La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 49. fejezet

49. fejezet

(Tanya szemszöge)

Egész éjjel csak feküdtem az ágyamon, és meg sem moccantam. Azon gondolkoztam, hogy vajon, ha még ember lennék, akkor tudtam volna egyetlen egy pillanatot is aludni? Hiszen annyira izgatott vagyok, hogy megmozdulni is alig tudok. Vagy talán félek egy kicsit? Mióta is várok erre a pillanatra? Már emberkoromban is gyakran tervezgettem az esküvőmet. Alig vártam, hogy kimondhassam a boldogító igent. Na de, mi van, hogyha Justin közben meggondolja magát? Mi lesz, ha inkább egy olyan nőt választ, aki képes lesz neki gyermeket szülni.

-         Jó reggelt, hogy aludtál? – libbent be hozzám Irina vigyorogva. Majd átnyújtott nekem egy bögre vért. Ha jól éreztem, akkor szarvast.

-         Hát ez? – kérdeztem döbbenten.

-         Ágyba reggeli a menyasszonynak – kuncogott fel. – Gondoltam megtarthatnánk ezt a régi szokást – rántotta meg a vállát.

-         Nem is rossz ötlet – vigyorodtam el, majd kiittam a bögrét.

-         Frissen jobb, tudom – harapott az ajkába testvérem.

-         Ez a bögre a gesztus miatt volt tökéletesen finom – vágtam rá azonnal.

-         Ennek örülök – mosolyodott el azonnal. – Ideges vagy?

-         Inkább félek egy kicsit – vallottam be azonnal.

-         Mégis mitől? Justin imád téged – mondta nővérem határozottan.

-         De mi lesz, hogyha egyszer kiábrándul belőlem? – kérdeztem izgatottan.

-         Erre elég kicsi az esély, mivel a rajongásig imád téged – mondta testvérem határozottan.

-         Most igen, de egyszer talán rájön, hogy én magam kevés vagyok neki – kezdtem el rágcsálni a szám szélét.

-         Tanya, ne láss rémeket. Nem minden férfi vágyik gyerekekre és nagy családra. Justin téged szeret, méghozzá magadért, és tisztában van vele, hogy mindig csak ti ketten lesztek – nyugtatgatott Irina lelkesen. – Hogyha nem lenne ezzel a ténnyel tisztában, akkor még lenne okod aggódni, de semmiben sem árulsz neki zsákbamacskát, így nincs mitől tartanod. Justin téged akar, csakis téged, és ezen semmi sem változtat. Úgyhogy most szépen kivered a fejedből ezeket a butaságokat, és felkelsz, hogy megfürödj, utána pedig én megcsinálom a hajadat, Carmen felöltöztet, Kate pedig csodálatos, szolid sminkkel fog megajándékozni téged – mondta ellentmondást nem tűrve.

-         Oké, inkább be kéne fejeznem az idegeskedést. Igazad van – mosolyodtam el.

-         Na végre, a menyasszonynak boldognak kell lennie ezen a csodálatos napon – sétált be Kate is a szobába.

-         Mi a baj, kedves? – lepődött meg Carmen, amikor meglátta az ágyam körül a csoportosulást.

-         Nincs semmi baj – vágtam rá mosolyogva. – Most már nincs – fűztem még hozzá. – Itt az ideje, hogy elkezdjek készülődni – mondtam határozottan. Majd felpattantam az ágyból, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Azonnal elmerültem a forró habokba, amelyek nem sokáig maradtak forrók ismerve a testhőmérsékletemet, de azért értékeltem, hogy ilyen finom, és illatos fürdőt kaptam. A szándék a fontos. Az már csak részletkérdés, hogy a jéghideg vizet sem éreztem volna hidegnek, hiszen az én bőrömnek meg sem kottyan.

-         Hogy van a menyasszony? – kopogtatott be Alice az ajtón.

-         Remekül vagyok, köszönöm – válaszoltam mosolyogva.

-         Remek, akkor mosd meg a hajad gyorsan, és gyere kifelé, mert hamarosan itt az idő – mondta határozottan. – Egyszerre kell odaérnetek Johannával az oltárhoz – fűzte még hozzá.

-         Igen, tudom – vágtam rá. – Johanna már készen is van? – kérdeztem kíváncsian.

-         Már az utolsó simításokat végzik rajta a lányok, úgyhogy hamarosan készen lesz. Még van úgy fél órád, csak azért szóltam.

-         Rendben, máris megyek. Köszönöm, Alice – válaszoltam. Majd rögtön ki is pattantam a vízből, és megtörölköztem.

-         Nincs mit – hallottam még a hangját.

Majd elköszönt a nővéreimtől, és ki is sietett a szobából. Én pedig felkaptam a köntösömet, és hagytam, hogy a lányok leültessenek a tükör elé egy kényelmes székre, és azt tegyenek velem, amit csak szeretnének.  

-         Arra gondoltam, hogy egy szép kontyba fonom a fürtjeidet, néhányat pedig kihagyok belőlük, hogy szép loknikat készíthessek a frizurádba – javasolta testvérem.

-         Szerintem ez remekül hangzik – egyeztem bele azonnal.

-         Én egy enyhe kékes szemhéjfestékre gondoltam, hogy kiemeljük a szemeidet, azután pedig egy szép fekete szempillaspirál, végül pedig egy enyhe, rózsaszín árnyalatú rúzs. Így lesz tökéletes a sminked. Legalábbis szerintem.

-         Ez remekül hangzik – bólintottam rá.

-         Én hoztam neked fehér combfixet, egy vadonatúj kék combdíszt – mutatta fel a két igencsak szexi darabot.

-         Nah, csak zavarba jött Denali legnagyobb szukkubusa? – hökkentek meg a lányok.

-         Talán egy egészen kicsit – mondtam határozottan.

-         Ugyan miért? Hiszen nem ez lesz az első éjszakátok Justinnal? – kérdezte Irina döbbenten.

-         Igen, tudom, de ma éjjel leszek először valaki felesége. Pontosabban nem akárki felesége, hanem Justiné – mondtam boldogan. – Ez hihetetlen érzéseket indít el bennem. Olyan, mintha a föld fölött lebegnék egy méterrel. Ez pedig annyira csodálatos érzés, hogy az már hihetetlen.

-         Örülünk, hogy boldog vagy – simított végig a kezemen Carmen.

-         Én hoztam neked valamit kölcsön – lelkesedett Irina.

-         A kedvenc nyakláncod – néztem rá döbbenten. – Ezt soha nem adtad kölcsön, akármennyire is kérleltelek.

-         Nos, talán csak a megfelelő pillanatra vártam – rántotta meg a vállát. – Vedd csak fel, nagyon illik a ruhádhoz – mondta határozottan.

-         Nagyon köszönöm – öleltem magamhoz. Majd hagytam, hogy a nyakamba akassza a gyönyörű gyémánt medált.

-         Én pedig hoztam neked valami régit – sétált elém Kate. – Remélem, hogy tetszeni fog. Ez a darab, még a nagymamámé volt – mutatott nekem egy gyönyörű hajtűt, amit utána azonnal bele is helyezett a frizurámra.

-         Köszönöm szépen, lányok, ez nagyon sokat jelent nekem – öleltem magamhoz mindhármukat.

-         Igazán nincs mit, örülünk, hogy boldog vagy – vágták rá azonnal.

-         Azért bennem még felmerült egy kérdés – nézett Irina kissé szomorúan.

