La Push vámpírja - 89. fejezet

89. fejezet

SZIASZTOK! ROHANÁSBAN VAGYOK, ÚGYHOGY NEM VOLT IDŐM ÁTNÉZNI, BOCSI, HA VAN BENNE HIBA, MAJD HÉTVÉGÉN JAVÍTOM :D EZ EGY ÁTVEZETŐ FEJI AZ ESKÜVŐHÖZ. REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG. PUSZI, DRUSILLA

(Nathalie szemszöge)

Hát ez a nap is eljött. Ma megyünk haza. Csodálatos volt a nászutam, talán még annál is gyönyörűbb, mint amilyennek valaha is el mertem volna képzelni. Az egyik részem nagyon sajnálta, hogy haza kell mennünk, a másik részem viszont nagyon is boldog volt, hogy megmutathatom a családunknak a pocakomat, és a jó híreket, miszerint két kis csöppség is fog születni nálunk, valószínűleg hamarosan. Legalábbis a hasam növekedési üteméből ítélve. Talán a fulladásos tünetek is ennek köszönhetőek. Habár az utóbbi két napban egyáltalán nem történt semmi ilyesmi. Elég furcsa az egész, talán csak vége van ennek a különös időszaknak, amikor így reagált a testem. A hányingereim is elmúltak, úgyhogy azt hiszem, hogy most már teljesen jól vagyok. Legalábbis nagyon remélem, hogy így van.

-         Készen állsz elindulni, kincsem? – lépett be Anthony a szobába. – A bőröndjeink már lent vannak a kocsiban. – Biztosan mehetünk repülővel. Nem szívesen ültetlek fel a gépre ekkora pocakkal. Nem szeretném, hogyha neked vagy a babáknak bármi bajotok esne.

-         Nem lesz semmi gond, Anthony. Jól vagyunk – mondtam őszintén. – Így a leggyorsabb utazni, és te idefelé sem volt semmi baj. Nem olyan hosszú az út hazáig, úgyhogy emiatt kár lenne idegeskedned.

-         Jól van, te tudod. Ha pedig bármi baj van, akkor még mindig megoldhatjuk, hogy leszálljon a gép – bólintott rá Anthony.

-         Eltérítenéd értem a gépet? – mosolyodtam el.

-         Érted bármit boldogan megtennék – kacsintott rám pajkosan.

-         Indulnunk kell, igaz? – kérdeztem kicsit szomorúan.

-         Igen, itt az idő, de ne aggódj, nem utoljára jártunk itt. Legközelebb már a gyermekeinkkel együtt jövünk ide nyaralni – ült le mellém szerelmem, és megsimogatta a gömbölyödő hasamat.

-         Remek gondolat – kuncogtam fel. – Biztosan ők is szeretik majd a szörfözést, mint az apukájuk.

-         Remélem – csillantak fel szerelmem szemei.

-         Biztos vagyok benne – bólintottam rá. – Olyan rosszak lesznek, mint amilyenek ti voltatok kicsinek a bátyáiddal.

-         Csaknem hoznak medvét ajándékba a nagymamájuknak, meg a nagypapájuknak – nevetett fel Anthony.

-         Kár, hogy akkor még nem tudtam, hogy mi történik a világban. Biztosan mókás jelenet volt – kuncogtam fel én is. – Csoda, hogy elbírtatok egy medvével. Mármint akkor még kisebbek voltatok.

-         Nem a méret a lényeg – kacsintott rám.

-         Valamiért ezt a férfiak igen sokat hangoztatják – nevettem el magam.

-         Te kis pimasz – döntött le az ágyra, és csikizni kezdett. – Talán valami gondod van valamimmel? – húzta fel a szemöldökét.

-         Mondtam én ilyet? – kérdeztem nevetve.

-         Nem, de ha már célozgatsz, annak is megvannak a következményei – csúsztatta be a kezét a szoknyám alá.

-         Anthony – sikkantottam fel, amikor elérte a célt.

-         Mondtál valamit? – fojtotta belém a szót egy csókkal.

