedig azonnal a segítségére siettünk. Egy negyed órával később pedig már el is köszöntünk a szállítóktól. Amikor pedig visszamentünk a házba Prue mosolyogva sóhajtott fel.
- Kétségeim vannak afelől, hogy tényleg meg tudjuk-e enni ezt a rengeteg tortát – kerekedtek ki a szemei.
- Ha azt veszed, hogy a farkasok könnyedén felfalnak fejenként legalább egy tortát, akkor nem is olyan sok – állapítottam meg határozottan. – Oh, és amennyire a félvéreket ismerem, az ő étvágyuk is egészen jó szokott lenni.
- Hát, amennyiben édességről van szó, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is jó az étvágyam. Sőt – bólintott rá Heather.
- Ez esetben egészen biztos vagyok – mondtam nevetve.
- Boldog születésnapot, Prue – kiáltott fel hirtelen Edward és Bella. Rosalie pedig megjelent a hatalmas oroszkrém tortával, amin apró gyertyák voltak.
- Nekem? – sikkantott fel Prue meglepetten.
Én pedig szintén meglepetten álltam egy helyben. Tudtam, hogy valami jeles alkalomról lesz szó. Tisztában voltam vele, hogy ajándékot is kell vennem. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen alkalomra vásárolok. Bár szerintem az ajándék, amit Jasperrel vettünk nagyon is találó.
- Igen, neked – ölelte magához Edward és Bella fogadott lányát. Majd Anthony is alaposan megölelgette húgát.
- Honnan tudtátok meg, hogy ma van a napja? – kérdezte elámulva.
- Nos, van egy-két emberünk, akit ki tudtunk faggatni rólad. Könnyedén kiderítettük, hogy mikor van a nagy nap – ölelte magához Bella.
- Ezt igazán nem kellett volna – gyűltek könnyek Prue szemébe.
- Nagyon is kellett – mondta Edward kedvesen. – Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit – mondta határozottan.
Prue pedig lelkesen elfújta a gyertyákat, én pedig már egy fényképezőgéppel a kezemben kattogtattam lelkesen. Egy ilyen pillanatot meg kell örökíteni. Főleg mert Prue maga köré gyűjtötte Emilyt, Marie-t, és Timet is, hogy együtt fújják el a gyertyát.
- Akkor most jöhetnek az ajándékok – jött be Johanna és Billy vigyorogva.
- Ajándékokat is kapok? – kérdezte döbbenten.
- A szülinaposnak ajándék is jár – mondta Anthony, miközben átadott egy kis ékszerdobozt Prue-nak. Ő pedig azonnal izgatottan nyitotta kis a dobozkát.
- Ez egyszerűen csodálatos – sikkantott fel Prue. A nyakláncon, amit kapott egy gyönyörű szép kristály szív volt. Egy rózsaszín kristály szív. Szemmel láthatóan Prue azonnal beleszeretett az ékszerbe. – Imádom – ölelte meg Anthonyt boldogan.
- Ezt tőlem és Emmettől kapod – lépett elé Rose. – Inkább majd a szobádban nyisd ki – súgta utána a fülébe.
- Miért mi ez? – kérdezett vissza Prue.
- Hálóing, és tudom, hogy szégyenlős vagy – vágta rá Rose halkan. – Egyszer majd nagyon jól fog jönni – kacsintott rá a megszeppent lányra.
- Oh – pirult el Prue kislányosan.
- Most mi jövünk – sétált le lassanként Gabriella a lépcsőn, Phoebe és Jacob társaságában.
- Neked még nem ágyban lenne a helyed? – kérdezte Rose rosszalló pillantást küldve barátnőjének.
- Edward engedélyezet nekem negyed órát. Utána nyugton leszek odafent – vágta rá Gaby.
- Akkor rendben – biccentett Rose. Majd odasietett, hogy segítsen Gabriellának lejönni a lépcsőn.
- Mi is hoztunk neked valamit – lépett Prue elé most Edward és Bella. Majd átnyújtottak neki egy borítékot. Ő pedig izgatottan nyitotta ki.
- Egyetemre? Művészeti szakra? – sikkantott fel Prue. – Ez egyszerűen csodálatos. Én sosem gondoltam volna, hogy valaha is… ez egyszerűen, nem is tudom, hogy mit mondhatnék – mondta el egy szuszra. Majd szinte belevetette magát Edward és Bella karjaiba.
- Most pedig itt a mi ajándékunk Jasperrel – siettem én is oda hozzájuk. Majd Prue-t szorosan átölelve nyomtam a kezébe az ajándékot. Ő pedig azonnal bontogatni kezdte.
- Öhm… ez egy…
- Igen, pontosan az, aminek látszik – kezdtem el örömömben ugrálni. – Tízezer dollárt töltöttünk rá – kacsintottam barátnőmre.
- Egy saját hitelkártya – villantak meg Prue szemei. – Pruedence Cullen, hm… egészen jól hangzik. Nem gondoljátok?
- A lehető legjobban – vágtuk rá egyszerre.
Bár Edwardttól kaptam egy nem túl lelkes pillantást. Gondolom azért, mert eltitkoltam előlük a szándékomat. De hát, ha a divat diktálja a tempót a világban, akkor kis barátnőmnek igazán szüksége van egy tisztességes és jól feltöltött kártyára.
- Mikor vágod fel a tortát, Prue? – kezdte el cibálni a szoknyáját Marie.
- Azonnal fel is vágom – vette el a kést Bellától, és vágott egy hatalmas szeletet Marie számára.