-         Na és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-         Miután összeházasodtatok te itt fogsz maradni? – kérdezte kíváncsian. – Mármint, Justint ide köti a testvére. Nyilván ezután nem fogtok hazajönni Denaliba. Gondolom – harapott az ajkába.

-         Nem tudom, igazából erről még nem is beszéltünk – gondolkodtam el. – Én szeretnék hazamenni, de ezt természetesen meg kell beszélnünk még. Nem tudom, hogy Justin mit szeretne.

-         Ezt majd megbeszélitek – legyintett Carmen. – Lesz rá elég időtök a nászúton – mondta határozottan.

-         Ez igaz, egy hét csak a miénk lesz az Alpokban – mosolyodtam el. – Justin már nagyon belejött a snowboard rejtelmeibe – emlékeztem vissza mosolyogva.

-         Azért te sem panaszkodhatsz a tudományodra – vágta rá Kate nevetve. – Párszáz év alatt egészen jól sikerült tökéletesíteni a síelő technikádat.

-         Igen, tényleg nincs okon panaszra – egyeztem bele azonnal. – Justin is nagyon örült a havas kiruccanásnak. Még jó, hogy van a hegyekben egy kis faházunk az eldugott részen. Így nem fognak minket megzavarni a turisták.

-         Biztosan fantasztikus nászutatok lesz, bár én elfogadtam volna Carlisle és Esme ajánlatát, miszerint menjünk el nyugodtan a szigetükre – szállt be Carmen is a beszélgetésbe.

-         Lányok, gyerünk, itt az idő – kopogtatott be Alice megint izgatottan. – Remélem, hogy készen vagytok – fűzte még hozzá.

-         Mintha nem tudnád – nevettem fel hangosan.

-         Jól van már na, csak izgulok, na indulás, még két perc – mondta Alice szigorúan. – Egyébként pedig csodálatosan nézel ki, Tanya – fűzte még hozzá.

-         Köszönöm – mosolyodtam el boldogan. – Johanna rendben van? Nincsenek rosszullétei?

-         Nem, ő is nagyon izgul, de tökéletesen jól érzi magát. Majd kiugrik a szíve a boldogságtól – válaszolta Alice.

-         Akkor jó – mondtam lelkesen.

-         Nos, mehetünk? – lépett be az ajtón Eleazar. – Hűha, mindannyian csodálatosak vagytok, lányok.

-         Köszönjük – nyomott csókot Carmen azonnal kedvese szájára.

-         Indulhatunk, Tanya – nyújtotta felém a karját.

-         Igen, mehetünk – fogadtam el a felajánlott kart. Talán túlságosan is lelkesen, mert kis híján felborítottam Eleazart.

Amint kiléptünk az ajtón Alice mosolygós arcával találtam szembe magamat. Néhány pillanattal később pedig kilépett Johanna is a szemközti szobából, méghozzá Carlisle oldalán.

-         Hűha, káprázatosan festesz – néztem végig a gyönyörű rózsaszín ruhán, ami kiemelte karcsú lábait, de kissé takarta az immáron hatalmas pocakját. A dekoltázsa viszont egészen rendkívüli volt. Biztosan a sok tejtől, amit már a kisfiának raktároz.

-         Köszönöm, de te még szebb vagy – mosolygott rám boldogan. Majd a kísérőink vezetésével egyszerre indultunk el az oltár felé…

(Justin szemszöge)

Szinte egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Nem tudom, hogy miért voltam ideges, de valahogy mégis ideges voltam. Nem, az ideges nem jó szó. Sokkal inkább izgatott voltam. Igen, ez a jó szó rá. Az izgatottságom a tetőfokára hágott. Hiszen, egy évvel ezelőtt még azt hittem, hogy soha nem leszek képes megmozdulni sem, mert senki nem jött rá, hogy nem vagyok kómában, csak nem tudok megmozdulni. Most pedig itt fekszem, és azon gondolkodom, hogy hogyan érdemeltem ki ezt a gyönyörű nőt, aki néhány óra múlva hozzám köti az életét. Vajon mennyi lehet az idő? Lassan ki kéne nyitnom a szemeimet. Igen, azt hiszem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy felkeljek.

-         Jó reggelt, álomszuszék – hallottam meg a fülem mellett Edward hangját. – Felkelni. Nem késhetsz el az esküvődről. Tudod, Tanya már nagyon, de nagyon régóta vár erre a pillanatra, úgyhogy kérlek, még véletlenül se rontsd el neki. Tudod, Tanya már régóta a barátom, és nagyon szeretném, hogyha boldog lenne.

-         Emiatt nincs miért aggódni, Edward. Boldoggá fogom tenni őt. Más vágyam sincs, csakis az az egy, hogy őt mindig, minden pillanatban boldognak láthassam – mondtam teljesen őszintén.

-         Ezt jó hallani – mosolyodott el Edward. – Na és, hogy érzed magad? – kérdezte kíváncsian.

-         Remekül, már alig várom, hogy megnősüljek, és elutazhassunk a nászútra – mondtam lelkesen. – Az előbb még egy kicsit ideges voltam, de aztán rájöttem, hogy ez csupán izgatottság. Jóleső érzés – vigyorodtam el.

-         Én is ezt éreztem, amikor eljött a nagy nap Bellával – vágta rá nevetve.

-         Akkor kijelenthetjük, hogy ez az érzés tökéletesen normális – bólintottam rá.

-         Na, mi van fiatalok? – süvített be Emmett is a szobámba. – Én a helyedben összekaparnám magam, mert Alice már kezd türelmetlen lenni. Indíts a zuhany alá, vagy még a végén a főszervező fog megfürdetni – röhögött fel a saját viccén.

-         Jól van, nyugi, már itt se vagyok – forgattam meg a szemeimet. Majd egy szempillantás alatt besüvítettem a fürdőmbe, és azzal a lendülettel le is tusoltam. Néhány perccel később pedig már újra a szobámban voltam, ahol az öltönyöm, az ingem, és a nyakkendőm már ki volt készítve a megvetett ágyon. – Köszi – kiáltottam le a srácoknak. Nyilván ők hoztak nekem mindent ide.

-         Szívesen, kiscsóka – válaszolta Emmett azonnal.

-         Justin, még húsz perced van, annyi idő alatt el kell készülnöd, és felöltözve a kertben elhelyezett oltárnál kell lenned, ahogy elpróbáltuk – adta ki az utasítást a kis kobold, aki tény, hogy a világ legjobb szervezőkészségével rendelkezett. Ezért pedig nagyon is hálás voltam neki. Ahogy a többiek is, nyilván.

-         Ne aggódj, Alice, negyed óra múlva a helyemen leszek, ebben biztos lehetsz – vágtam rá gondolkodás nélkül.

-         Nagyon helyes, szeretem az ilyen lelkes, szófogadó vőlegényeket – kacagott fel Alice csilingelően.

Én pedig azonnal öltözködni kezdtem. Nagyjából tíz perccel később pedig már felöltözve álltam a tükör előtt. Egy kicsit furcsán éreztem magam ebben az öltönyben. Valahogy soha nem volt a klasszikus viseletem része. Sőt, sokkal jobban kedveltem a farmeros, laza viseleteket. Vagy akár a szimpla melegítőt sem vetettem meg. Így most elég furán éreztem magam ebben a nagyon finom, és több, mint elegáns holmiban.

-         Na jól van, itt az idő – nyitottam ki a szobám ajtaját. Majd nyugodt tempóban lesétáltam a földszintre, ahol a fiúk már mind rám vártak. Köztük Billy is.

-         Egész jól nézel ki, öcskös – veregetett hátba Emmett.