Én pedig hagytam magam sodródni az árral. Gyors, és szenvedélyes együttlét volt, de mégis megvolt a maga meghittsége, és szépsége. Az élvezet egy csöppnyivel sem volt kisebb, mint bármikor máskor. Szerelmem mellkasán pihegtem már ki tudja mióta, majd elkövettem azt a hibát, hogy rápillantottam az órára.

-         Te jó ég – pattantam fel rémülten. – Öltözzünk gyorsan. Egy óra múlva indul a gépünk, és mi még itt vagyunk egy száll semmiben. Ez, el fogunk késni, és nem leszünk otthon időben.

-         Először is, leginkább semmiben szaladgálsz a legnagyobb örömömre – villantak meg Anthony szemei.

-         Drágám, ez most nem vicces – kaptam magam a lepedőt.

-         Tíz perc alatt kiérek a reptérre, ha akarok, úgyhogy ne aggódj. Szépen felöltözünk, és már mehetünk is – ült fel az ágyban szerelmem is. – Egyébként pedig azért, ami az előbb történt még a repülőt is boldogan lekésem.

-         Jól van, de most már készülődjünk. Anya és apa kint vár majd ránk a reptéren. Megbeszéltük, hogy ők jönnek értünk, és nem szívesen váratnám meg őket – estem pánikba.

-         Ott leszünk időben – pattant fel.

Majd lágy csókot nyomott az ajkaimra, és egy szempillantás alatt összeszedte a szobában szanaszét heverő ruháimat, hogy a kezembe adja. Azután pedig a saját ruháit magára kapkodta. Én is felöltöztem, bár lényegesen lassabban ment, mint általában, mert már kevésbé ügyesen hajolgattam, mint pár nappal ezelőtt.

-         Indulhatunk – jelentettem ki, miután belebújtam a papucsomba, és felvettem a retikülömet is.

-         Rendben, akkor menjünk – fogta meg a kezem kedvesem, és elindult velem a földszint irányába. Miután leadtuk a kulcsot már a kocsiban is ültünk, és száguldottunk a reptér felé.

-         Hm… kilenc perc ötvennyolc másodperc, bravó – mosolyogtam Anthonyra, amikor megállította a kölcsönzött autót a reptér bejáratánál.

-         Mondtam, hogy tíz percen belül ideérünk – kacsintott rám elégedetten. – Segítek bevinni a csomagokat, utána pedig leadom az autót, addig leadod a csomagokat? – simított végig az arcomon. – Nem kell neked emelni a csomagokat, majd én felteszem őket a futószalagra, te csak az útleveleinket várd meg, és a jegyeinket.

-         Rendben – bólintottam rá azonnal. Jó tervnek tűnt.

Anthony kipattant az autóból, azután pedig nekem is kinyitotta az ajtót, és kisegített a kocsiból. Majd kivette a csomagtartóból a bőröndöket, azután pedig besétáltunk a megfelelő kapuhoz. A jelek szerint már csak ránk vártak, mert az ott ülő lány csak megforgatta a szemeit, amikor kedvesem feltette a bőröndöket a szalagra.

-         Éppen, hogy elérték a gépet – szólalt meg a lány szúrósan. Bár szavait egyértelműen felém intézte, mert Anthonyt csodálattal figyelte.

-         Tudja a férjem megkívánt. Maga tudna ellenállni egy ilyen ajánlatnak bárhol, bármikor? – néztem rá villanó szemekkel, és egy pillanatra még remegés is végigfutott a testemen. Anthony láthatta, hogy túlságosan is felidegesítettem magam, mert egy szempillantás alatt megint mellettem termett, és szorosan átölelt.