Azután Emily és Tim következett. Azután pedig mindenki más is kapott egy-egy szeletet, aki szerette a tortát. A végén pedig Prue magának is vágott egy hatalmas szeletet, majd jóízűen enni kezdett.
- Ez még mindig isteni – sóhajtott fel az első falat után.
- Miről maradtunk le? – sietett be az ajtón Jules és Sam is a kis Sam társaságában. Aki igencsak növésnek indult azóta, hogy utoljára láttam.
- Sziasztok – csillant fel Prue szeme azonnal. A kis Sam pedig azonnal felé kezdett nyújtózkodni. Barátnőm pedig boldogan vette át Jules kezéből a kis rosszcsontot.
- Mi is hoztunk egy apróságot – nyújtott át egy kis dobozt, amit Prue azonnal ki is bontott.
- Ez egyszerűen gyönyörű – mondta boldogan mosolyogva. Egy kézzel készített törzsi fényképtartó volt, amiben egy csodálatos fotó volt róla és kis Samről. – Nagyon különleges ajándék. Köszönöm.
- Nagyon szívesen – biccentett Jules. A parti egész nap és éjszaka tartott ezután. Vagyis inkább csak éjfélig, mert Prue akkor dőlt ki végleg. Edward pedig mosolyogva vitte fel a karjaiban a szobájába, ahol Bella betakarta őt. Azt hiszem, hogy ez lehetett Prue eddigi életének legszebb napja.
- Ez fantasztikus ötlet volt – mondtam elismerően Edwardnak és Bellának.
- Köszönjük, úgy éreztük, hogy itt az ideje egy igazi szülinapnak – mondták mosolyogva. Úgy látom, hogy nekik is fontos volt ez a nap, és az, hogy boldoggá tehették fogadott lányukat.
- Te jó ég – kiáltottam fel hirtelen.
- Mi a baj? – néztek rám mindannyian.
- Az esküvő. A dupla esküvő – mondtam feldúltan. – Teljesen megfeledkeztünk Prue partija közben arról, hogy holnap délben itt lagzi lesz. Még nem vagyunk készen mindennel, mi meg elégedetten ücsörgünk itt hajnali fél egykor, amikor még semmi nincs kész – váltam hisztérikussá.
- Hé, nyugi, kicsim, ne ess pánikba – mondta Jasper határozottan. Majd éreztem, ahogy egy nyugalomhullám söpör végig a testemen. – Csak mondd meg, hogy ki mit tegyen, és készen leszünk – folytatta miután lehiggadtam.
- Rendben – vettem egy mély levegőt. – Akkor a fiúk a tervrajzaim alapján tegyenek mindent a helyére odakint. A lányok közül pedig, aki tud almás pitét sütni, az menjen a konyhába. Rose, te menj kis és rendezd el a virágokat. Neked van stílusérzéked.
- Én vállalom az almás pitéket – mondta Bella, és már el is tűnt a konyhában.
- Rendben, én pedig megyek, és felteszem a lampionokat, és az égőket a táncparkettre – mondtam határozottan.
Majd én is rohantam a dolgomra. Néhány óra múlva pedig elégedetten néztem végig az alkotáson. A táncparkett tökéletes volt. Romantikus és hangulatos. A padok, és a farönkök tökéletesen úgy álltak, ahogy megrajzoltam. A fiúk is fantasztikusan helyt álltak, ahogy Rose is csodát művelt. A konyhából pedig csak úgy áradt a fahéjas-alma összetéveszthetetlen illata. Ezek szerint Bella is sütött annyi pitét még a torták mellé, amennyit csak emberileg lehetséges volt ennyi idő alatt.
- Hihetetlen, de tényleg minden tökéletesen készen áll az esküvőre – huppantam le a kanapéra vigyorogva.
- Nos, sokat lendít a teljesítményen, hogy a vámpíroknak nincs szüksége pihenésre – ült le mellém szerelmem is, és azonnal átölelt.
- Az egyszer biztos – biccentettem rá.
- Jó reggelt – jött le Prue a köntösében mosolyogva. – Te jó ég, ti egész éjjel dolgoztatok? – nézett körül a házban. Majd pillantása az udvarra esett.
- Hát, ami azt illeti, elég sokat dolgoztunk rajta – jött be Bella a konyhába.
- Jó reggelt, gyerekek – suhant be Esme és Carlisle az ajtón.
- Esme, Carlisle – sietett hozzájuk Prue egy ölelésre.
- Boldog Születésnapot, drágám – nyomott puszit Esme az arcára. Majd Carlisle is csatlakozott hozzá. – Hoztunk neked egy apró ajándékot – nyújtott át Esme egy csomagot.
- Oh, köszönöm, de már így is annyi mindent kaptam – puszilta meg őket Prue is. Majd izgatottan tépte le a csomagolópapírt.
- Ez egy úgynevezett művészmappa. Tartalmaz mindent, amire egy festőnek szüksége lehet – fűzte hozzá azonnal a magyarázatot Esme.
- Ez fantasztikus, köszönöm – ölelte át őket Prue.
- Elmesélitek, hogy hogyan kerültök ide? – kérdezte Edward mosolyogva.
- Emily itt vannak a dédik – sikkantott fel Marie a lépcső tetején.
- Jövök – süvített le Emily Marie mellett, hogy a nyakukba ugorjon.
- Nem akartuk kihagyni a dupla esküvőt, és ezt Marcus is volt szíves megérteni – válaszolta Esme Edward kérdésére.
- Akkor most, hogy már mindenki itt van, kezdődhet a készülődés – csaptam össze a tenyereimet. Mire mindenki felnevetett, de azután ki-ki ment a saját dolgára, hogy összeadhassuk a két gyönyörű párunkat…