-         Aztán vigyázz a testvéremre – léptem Billy mellé.

-         Még az életem árán is – biccentett barátom azonnal.

-         Helyes, akkor ezt meg is beszéltük – nyújtottam kezet neki. Amit ő azonnal, szó nélkül elfogadott.

-         Készen álltok a duplaesküvőre? – kérdezte Alice lelkesen.

-         Igen, gyerünk – vágtuk rá egyszerre Billyvel.

Valahogy mindketten tökéletesen magabiztosan jelentettük ezt ki, és azt hiszem, hogy ezzel végképp bebizonyítottuk, hogy ez az, amire eddig vártunk az életünk során.

-         Már alig várom, hogy lássam Johannát – mondta izgatottan Billy, amikor már az oltár előtt álltunk.

-         Én is szeretném már látni Tanyát, eddig nagyon ügyesen rejtegette előlem a ruháját, pedig nagyon szerettem volna meglesni – válaszoltam mosolyogva.

-         Itt az idő – szólalt meg hirtelen Edward.

Mi pedig azonnal kérdőn néztünk rá. Néhány pillanattal később viszont felhangzottak a nászinduló dallamai. Azonnal a folyosó felé kaptam a tekintetem, ami a két padsor között helyezkedett el. Először Marie és Emily tűnt fel. Mindketten egy kis kosarat tartottak a kezükben, és a rózsaszín rózsaszirmokat szórtak. Mögöttük Tim jelent meg hatalmas mosollyal az arcán. Azután Bella, Gabriella, Nathalie, Rosalie, Esme, Carmen, Irina, Kate, végül pedig Alice. Mögötte pedig feltűnt Tanya. Káprázatos volt. A hófehér ruha fűzője fent kiemelte a szépséges dekoltázsát. A darázs derekát, és a karcsú, kecsesen ívelt nyakát. A sminkje szolid volt, de mégis kiemelte a gyönyörű szemeit, és a rózsás ajkait. Egyszerűen nem találtam szavakat. A lélegzetem ki-kihagyott. Annyira gyönyörű volt, hogy attól féltem, hogyha hozzáérek, akkor eltűnik. Egy pillanatra levettem a pillantásom csodálatos menyasszonyomról, hogy megnézzem a húgomat is. Johanna is sziporkázóan gyönyörű volt. Még soha nem láttam őt ennyire boldognak, és sugárzónak. Mosolyogva sétált végig a sorok között Carlisle oldalán. Az arcán rózsás pír jelent meg, ahogy Billy rákacsintott. A szemei csillogtak a boldogságtól. Pontosan olyan volt a tekintete, amilyennek egy boldog menyasszonynak lennie kell. Egy kicsit rásandítottam Billyre, aki megigézve nézte a felé tartó szépséget. Ezen csak elvigyorodtam egy pillanatra. Majd tekintetem újra Tanya szépséges valójára vándorolt, és eszem ágában sem volt még egyszer levenni róla a szemem. A pillantása a boldog jövő ígéretét hordozta magában. Egy olyan jövőjét, amelyet boldogan fogok végigélni egy örökléten át…

La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 48. fejezet

48. fejezet

(Johanna szemszöge)

Idegességgel telt izgatottsággal ébredtem fel reggel. Ma van a napja annak, hogy férjhez megyek. Pedig néhány évvel ezelőtt még tökéletesen kizártnak tartottam, hogy ez valaha is bekövetkezhet. Ahogy az az elméletem és elmúlt, hogy soha, senkit nem engedek közel magamhoz. Habár, egyáltalán nem bántam meg, hogy így történt minden, ahogy történt. Sőt, kifejezetten tetszett a dolog. Gondolataimból egy selymes érintés szakított ki, ami végigcsiklandozta a talpamat.

-         Jó reggelt, Cirmos – nevettem fel, amikor megjelent cicám a mellkasomon. – Hát te meg mit csinálsz itt? Azt hittem, hogy Billy kitiltott az egész házból, nehogy bajom essen. Bár ez a feltételezése teljesen alaptalan – simítottam végig a cica hátán.

-         Hát te meg mit keresel itt? – kérdezte Alice vigyorogva a cicától. – Csak Billy meg ne lássa – fűzte hozzá kuncogva.

-         Tudom, egy kicsit túlzásba viszi az aggódást – forgattam meg a szemeimet. – Bár azt értékelem, hogy ennyire aggódik értem. Ez több, mint tökéletes társra vall. Bár Cirmi szerintem nem veszélyes.

-         Valószínűleg a következő kis alfát hordozod a szíved alatt, így nem csoda, hogy ennyire vigyáz rád. Nem mellékesen pedig te vagy a bevésődése, az élete értelme, úgyhogy ez még egy nyomós érv amellett, hogy vigyázzon rád – mondta Alice mosolyogva.

-         Igen, tudom – mondtam szemlesütve. – Mi a helyzet az előkészületekkel? – kérdeztem kíváncsian. – Készen áll minden, vagy esetleg segítsek még valamit? – érdeklődtem.

-         Johanna, ezt most komolyan kérdezed? – kérdezte Alice tetetett felháborodással.

-         Jól van, jól van, tudom, hogy mindig mindennel elkészülsz időben – legyintettem mosolyogva.

-         Bizony – bólogatott lelkesen. – Most viszont téged kell időben elkészítenünk. Ahhoz pedig már menned is kell fürdeni. Már elkészítettem a jázmin illatú fürdődet, és a kamillás samponodat. Indulás, gyerünk – kapta le rólam Cirmost, aki erre nagyon morcosan nézett rá, és még fújtatott is egyet. Mire Alice halkan rámorgott. Cirmi pedig rémülten szaladt el a kezéből.

-         Nem gondolod, hogy kicsit túlzás volt halálra ijeszteni a cicámat? – kérdeztem fejcsóválva.

-         Nem rémült halálra, csak szót fogad végre – rántotta meg a vállát. – Na, indulás – rángatta le róla ma takarómat. – Hűha, a pocakod már valami – kerekedtek ki a szemei. – Tegnap is ekkora volt? – fűzte hozzá aztán.

-         Azt hiszem, hogy megint nőtt egy kicsit. Mostanában igencsak kiterebélyesedtem, de nem bánom. Majd lefogyok – legyintettem. – Bár egy ideig zavart, hogy dömper leszek az esküvőmön, de végül is, jó ez így, azt hiszem. Hiszen Billy boldog, a kicsi biztosan boldog, én is az vagyok, akkor mi kellene még? – mondtam nevetve.

-         Ez mondjuk tény – kacsintott rám Alice. – Na, indulj, Rose már a fürdőben vár, hogy segítsen, hogyha szükséges.

-         Rendben, megyek már – kecmeregtem ki az ágyból. Bár a pocakom igencsak akadályozott már a gyors mozgásban. Mindenesetre átjutottam a fürdőszobáig, ahol valóban ott várt rám Rose.

-         Jó reggelt – mosolygott rám sugárzóan.

-         Neked is jó reggelt – viszonoztam a mosolyát.

-         Hogy vagy? Izgulsz már? – kérdezte kíváncsian.

-         Az nem is kifejezés – sóhajtottam fel. – Egyszerűen imádom Billyt és nagyon szeretnék már a felesége lenni, de azért félek is ettől az egésztől, azt hiszem. Van értelme ennek az egésznek? – kérdeztem elgondolkodva.