-         Gond van, kedvesem? – simította kezeit a pocakomra. Majd belecsókolt a nyakamba. Mire a lány csak megforgatta a szemeit, és végre elintézte a jegyeinket. – Jól vagy? – húzott maga után a kocsihoz. – Jobb lesz, hogyha nem eresztelek el a közelemből. Nem lenne jó, hogyha akár csak véletlenül is átváltoznál. Nem tudjuk, hogy milyen hatással lenne ez a kicsikre, ráadásul le is bukhatsz, ami szintén katasztrófával végződne. Vegyél mély levegőket, és gondolj arra, hogy nemsokára otthon leszünk. Ott ahol biztonságban és szeretetben hordhatod ki őket, és mindig velem lehetsz – ölelt magához.

-         Oké, ez jó, ilyeneket mondj – lazultam el a karjai között.

-         Rendben, egész hazafelé úton a csodálatos jövőnkről fogok beszélni, de most igyekezzünk, mert nem szeretnénk elkésni. Ugye?

-         Hát persze, hogy nem – bontakoztam ki a karjaiból.

Majd kézen fogott, és elindult velem a gépünk felé. Szerencsére a beszállás már zökkenőmentesen lezajlott. Még csak éppen, hogy felszálltunk, amikor éreztem, hogy fulladni kezdek.

-         Azt hiszem, hogy ki kell mennem a mosdóba – suttogtam gyorsan egy szuszra Anthony fülébe.

-         Korábban jött rád a roham, mint általában. Ez valószínűleg a repülés következménye – állt fel, majd leemelte a kézitáskáját. Egy injekciós tűt vett elő, és valami üvegcsét, amiben fogalmam sincs, hogy mi volt.

-         Miféle rohamról beszélsz, és mi az? – kérdeztem idegesen.

-         A fulladásos rohamról beszélek, ami néha rád tör. Azt hitted, hogy nem vettem észre? – kérdezte kissé morcosan. – Nem vagyok hülye, édesem. Ráadásul ha rémlik, akkor elég jó vagyok orvosi kérdésekben is, és ezt te is tudod. Minden éjjel hajnali kettő és három között tört rád a roham. Minden hajnalban öt körül lettél rosszul. Tudtam, hogy nem akarod, hogy tudjam, ezért hallgattam a dologról, bármilyen nehéz is volt hallgatnom, amint öklendezel, és én legszívesebben odarohantam volna hozzád nem tettem, mert azt akartam, hogy te mondd el, de még most is át akartál verni.

-         Mikor jöttél rá? – kérdeztem miközben összehúztam magam.

-         Mióta nem voltak vészesek a fulladásaid? – kérdezte Anthony.

-         A nászutunk harmadik napja óta – gondolkoztam el.

-         Úgy van – bólintott. – Nyújtsd ki a karod – utasított, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Gyorsan letörölgette a kézhajlatomat fertőtlenítővel, majd egy szempillantás alatt beadta az injekciót.

-         Mi volt ez? – kérdeztem félénken.

-         Légút-tágító gyógyszer. Gyorsan hat, és nem ártalmas a magzatoknak sem. Már az első alkalommal is kaphattad volna, hogyha nem titkolóznál a rosszulléteiddel kapcsolatban – mondta morcosan.

-         Sajnálom – pityeredtem el.

Majd az ablak felé fordultam. Tényleg könnyedén vettem a levegőt a gyógyszer hatására. Éreztem, ahogy Anthony elmegy mellőlem, majd néhány pillanattal később visszaül mellém.

-         Hoztam neked egy pohár narancslevet, idd meg, jót fog tenni – fogta meg a kezemet, majd belecsúsztatta a poharat a kezembe.

-         Köszönöm – motyogtam az orrom elé.

Tudtam, hogy jogos, hogy haragszik rám, és ostobán viselkedtem, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre az egészre. Inkább csak engedelmesen kiittam az innivalómat. Az üres poharat Anthony kivette a kezemből, majd megint eltűnt. Gondolom visszavitte a stewardessnek.

-         Nézd, kicsim – sóhajtott fel mikor visszaült mellém. – Nem akarok veszekedni. Tudom, hogy mindig is erős, független nő voltál, és talán mindig is az leszel, de kérlek, próbálj meg támaszkodni rám, hogyha baj van, vagy hogyha bajban vagy. Rendben? Tudom, hogy még sosem volt olyan, hogy ápolásra szorultál voltál, leszámítva azt a pillanatot, amikor eltörött a karod, de el kell kezdened támaszkodni rám, ahogy én is fogok rád. A feleségem vagy, és elvárom, hogy őszinte legyél hozzám. Megegyeztünk? – kérdezte komolyan.

-         Igen – fordultam felé, és mélyen a szemébe néztem. – Megígérem, hogy soha többé nem lesz ilyen – mondtam teljes komolysággal.

-         Helyes – mosolyodott el férjem. Majd gyengéden végigsimított az arcomon, és lágyan megcsókolt. – Soha, de soha többé ne titkolj el előlem semmit.

-         Nem fogok – kuporodtam az ölébe. Ő pedig szorosan körém fonta a karjait, már amennyire merte, hiszen nem akart a kicsikben kárt tenni. – Bocsáss meg – fúrtam a fejem a nyakába.

-         El is van felejtve – simított végig a hátamon. – Szeretlek, te makacs liba – nyomott puszit a fejem búbjára.

-         Én is szeretlek – mosolyodtam el.

Majd lassan elnyomott az álom. Sosem bírtam túl jól az ütemes hangokat ébrenlét szintjét. Az autóban is hajlamos vagyok elaludni, és ezek szerint a repülőkön is.

-         Ébresztő, kicsim – cirógatta Anthony az arcomat. – Megérkeztünk – mondta mosolyogva, amikor kinyitottam a szemeimet.

-         Tényleg? – csillantak fel a szemeim.

-         Igen, gyere, mindjárt találkozhatsz a szüleiddel – mondta boldog mosollyal az arcán. Tudta, hogy mennyire szeretnék már találkozni anyuval és apuval.

-         Jövök – pattantam fel, de egy pillanatra megszédültem.

-         Jól vagy? – kapta el a karomat.

-         Igen, csak egy apró szédülés – vágtam rá azonnal.

-         Rendben, akkor csak lassan – adta kezembe Anthony a táskámat.

Majd elhagytuk a gépet, és a bőröndjeinkért mentünk, amiket szerencsére gyorsan meg is kaptunk. Néhány pillanattal később pedig már a folyosón sétáltunk kifelé. Az első akit megláttam, az apa volt, ahogy kimagaslott a tömegből, anya pedig előtte állt, és a kezei a már gömbölyödő pocakján pihentek.

-         Anya, apa – sikkantottam fel boldogan. Majd sietős léptekkel indultam el feléjük. Szerelmem pedig a nyomomban volt.

-         Kicsim – ragyogott fel a szüleim arca, és ők is megindultak felém.

Anya, ahogy odaértem magához húzott, de nem tudtunk nagyon közel kerülni egymáshoz, mert a pocakjaink összekoccantak, és nem engedtek tovább minket. Ezen mindketten felnevettünk, majd anya átadott apunak.

-         Gyönyörű vagy, édesem – simogatta meg apa a hasamat. – Lemaradtam valamiről, vagy ilyen gyorsan fejlődik az első unokám? – pillantott ránk apa gyanakvóan.

-         Igazság szerint két nap alatt eresztettem ekkora pocakot – pirultam el.

-         Hűha, nekem meg több hónapomba telt, hogy ugyanolyan hasam legyen, mint a tiéd most – kuncogott el anya.

-         Viszont van, amit még nem tudtok – vigyorodtam el.

-         Na és mi lenne az? – lettek kíváncsiak a szüleim.

-         Ikrek – simogattam meg a hasam.

-         Nahát, egyszerre kettő – csillantak fel anya szemei, és apa is megejtett egy boldog mosolyt.

-         Fiam, téged is Isten hozott itthon – tárta karját apa Anthony felé is.

Elég furán hangzott ez az ő szájából, mert majdnem ugyanolyan idősek, de tetszett a gesztus, ahogy a férjemnek is, mert apával szorosan megölelgették egymást.  

-         Köszönöm – biccentett Anthony miután elengedték egymást, majd megölelte anyát is, aki boldogan viszonozta a gesztust.