-         Hát persze, hogy van – vágta rá azonnal. – Én is emlékszem még, hogy milyen volt először férjhez menni Emmetthez. Olyan boldog voltam, de eközben izgatott is. Egyszerűen csodálatos élmény volt. Amikor remegő lábakkal sétálsz az oltár felé, és akkor meglátod őt. Ott áll, a maga tökéletes valójában, és úgy néz rád, mintha te lennél a világ leggyönyörűbb, legdrágább kincse. Aztán odaérsz. A kísérőd csókot lehel a homlokodra, majd kezedet a társad kezébe helyezi, ezzel jelképezve, hogy most már arra a férfira bíz téged, aki méltó a kezedre – merengett el Rosalie.

-         Azt hiszem, hogy ez sokkal inkább csábítóan hangzik, mintsem félelmetesen – mondtam sugárzóan.

-         Az már biztos is – bólintott rá Rose azonnal.

-         Huh… a kis bokszoló – kaptam a hasamra a kezem.

-         Megengeded? – nyújtotta a hasam felé Rosalie a kezét, de megfogni nem merte az engedélyem nélkül.

-         Hát persze – csúsztattam a kezét a pocakomra. – Nah, gyerünk, rúgj egy nagyot – bíztattam kisfiamat.

-         Ezt nevezem – hökkent meg Rose. – Igazi kis férfi – mondta vidáman.

-         Az biztos. Néhányszor már lerúgta a vesémet – kuncogtam fel.

-         Nah, gyere, itt az ideje, hogy lazíts egy kicsit – segített be a kádba gyengéden. Én pedig azonnal elmerültem a kellemes illatú habokban.

-         Hm… ez fantasztikus – sóhajtottam fel elégedetten. Nagyon jól esett a finom, langyos víz. Nem volt túl forró, de hideg sem. Alice és Rose tökéletesen eltalálta a vízhőmérsékletét.

-         Megmossam a hátad? – kérdezte Rosalie kedvesen.

-         Igen, az nagyon jól esne – ültem fel. Mire Rose azonnal finoman mosni kezdte a hátamat egy szivaccsal. – Ez nagyon jó – nyomtam még kicsit hátrébb magam, hogy kicsit erősebben masszírozza a hátamat.

-         Fáj a hátad? – kérdezte aggódva. – Kérsz egy masszázst? – ajánlotta fel Rosalie.

-         Nem, köszönöm, jól vagyok, minden rendben, de azért hálás lennék, hogyha segítenél megmosni a hajamat, és utána esetleg a kontyomat is elkészíthetnéd, ha van kedved. A legutóbb is te csináltad meg a hajam, és fantasztikusan sikerült.

-         Örömmel – mondta sugárzó boldogsággal.

Majd óvatosan megmosta a hajamat, hogy elkezdhessem az öltözködést. Hát azt meg kell hagyni, hogy a fehér kismama harisnyát egyedül képtelen lettem volna felhúzni, mert igencsak komoly manőverezést kívánt volna öltöztetőnő nélkül. Ami azt illeti a ruhám is gyors átalakításra szorult, mert mellben igencsak szűkös volt. Gondolom azért, mert tele volt már tejjel, hogy majd táplálni tudjam a kisfiamat.

-         Most már értem, hogy Billy miért tüntette ki mostanában ennyire a figyelmével a kebleimet – mondtam nevetve, amikor végre sikerült felvennem a ruhámat. – Tiszta szerencse, hogy ilyen kreatívan és ügyesen tudsz varrni – néztem hálásan Rose-ra.

-         Ugyan, nem tesz semmit – legyintett. – Várható volt, hogy a melleid igencsak megnőnek majd. Hiszen táplálék kell annak a csöppségnek. Meg is vagyunk – húzta fel sikeresen a cipzárt a ruha hátán. – Nem szorít sehol? – forgatott körbe óvatosan.

-         Nem, ez így tökéletes – vágtam rá azonnal. – Uh, mégsem tökéletes – húztam el a számat, amikor szembetaláltam magam a tükörrel. – Akkora vagyok, mint egy bálna – fordultam körbe néhányszor. – Oké, ne kezd. Tudom, hogy kisbabát várok, de akkor is hatalmas vagyok – mondtam határozottan.

-         Szerintem Billynek szebb vagy, mint valaha – mondta Rose határozottan. – Hogyha én nézhettem volna ki így, amikor hozzámentem Emmetthez, hidd el, én lettem volna a világon a legboldogabb – mondta elkomorodva.

-         Ne érts félre, én nagyon boldog vagyok, hogy kisbabám lesz, de ott fog állni mellettem Tanya, aki úgy néz ki, mint egy manöken. Én pedig a legkevésbé sem nézek ki úgy. Ez nem fogja zavarni Billyt? – kérdeztem az ajkamba harapva.

-         A legkevésbé sem, ebben egészen biztos lehetsz – vágta rá határozottan.

-         Hogy álltok, lányok? – kopogtatott be Alice. – Bejöhetek?

-         Persze, gyere csak – vágtam rá azonnal.

-         Gyönyörű vagy – csillant fel Alice szeme. – Még annál is szebb, mint amilyennek a látomásomban láttalak.

-         Köszönöm – haraptam az ajkamba. Majd egy szempillantás alatt éreztem, hogy az arcom lángba borult.

-         Ne légy zavarban, tényleg nagyon szép lettél – lépett be Bella is elámulva. – Hoztam neked valami újat, ami illik az alkalomhoz. Hozzon nektek sok szerencsét – nyújtott át egy apró dobozkát, amit én kíváncsian nyitottam ki.

-         Ez káprázatos, köszönöm – mondtam hálásan, amikor megláttam a gyönyörű fülbevalót, ami ha jól sejtettem, akkor gyémánt volt, de megkérdezni inkább nem mertem.

-         Nagyon szívesen – válaszolta sugárzó mosollyal az arcán. - Most megyek és meglesem a vőlegényt is – nyomott puszit az arcomra gyorsan. Majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is.

-         Én hoztam neked valami régit, amit csak kölcsönbe kapsz meg – mutatott fel Rose egy csodálatos hajtűt, ami tökéletesen illett a ruhához és a frizurámhoz is. – Még emberkoromban volt a kedvenc hajtűm.

-         Köszönöm, Rosalie, ez egyszerűen csodálatos – néztem meg az aprólékosan kidolgozott gyönyörű hajdíszt. – Esküszöm, hogy nagyon fogok rá vigyázni.

-         Én pedig hoztam neked valami kéket – forgatott meg az ujján egy kék combfixet, amit fehér csipkevirág volt.

-         Köszönöm – pirultam el ismét. Majd megemeltem a szoknyámat, hogy a lábamra csúsztathassa az apró, de annál szexisebb díszt.

-         Igazán nincs mit – mondták mosolyogva. – Most egy kicsit magadra hagyunk. Carlisle pedig hamarosan itt lesz, hogy az oltárhoz kísérjen.

-         Rendben, itt várok – bólintottam rá. Majd kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és türelmesen vártam. Az ajtó pedig néhány perc múlva ki is nyílt, és Carlisle sugárzó mosollyal az arcán lépett be hozzám.

-         Készen állsz, Johanna? – kérdezte kedvesen. Majd felsegített a kanapéról.

-         Igen, készen állok – bólintottam rá határozottan. Majd belekaroltam Carlisle-ba, hogy elindulhassunk az oltár felé…

(Billy szemszöge)

Reggel olyan boldogan ébredtem fel, mint még soha életemben. Testvéreim pedig már a szobámban is voltak.

-         Hát te meg hogy nézel ki? – kérdezte Anthony rosszallóan azonnal.

-         Mire gondolsz? – kérdeztem vissza értetlenül.

-         Elég hiányos a pizsamád, és ami azt illeti, tisztának sem neveznélek – mondta Jake határozottan. – Ráadásul, a falka nem engem követett az éjjel alapvetően, ami annyit tesz, hogy a legfőbb alfa is az erdőben tartózkodott. Márpedig határozottan emlékszem, hogy arról volt szó, hogy a vőlegény kipiheni magát az esküvő előtt.

-         Pihentem is. Csak két kört futottam – próbáltam füllenteni.

-         Khm…

-         Oké, talán hármat, vagy négyet, de semmiképpen sem többet – mondtam határozottan.

-         Mikor is értél haza? – kérdezte most Anthony.

-         Mi ez, vallatás? – kérdeztem a szemeimet forgatva.

-         Inkább csak testvéri szeretet – vágták rá mindketten. – Ráadásul mindketten azt szeretnénk, hogy tökéletes legyen az esküvőd, és ne aludj el, mielőtt még kimondanád az igent.

-         Nem fogok, idióták – vágtam hozzájuk néhány párnát.

-         Na ne mondd, Mr. Koszosláb. Képes voltál ilyen csatakosan bemászni az ágyadba? – szusszantott Anthony morcosan. – Jake, hogyan is tanított minket rendbe anya anno? – kérdezte vigyorogva.

-         Oh, az egy nagyon hatásos módszer volt – vigyorodott el testvérem. Majd Anthonyval együtt felkaptak az ágyról, és néhány pillanattal később már egy kád vízben találtam magam. Ők pedig már odakint nevettek az ajtó előtt.

-         Ezt megkeserülitek, abban biztosak lehettek – nevettem fel. Mire csak hangos kuncogás volt a válasz.

-         Inkább előkészítjük a szmokingodat, te addig mosakodj meg, és az ágakat is szedd ki a hajadból, mert nem áll neked jól a lombkorona, legalábbis szó szerinti értelemben nem – mondta Anthony.

-         Ez ügyes szóvicc volt – nevetett Jacob. Majd hallottam, ahogy megveregeti Anthony vállát.

-         Na jól van, várjátok csak ki, amíg kimegyek hozzátok – kiabáltam ki nekik.

Majd mindenesetre elkezdtem alaposan átsikálni magam, mert semmiképpen sem akartam Johannát cserbenhagyni. Ő biztosan gyönyörű és tökéletes lesz az esküvőnkön, így nekem is annak kell lennem. Mindenképpen tökéletes esküvőt szeretnénk kettőnknek, ha már megtisztel azzal végre, hogy hozzám köti az életét.

-         Billy, készen vagy már? – kérdezte anya izgatottan. – A menyasszonyod több, mint gyönyörű, úgyhogy remélem te is kiteszel magadért.

-         Igen, ne aggódj, hamarosan végzek a fürdéssel – válaszoltam neki mosolyogva.

Olyan izgatott volt már napok óta, hogy még azt is elfelejtette, hogy fél a tűztől, és észre sem vette, hogy egy tábortűz mellett áll velem együtt. Csak hevesen beszélt hozzám, hogy milyen ötletei vannak az esküvő kapcsán. Egyszerűen imádom őt.

-         Addig én előkészítem a cipődet, és a nyakkendődet – vágta rá azonnal.

-         Muszáj erőltetni azt a nyakkendőt? Elképesztően fojtogat – nyavalyogtam egy kicsit . Ha volt ruhadarab, amit világ életemben utáltam, na az a nyakkendő volt.

-         Hát persze, hogy muszáj felvenned. Ma tökéletesen kell kinézned. Csak annyit mondok, hogy a menyasszonyod ennél nem is lehetne gyönyörűségesebb, és te egy nyakkendő miatt nyöszörögsz? – húzta el anya a mézesmadzagot.

-         Te már láttad felöltözve? – kérdeztem nagyot nyelve.

-         Igen, és amit láttam, arra alig találtam szavakat – mondta áhítatosan. – Tehát, én a helyedben egészen biztosan szó nélkül felvenném azt a nyakkendőt.

-         Jól van, meggyőztél – sóhajtottam megadóan.

-         Nagyon helyes – mondta anya és hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Jó fiú vagy te, ezt mindig is tudtam – fűzte még hozzá.

-         Ne bosszants, anya, mert megjárod – vigyorodtam el én is.

-         Nocsak, ki nevel itt kit? – kérdezett vissza csípősen.

-         Hát, nem is tudom – nevettem fel.

-         Javíthatatlan vagy, Billy – nevetett fel ő is.

-         A te nevelésed. Elég makacsfajta lettem, hiszen anya és apa sem volt éppen könnyű természet, amit rólad sem lehet elmondani – mondtam határozottan.

-         Szóval én vagyok a felelős azért, mert ilyen makacs gyerek lettél? Illetve ilyen makacs gyerekek lettetek? – kérdezte kacagva.

-         Ami azt illeti, vastagon benne voltál, anya – hallottam meg Anthony hangját.

-         Ez tény, törődj bele, anya – vágta rá Jacob is.

-         Na szép, a gyerekeim csak úgy összeesküdnek ellenem – mondta anya durcásan. – Ezért még megkapjátok a magatokét, de most készülődjetek. A cipők az ajtó mellett kipucolva.

-         Köszi, anyu – szóltam ki kicsit hangosabban. Közben azonban már ki is másztam a kádból, és alaposan megtöröltem magam, hogy el tudjam venni az alsónadrágomat, és a trikómat. – Már elment? – kérdeztem ki.

-         Igen, már tovább suhant. Még neki is fel kell öltöznie – mondta Anthony határozottan.

-         Oké – sétáltam ki az ajtón. – Na, kezdek szalonképes lenni? – kérdeztem kíváncsian. – Maradt valahol ág a hajamban, vagy maradt a talpamon homok? – néztem körbe magamon.

-         Nem, abszolút szalonképes állapotban vagy – vágták rá egyszerre.

-         Akkor már öltözhetünk is – biccentettem.

Majd magamra kaptam a nadrágot, a mellényt, majd a zakót is. Utoljára pedig azt a fránya nyakkendőt. Néhány órán át csak kibírom, de a bulin már tuti, hogy nem fogom viselni. Most is csak Johanna kedvéért veszem fel.

-         Nyugi, mi is felvettük – mutattam testvéreim a nyakkendőikre.

-         Még szép, hogy együtt éreztek a vőlegénnyel – bólintottam rá.

-         Oh, te szegény, szerencsétlen, boldog, bolond – forgatta meg a szemeit öcsém. – Te legalább nem voltál olyan ügyetlen, mint én.

-         Hogy érted ezt? – kérdeztük Jacobot döbbenten.

-         Te még az első kisbabátok előtt elveszed a szeretett nőt – kezdett bele. – Gabriella már réges-régen a menyasszonyom, de még mindig nem a feleségem. Vajon nem érinti ez őt kellemetlenül? – gondolkodott hangosan Jake.

-         Ne beszélj már hülyeségeket, Gabriella tökéletesen boldog, és elégedett a közös életetekkel, és tudja, hogy amint alkalmas lesz a pillanat, te azonnal feleségül fogod őt venni. Ráadásul majd szétveti a boldogság melletted. Mit kívánhatnál még? – kérdezte Anthony.

-         Igazatok van, azt hiszem, hogy mindenem megvan. Csak szeretném, hogyha Gaby tudná, hogy mennyire fontos nekem – magyarázkodott öcsénk.

-         Ne aggódj, pontosan tudja, hogy mennyit jelent a számodra, és ez tökéletesen kölcsönös – vágtam rá határozottan. Ennyit még én is bőven éreztem a kapcsolatukból.