-         Gyertek, elviszünk titeket haza – ölelt át apa.

Majd elvette az egyik bőröndöt a férjem kezéből. Néhány perc múlva már a kocsiban ültünk. Anya és én a hátsó ülésen beszélgettünk, míg a fiúk ugyanezt tették az első ülésen.  

(Bella szemszöge)

Már annyira izgatott voltam. Sam és Jules kimentek Anthony és Nathalie elé a reptérre, és ide fogják őket hozni a kis meglepetés-buli színhelyére a határ-menti házba. Már alig vártam, hogy újra lássam a fiamat, ráadásul a feleségével együtt. Úgy örültem, hogy fiam úgy szervezte a nászutat, hogy az én esküvőmre már itthon legyenek. A mai estét csakis nekik szentelem, és Edwardnak, de holnap ígéretemhez híven megtanítom Alice-t néhány csábos mozdulatra, és nagyon is szexi táncot fogunk összehozni Jasper számára. Pontosabban én csak segédkezem benne, Alice fogja kivitelezni a férje előtt természetesen, de addig is el kell készülnie ennek az almás pitének, amit imád Nathalie és Anthony is.

-         Drágám, nem gondolod, hogy most már elég lesz az almás pite? – húzta fel a szemöldökét Edward miközben átkarolt.

-         Ebből sosem elég – ráztam meg a fejem.

-         Pontosan tizennyolc órája sütöd egyfolytában az almás pitéket. Telepakoltál vele három asztalt, szerintem szűken elég lesz – kuncogott fel. – Nem is beszélve a három csokis tortáról vanília mázzal, és nem tudom hány kiló steakről sült krumplival.

-         Azt mondod, hogy túlzásba estem? – haraptam az ajkamban.

-         Inkább úgy fogalmaznék, hogy alapos vagy – nyomott csókot a számra.

-         Oké, felfogtam, hogy elragadtattam magam – sóhajtottam fel.

-         Ne is törődj vele – legyintett szerelmem. – Momentán Esme sem jobb nálad egy kicsivel sem. Ugyanis, csinált nagyjából ötféle salátát, és egy raklap krémest, meg gyümölcssalátát. Tehát, még nem döntöttem el, hogy ki a rosszabb kettőtök közül – nevetett fel.

-         Jól van na, mindjárt itt lesz Anthony, ez egy cseppet sem izgat fel téged? – kérdeztem bosszúsan.

-         Dehogynem – vágta rá kedvesem azonnal. – Alig várom, hogy itt legyenek, de nem hiszem, hogy két hétig éheztek volna, és most akarnák pótolni az ételveszteséget.

-         Jól van, tudom, hogy igazad van – szusszantottam fel bosszúsan.

-         Na, ne duzzogj, kicsim. Ez egy boldog nap – cirógatta meg az arcomat.

-         Ez bizony az, és mennyi ilyen nap vár még ránk – csillantak fel a szemeim.

-         Ha rajtam múlik, akkor csak ilyen napokban lesz részed a hátralévő örökkévalóságban – csókolt meg szenvedélyesen.

-         Ezt el is vártam – mondtam miután elváltunk.

-         Na, abbahagyni a turbékolást, eltűnt a jövő, úgyhogy mindjárt érkeznek a vendégek – táncolt be Alice a nappaliba. A nyomában pedig ott voltak a többiek is.

Néhány másodperccel később pedig tényleg betoppantak a farkasok a ház azon részére, ami az ő határaikon belül volt. Míg vámpírcsaládom a saját oldalán foglalt helyet. Nem sokkal később betoppant Billy és Johanna, majd Gaby, Jake és Timothy is. Mindenki itt volt, már csak az ifjú pár, és Nathalie szülei hiányoztak. Néhány perccel később egy kocsi parkolt le a ház előtt, én pedig izgatottan kezdtem toporogni.

-         Megérkeztek – mosolyogtam Edwardra.

-         Igen, ők azok – szorította meg a kezem.