-         Ráadásul a lányotok, Phoebe eléggé lekötötte az utóbbi időben mindkettőtök figyelmét – fűzte hozzá Anthony.

-         Hát igen, Phoebe, hogy is mondjam, meglehetősen határozott jelenség – harapott a szájába Jacob. – Sajnálom, hogyha olykor nem hagy titeket aludni – tette még hozzá.

-         Ugyan, a gyerekek már csak ilyenek – legyintettünk.

-         Fiúk, itt az idő – dörömbölt be Emmett az ajtón. – Alice üzeni, hogy öt percetek van odaérni az oltárhoz, „különben dühbe jön” – idézte a szavait a nagy mackó.

-         Hát akkor, indulhatunk? – kérdezte Anthony vigyorogva.

-         Igen, készen állok – bólintottam rá. Majd elindultam az oltár felé, hogy végre feleségül vehessem a tökéletes nőt, aki nekem rendeltetett…

La Push vámpírja II. Új Nemzedék - 47. fejezet

47. fejezet

(Alice szemszöge)

Már nagyon izgatott voltam az esküvők miatt, hiszen holnap lesz a nagy nap. Carlisle és Esme ma éreznek haza, és ezt senki nem tudja rajtam kívül. Még Edward sem, mert ő mostanában sokkal jobban el van foglalva Bella félelmeinek meggyógyításával, mint azzal, hogy az én gondolataimat csenje el. Mindenesetre nagyon remélem, hogy Bella lassanként rendbe jön, bár Edward nagyon büszke rá. Tegnap már Bella volt az, aki rántottát és palacsintát csinált a lányoknak reggelire. Bár tény, hogy olyan messze állt a tűzhelytől, amennyire csak vámpírilag és emberileg egyaránt lehetséges volt, de akkor is megcsinálta, és ez már valami. Bár az azért egyöntetűen mindenki szerint vicces pillanat volt, amikor Bella elmenekült tegnap a gyertya elől, Edward meg szalad a gyertyával a kezében utána. Először nem is nagyon tudtuk hova tenni a jelenetet, aztán leesett, hogy Bella megijedt, és ezért futott el Edward elől. Illetve csak a tűz elől. Így utólag visszagondolni nem is vicces a dolog. Na, mindegy, a lényeg, hogy jó úton haladnak. Más nem számít. Csak az, hogy a duplaesküvő tökéletes legyen. Bár Phoebe kicsit megnehezíti a dolgomat, mert hogyha valami nem tetszik neki, akkor hajlamos ezt a tudtunkra adni. Hihetetlen, hogy micsoda ereje van, ahhoz képest, hogy még csak egy napos. Tegnap például morcosan mutatott rá egy ruhára, amit Gabriellának szántam, hiszen most, hogy már nincs pocakja nem jó rá az eredeti ruhája, így választottam neki egy szexi, rövid ruhát. Amikor viszont megmutattam neki és Phoebe-nek a ruha megrázott. Szó szerint sokkolt, mire én azonnal elhajítottam. A kis rosszcsont pedig elégedetten vigyorgott. Csak azt tudnám, hogy mi baja volt azzal a ruhával.

-         Drágám, hova tegyem ezt a farönköt? – szakított ki szerelmem hangja a gondolataimból.

-         Oh, bocsánat – ocsúdtam fel. – Oda tedd légy szíves, a folyosó végére.

-         Rendben van – indult tovább azonnal kedvesem, majd a kért helyen helyezte el a rönköt. – Mi a baj, kincsem?

-         Nincs baj, csak izgulok, még sosem szerveztem dupla esküvőt. Kicsit nehéz volt összehozni a kétféle díszletet, és két féle stílust, de azt hiszem, hogy az összhatás jól sikerült – néztem elgondolkodva a csokrokra.

-         Nekem tetszik a rózsaszín akármicsoda és a vörös rózsa kombináció – állapította meg Jasper.

-         Igen, a vörös rózsa és a rózsaszín liliom tényleg remekül illik egymáshoz. Johanna mindenképpen a liliom mellett döntött, de Tanya kedvenc virága a vörös rózsa, így azt is muszáj volt hozzátenni. Az egység végül is tökéletes, és ez a lényeg. Mindennek szépnek, és tökéletesnek kell lennie. – Jézusom – kiáltottam fel.

-         Mi a baj? – nézett rám Jasper aggódva.

-         A torták, még nem érkeztek meg a torták – kezdtem el pánikba esni.

-         Ha hallgatóznál egy kicsit, akkor te is hallanád, hogy éppen most fordult rá a földútra egy autó. Nyilvánvalóan ez az autó lenne az, amelyik a tortákat hozza.

-         Tényleg – fújtam ki a levegőt megnyugodva.

-         Alice – ölelt át szerelmem. – Te mindig és mindenkor tökéletes partikat és esküvőket szerveztél. Ez az alkalom pontosan ugyanolyan tökéletes és különleges lesz, mint a többi – mondta határozottan.

-         Köszönöm, drágám – nyomtam hálás csókot a szájára.

-         Igazán nincs mit. Én csak az igazságot mondom – mondta kedvesen. Majd bement a házba. Gondolom, hogy szóljon a fiúknak, hogy segítség kell a torták bepakolásához.

-         Megjöttek a torták? – jelent meg mellettem Prue izgatottan.

-         Igen, hamarosan itt lesznek – bólintottam rá.

-         Már alig várom, hogy lássam őket – lelkesedett fel. – Még sosem láttam igazi, hatemeletes esküvői tortát – harapott az ajkába. – Melyik szint az oroszkrém? Feltétlenül ahhoz kell holnap sorba állnom.

-         Te kis haspók – nevettem fel.

-         Ki kell élveznem az új ízeket. Az egyetlen édesség, amit kóstoltam az a csoki volt, mielőtt idekerültem hozzátok, Maxtől kaptam – szomorodott el.

-         Hiányzik, igaz? – kérdeztem halkan.

-         Én… már tudom, hogy igazából soha nem voltam belé szerelmes, inkább csak nagyon hálás voltam neki, amiért befogadott és nem bántott engem – magyarázta csendesen. – Tudom, hogy ti nem kedveltétek, és erre minden okotok megvolt, de nekem mégis fontos volt. Szeretni fogom, amíg élek, és hálás leszek neki, amiért családot adott, akkor is, hogyha az olyan is volt, amilyen. A biztonság nagy ajándék.   

-         Ne gondolj a múltra – öleltem magamhoz. – Most már közénk tartozol, és itt garantáltan biztonságban leszel mindig is. Szeretünk téged. Főleg Bella. Komolyan mondom, hogy érted még képes lenne tűzön-vízen is átmenni.

-         Igen, ebben én is biztos vagyok – bólintott rá. – Soha senki nem volt hozzám olyan jó, mint Bella. Ne értsd félre, imádok veled lenni, de tudod Bella. Ő minden éjjel bejön a szobámba, hogy jól alszom-e. Betakargat, hogyha éppen nincs rajtam a takaróm. Megsimogatja a hajam, puszit nyom a homlokomra. Nem tudja, hogy olykor ébren vagyok, amikor benéz rám, csak nem nyitom ki a szemeimet, mert élvezem, azt, ahogy saját lányaként bánik velem. Ez sokat jelent nekem, úgyhogy kérlek, te se mondd el neki, hogy nem mindig alszok, amikor azt hiszi – nézett rám kérlelőn.

-         Dehogy mondom el – vágtam rá azonnal. – Bár boldog lenne, hogyha tudná, hogy hogyan érzel iránta.

-         Szerintem magától is nagyon jól tudja – mondta Prue azonnal.

-         Mondjuk, azt hiszem, hogy ez tény – bólintottam rá végül. Hiszen Bella tényleg pontosan tudja, hogy mennyire szereti őt Prue. A jelek szerint pedig Prue is pontosan tudja, hogy mennyire szereti őt Bella. – Itt vannak a torták – mutattam az éppen leparkoló autóra.

-         Jaj, Istenem, de izgalmas – ragadott kézen Prue, majd húzni kezdett a szállítókocsi irányába. Imádtam, amikor ő pontosan ugyanolyan lelkes volt, mint én. – Te jó ég, hogy ez a torta milyen hatalmas – kerekedtek ki a szemei, amikor meglátta az édességet. – Na és ezek a virágok rajta. Valódiak? – nézett rám kérdőn.

-         Nem, drágám, azok a virágok mind marcipánból vannak – vágtam rá azonnal.

-         Mi az a marcipán? – súgta a fülembe a kérdést. Biztosan észrevette, hogy milyen furcsán néznek rá a szállítók, amiért nem tudta, hogy marcipán virágok vannak a tortán.

-         Az egy édesség féle – súgtam vissza. – Majd később elmesélem – fűztem még hozzá.

-         Oké – bólintott rá azonnal. – Segíthetek valamit? – nézett körül a kocsiban. A szeme pedig rögtön felcsillant, ahogy meglátta a Prue feliratú dobozt. – Azt én kapom? – kérdezte az ajkába harapva.

-         Igen, méghozzá Bella és Edward rendelte neked – mondtam határozottan.

-         Milyen alkalomból? – kérdezte kíváncsian.

-         Nem tudom – sóhajtottam fel.

-         Na persze, nem tudod – forgatta meg a szemeit.

-         Tényleg nem tudom – szusszantottam bosszúsan. – Nem hajlandóak eldönteni, hogy milyen alkalomból kapod ezt az ajándékot, ezért kivételesen tényleg fogalmam sincs.

-         Komolyan? – nézett rám meglepetten. – Meglepetés? Még soha senkitől nem kaptam semmilyen meglepetést – csillantak fel a szemei. Majd mélyet szippantott a levegőből. – Hm… fincsi meglepetés lesz. A lehető legjobb meglepetés, amit csak kaphatok, azt hiszem. Ennek abszolút oroszkrém torta illata van.

-         Te meg mit csinálsz a kocsinál? – kérdezte Bella csípőre tett kézzel.

-         Én csak… nem akartam kíváncsiskodni, csak segíteni szerettem volna – tette vissza Prue a dobozt a kocsira. Majd mint egy rossz kislány a háta mögé rejtette a kezeit, és az ajkába harapva nézett Bellára.

-         Na, jól van, hiszek neked – sóhajtott fel Bella mosolyogva. Prue pedig azonnal szélesen elmosolyodott.

-         Gyerünk, ne lazsáljatok, mert a végén még leszakad a karom a sok tortapakolásban. Egyébként is, ki fogja ezt mind megenni? – kérdezte Emmett morcosan.

-         Hát természetesen mi – vágta rá Prue azonnal. – Hiszen te is tudod, hogy mennyi süteményt tud megenni család. Most, hogy így elnézem a helyzetet, talán még keveset is rendeltünk.

-         Ekkora nagy lakodalom lesz? – kérdezte a kiszállító kikerekedett szemekkel.

-         Dupla esküvőt tartunk – válaszoltam mosolyogva.

-         Oh, az mindjárt más – biccentett a férfi. – Ez esetben sok boldogságot kívánok mindkét ifjú párnak – mondta kedvesen. Majd lelkesebben kezdett kipakolni a kocsiból. Mi pedig azonnal a segítségére siettünk. Egy negyed órával később pedig már el is köszöntünk a szállítóktól. Amikor pedig visszamentünk a házba Prue mosolyogva sóhajtott fel.

-         Kétségeim vannak afelől, hogy tényleg meg tudjuk-e enni ezt a rengeteg tortát – kerekedtek ki a szemei.

-         Ha azt veszed, hogy a farkasok könnyedén felfalnak fejenként legalább egy tortát, akkor nem is olyan sok – állapítottam meg határozottan. – Oh, és amennyire a félvéreket ismerem, az ő étvágyuk is egészen jó szokott lenni.

-         Hát, amennyiben édességről van szó, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is jó az étvágyam. Sőt – bólintott rá Heather.

-         Ez esetben egészen biztos vagyok – mondtam nevetve.

-         Boldog születésnapot, Prue – kiáltott fel hirtelen Edward és Bella. Rosalie pedig megjelent a hatalmas oroszkrém tortával, amin apró gyertyák voltak.

-         Nekem? – sikkantott fel Prue meglepetten.

Én pedig szintén meglepetten álltam egy helyben. Tudtam, hogy valami jeles alkalomról lesz szó. Tisztában voltam vele, hogy ajándékot is kell vennem. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen alkalomra vásárolok. Bár szerintem az ajándék, amit Jasperrel vettünk nagyon is találó.

-         Igen, neked – ölelte magához Edward és Bella fogadott lányát. Majd Anthony is alaposan megölelgette húgát.

-         Honnan tudtátok meg, hogy ma van a napja? – kérdezte elámulva.

-         Nos, van egy-két emberünk, akit ki tudtunk faggatni rólad. Könnyedén kiderítettük, hogy mikor van a nagy nap – ölelte magához Bella.

-         Ezt igazán nem kellett volna – gyűltek könnyek Prue szemébe.

-         Nagyon is kellett – mondta Edward kedvesen. – Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit – mondta határozottan.

Prue pedig lelkesen elfújta a gyertyákat, én pedig már egy fényképezőgéppel a kezemben kattogtattam lelkesen. Egy ilyen pillanatot meg kell örökíteni. Főleg mert Prue maga köré gyűjtötte Emilyt, Marie-t, és Timet is, hogy együtt fújják el a gyertyát.

-         Akkor most jöhetnek az ajándékok – jött be Johanna és Billy vigyorogva.

-         Ajándékokat is kapok? – kérdezte döbbenten.

-         A szülinaposnak ajándék is jár – mondta Anthony, miközben átadott egy kis ékszerdobozt Prue-nak. Ő pedig azonnal izgatottan nyitotta kis a dobozkát.

-         Ez egyszerűen csodálatos – sikkantott fel Prue. A nyakláncon, amit kapott egy gyönyörű szép kristály szív volt. Egy rózsaszín kristály szív. Szemmel láthatóan Prue azonnal beleszeretett az ékszerbe. – Imádom – ölelte meg Anthonyt boldogan.

-         Ezt tőlem és Emmettől kapod – lépett elé Rose. – Inkább majd a szobádban nyisd ki – súgta utána a fülébe.

-         Miért mi ez? – kérdezett vissza Prue.

-         Hálóing, és tudom, hogy szégyenlős vagy – vágta rá Rose halkan. – Egyszer majd nagyon jól fog jönni – kacsintott rá a megszeppent lányra.

-         Oh – pirult el Prue kislányosan.

-         Most mi jövünk – sétált le lassanként Gabriella a lépcsőn, Phoebe és Jacob társaságában.

-         Neked még nem ágyban lenne a helyed? – kérdezte Rose rosszalló pillantást küldve barátnőjének.

-         Edward engedélyezet nekem negyed órát. Utána nyugton leszek odafent – vágta rá Gaby.