Amint kinyílt az ajtó, és belépett rajta Anthony és Nath felpattantam, és egy szempillantás alatt előttük termettem, hogy megölelhessen őket.

-         Hiányoztál, anya – kapott fel Anthony.

-         Te is nekem, drágám – nyomtam puszit az arcára.

-         Láttad a feleségemen a változást? – engedett el, én pedig Nath felé fordultam.

-         Oh – kerekedtek el a szemeim. – Gratulálok – vetettem magam újra fiam nyakába. Majd Nathalie-t is óvatosan megölelgettem.

-         Köszönjük – mondta boldogan menyem. – Azt is tudnotok kell, hogy ikrek lesznek – kiáltotta el magát. Mire mindenki szélesen elmosolyodott.

-         Mi is bemutatunk valakit – lépett Anthony és Nath elé Jake és Gabriella a kisfiukkal.

-         Hát ki ez a nagylegény? – vette ki fiam Gaby kezéből Timet.

-         Timothy Black – mosolyodott el Jacob.

-         Gyönyörű – vette át Nath is egy kicsit a babát.

-         A tieitek éppen ilyen csodálatosak lesznek – veregette vállon Billy Anthonyt.

-         Sziasztok – ölelte meg őket Johanna is.

Miután mindenki megölelte a hazaérkezőek Esme és én az asztalhoz irányítottunk mindenkit, aki emberi ételt is fogyaszt, mi pedig sorról sorra hoztuk nekik az összes finomságot. Az este fantasztikusan telt, és én nem tudtam betelni a gyermekeim, az unokám, és a leendő unokám látványával. Ráadásul holnapután, ötvenévnyi végeláthatatlan várakozás után én is feleség leszek végre. Méghozzá Edward oldalán.

-         Ugye, hogy milyen csodálatos éj? – kérdezte Alice mellettem.

-         Igen, az, egyszerűen tökéletes – mosolyogtam barátnőmre.

-         Van még egy meglepetésem a számodra. Valaki, akire nem is számítanál, és mégis tényleg itt lesz az esküvőtökön. Nagyjából öt perc múlva fog ideérni, kelet felöl érkezik hozzánk – csicseregte barátnőm.

-         Ki az? Hiszen már mindenki itt van, akit szeretek – kérdeztem kíváncsian.

-         Hidd el, hogy neki is olyannyira fogsz örülni, mintha csak családtag érkezne – mondta Alice határozottan. – Menj, és fogadd őt – kezdett el az ajtó felé taszigálni.

-         Jól van, megyek, főleg azért, mert már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki lehet az – indultam el.

-         Hová mész, kicsim? – kérdezte Edward hirtelen.

-         Nyugi bátyus, meglepetésem van Bella számára, de mindjárt visszajön – állította meg Alice vőlegényemet.

-         Biztos ne tartsak veled? – kérdezte tőlem szerelmem.

-         Nem szükséges. Mindjárt visszajövök a vendégemmel, aki fogalmam sincs, hogy kicsoda – mosolyogtam rá.

Majd kilibbentem az ajtón, és vártam a váratlan vendéget. Igazság szerint már nagyon is kíváncsi voltam rá, hogy ki lehet az. Ötletem sem volt, hogy Alice kit hívhatott még meg az esküvőmre, de igazán kíváncsivá tett. Még csak két perce álltam az ajtó előtt, amikor egy sötét árny fékezett le nem messze tőlem. Azután pedig megláttam egy karcsú, kapucnit viselő alakot.

-         Szia, Bella – csilingelte lágy hangján.