-         Akkor rendben – biccentett Rose. Majd odasietett, hogy segítsen Gabriellának lejönni a lépcsőn.

-         Mi is hoztunk neked valamit – lépett Prue elé most Edward és Bella. Majd átnyújtottak neki egy borítékot. Ő pedig izgatottan nyitotta ki.

-         Egyetemre? Művészeti szakra? – sikkantott fel Prue. – Ez egyszerűen csodálatos. Én sosem gondoltam volna, hogy valaha is… ez egyszerűen, nem is tudom, hogy mit mondhatnék – mondta el egy szuszra. Majd szinte belevetette magát Edward és Bella karjaiba.

-         Most pedig itt a mi ajándékunk Jasperrel – siettem én is oda hozzájuk. Majd Prue-t szorosan átölelve nyomtam a kezébe az ajándékot. Ő pedig azonnal bontogatni kezdte.

-         Öhm… ez egy…

-         Igen, pontosan az, aminek látszik – kezdtem el örömömben ugrálni. – Tízezer dollárt töltöttünk rá – kacsintottam barátnőmre.

-         Egy saját hitelkártya – villantak meg Prue szemei. – Pruedence Cullen, hm… egészen jól hangzik. Nem gondoljátok?

-         A lehető legjobban – vágtuk rá egyszerre.

Bár Edwardttól kaptam egy nem túl lelkes pillantást. Gondolom azért, mert eltitkoltam előlük a szándékomat. De hát, ha a divat diktálja a tempót a világban, akkor kis barátnőmnek igazán szüksége van egy tisztességes és jól feltöltött kártyára.

-         Mikor vágod fel a tortát, Prue? – kezdte el cibálni a szoknyáját Marie.

-         Azonnal fel is vágom – vette el a kést Bellától, és vágott egy hatalmas szeletet Marie számára.

Azután Emily és Tim következett. Azután pedig mindenki más is kapott egy-egy szeletet, aki szerette a tortát. A végén pedig Prue magának is vágott egy hatalmas szeletet, majd jóízűen enni kezdett.

-         Ez még mindig isteni – sóhajtott fel az első falat után.

-         Miről maradtunk le? – sietett be az ajtón Jules és Sam is a kis Sam társaságában. Aki igencsak növésnek indult azóta, hogy utoljára láttam.

-         Sziasztok – csillant fel Prue szeme azonnal. A kis Sam pedig azonnal felé kezdett nyújtózkodni. Barátnőm pedig boldogan vette át Jules kezéből a kis rosszcsontot.

-         Mi is hoztunk egy apróságot – nyújtott át egy kis dobozt, amit Prue azonnal ki is bontott.

-         Ez egyszerűen gyönyörű – mondta boldogan mosolyogva. Egy kézzel készített törzsi fényképtartó volt, amiben egy csodálatos fotó volt róla és kis Samről. – Nagyon különleges ajándék. Köszönöm.

-         Nagyon szívesen – biccentett Jules. A parti egész nap és éjszaka tartott ezután. Vagyis inkább csak éjfélig, mert Prue akkor dőlt ki végleg. Edward pedig mosolyogva vitte fel a karjaiban a szobájába, ahol Bella betakarta őt. Azt hiszem, hogy ez lehetett Prue eddigi életének legszebb napja.

-         Ez fantasztikus ötlet volt – mondtam elismerően Edwardnak és Bellának.

-         Köszönjük, úgy éreztük, hogy itt az ideje egy igazi szülinapnak – mondták mosolyogva. Úgy látom, hogy nekik is fontos volt ez a nap, és az, hogy boldoggá tehették fogadott lányukat.

-         Te jó ég – kiáltottam fel hirtelen.

-         Mi a baj? – néztek rám mindannyian.

-         Az esküvő. A dupla esküvő – mondtam feldúltan. – Teljesen megfeledkeztünk Prue partija közben arról, hogy holnap délben itt lagzi lesz. Még nem vagyunk készen mindennel, mi meg elégedetten ücsörgünk itt hajnali fél egykor, amikor még semmi nincs kész – váltam hisztérikussá.

-         Hé, nyugi, kicsim, ne ess pánikba – mondta Jasper határozottan. Majd éreztem, ahogy egy nyugalomhullám söpör végig a testemen. – Csak mondd meg, hogy ki mit tegyen, és készen leszünk – folytatta miután lehiggadtam.

-         Rendben – vettem egy mély levegőt. – Akkor a fiúk a tervrajzaim alapján tegyenek mindent a helyére odakint. A lányok közül pedig, aki tud almás pitét sütni, az menjen a konyhába. Rose, te menj kis és rendezd el a virágokat. Neked van stílusérzéked.

-         Én vállalom az almás pitéket – mondta Bella, és már el is tűnt a konyhában.

-         Rendben, én pedig megyek, és felteszem a lampionokat, és az égőket a táncparkettre – mondtam határozottan.

Majd én is rohantam a dolgomra. Néhány óra múlva pedig elégedetten néztem végig az alkotáson. A táncparkett tökéletes volt. Romantikus és hangulatos. A padok, és a farönkök tökéletesen úgy álltak, ahogy megrajzoltam. A fiúk is fantasztikusan helyt álltak, ahogy Rose is csodát művelt. A konyhából pedig csak úgy áradt a fahéjas-alma összetéveszthetetlen illata. Ezek szerint Bella is sütött annyi pitét még a torták mellé, amennyit csak emberileg lehetséges volt ennyi idő alatt.

-         Hihetetlen, de tényleg minden tökéletesen készen áll az esküvőre – huppantam le a kanapéra vigyorogva.

-         Nos, sokat lendít a teljesítményen, hogy a vámpíroknak nincs szüksége pihenésre – ült le mellém szerelmem is, és azonnal átölelt.

-         Az egyszer biztos – biccentettem rá.

-         Jó reggelt – jött le Prue a köntösében mosolyogva. – Te jó ég, ti egész éjjel dolgoztatok? – nézett körül a házban. Majd pillantása az udvarra esett.

-         Hát, ami azt illeti, elég sokat dolgoztunk rajta – jött be Bella a konyhába.

-         Jó reggelt, gyerekek – suhant be Esme és Carlisle az ajtón.

-         Esme, Carlisle – sietett hozzájuk Prue egy ölelésre.

-         Boldog Születésnapot, drágám – nyomott puszit Esme az arcára. Majd Carlisle is csatlakozott hozzá. – Hoztunk neked egy apró ajándékot – nyújtott át Esme egy csomagot.

-         Oh, köszönöm, de már így is annyi mindent kaptam – puszilta meg őket Prue is. Majd izgatottan tépte le a csomagolópapírt.

-         Ez egy úgynevezett művészmappa. Tartalmaz mindent, amire egy festőnek szüksége lehet – fűzte hozzá azonnal a magyarázatot Esme.

-         Ez fantasztikus, köszönöm – ölelte át őket Prue.

-         Elmesélitek, hogy hogyan kerültök ide? – kérdezte Edward mosolyogva.

-         Emily itt vannak a dédik – sikkantott fel Marie a lépcső tetején.

-         Jövök – süvített le Emily Marie mellett, hogy a nyakukba ugorjon.

-         Nem akartuk kihagyni a dupla esküvőt, és ezt Marcus is volt szíves megérteni – válaszolta Esme Edward kérdésére.

-         Akkor most, hogy már mindenki itt van, kezdődhet a készülődés – csaptam össze a tenyereimet. Mire mindenki felnevetett, de azután ki-ki ment a saját dolgára, hogy összeadhassuk a két gyönyörű párunkat…