Nekem pedig elakadt a lélegzetem, amikor pedig levette a kapucniját, és arany szemei az enyémbe fúródtak egyenesen eltátottam a számat…

  

La Push vámpírja - 88. fejezet

88. fejezet


SZIASZTOK! MÉG EGYSZER B.Ú.É.K MINDENKINEK! MEGHOZTAM AZ IDEI ÉV ELSŐ BEJEGYZÉSÉT, REMÉLTEM, HOGY TETSZENI FOG. KÖNNYED KIS ROMANTIKUS FEJEZET. PUSZI, DRUSILLA :D

(Gabriella szemszöge)



Hihetetlenül boldog voltam, amióta Timothy kibújt a pocakomból. Eddig is fantasztikus volt az életem, de most tényleg, igazán tökéletessé vált. A jegygyűrű itt csillog az ujjamon, a világ legfantasztikusabb férfija az enyém, és van egy tökéletes kisfiam. Minden, amire valaha is áhítoztam. Talán majd egyszer még egy kislány tetézheti ezt az elégedettséget. Már csak egy valami van hátra. Itt az ideje egy keresztelőnek, és Jacobbal már megbeszéltük a keresztszülők kilétét is, már csak meg kell kérdeznünk, hogy vállalják-e a tisztséget.

- Szia, bejöhetek? – dugta be a fejét Rose.

- Persze, gyere – mosolyogtam rá.

- Jacob? Néhány perccel ezelőtt még hallottam, hogy veletek van – ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen, velünk is volt, de el kellett mennie járőrözni. Mostanában nagyon nyugtalan valamiért, ami nem tetszik – mondtam komolyan. Vagy nem tudom, hogy mi a baja, mert nekem nem mondja el. – Tegnap éjjel is, amikor hozzá bújtam, olyan volt, mint egy deszka. A karjait automatikusan körém fonta, ahogy mindig, de mégsem mozdult meg igazán. Máskor beszélgetünk, vagy végigsimít a hátamon, megcsókol, de most semmi – panaszoltam el.

- Különös – gondolkodott el Rose. – Hacsak… - emelte fel az ujját. – Carlisle szerint már teljesen rendbe jöttél, minden tekintetben. Igaz?

- Hát persze. Minden rendben van velem – bólintottam rá.

- Nem lehet, hogy Jake szeretne veled lenni? - kérdezte pajkosan.

- De hát, ő is tudja, hogy csak egy apró utalás, és én már az övé is vagyok. Sosem volt ilyen jellegű problémánk – ráztam meg a fejem. – Mi mindent meg tudunk beszélni.

- Talán csak zavarban van, és nem mer még újra közeledni feléd. Mondott olyat, hogy „most csak a baba számít, Timothy az első”, meg ehhez hasonlók? – kérdezte kíváncsian.

- Ami azt illeti említette egy párszor – kerekedtek ki a szemeim. – Nem, Jacob nem lehet ilyen kis butus. Hiszen tudja, hogy én is mennyire imádom őt.

- Tudni egészen biztosan tudja, de nyilvánvalóan a gyereket és téged próbál óvni. A babától nem akarja elvenni az anyját egy pillanatra sem, míg téged hagyni akar még pihenni, hogy egészen biztosan, tökéletesen regenerálódhass – magyarázta Rose.

- Felcsaptál pszichológusnak? – kérdeztem döbbenten.

- Nem, de ez így van. Carlisle is többször kezelt utólag házaspárokat, mert egy kisbabával korántsem könnyű. Akármekkora ajándék is egy ilyen kis csöppség, néhány apuka hajlamos butaságokat csinálni a pici megérkezése után. Jake pedig imád titeket, és lehet, hogy nem akarja egy pillanatra sem megszakítani a különleges köteléket, ami közted, és a fiad között van – állapította meg. – Hidd el, hogy csakis ez lehet a gond – mondta határozottan.

- Tehát az szóba sem jöhet, hogy a megnagyobbodott hátsóm, és a pocakomon megjelent kis párnácska tehet róla – fintorodtam el.

- Ugyan már, Gaby, te egyáltalán nem vagy kövér. Gyönyörű vagy. Kivirultál a terhességtől, és az anyaságtól. Nagyjából két-három kilót szedhettél fel, ami rajtad maradt egyelőre, és ez korántsem olyan sok – mondta barátnőm szigorúan. – Nehogy elveszítsd az önbizalmad néhány kiló miatt. Egyébként Jacob akkor is imádna, hogyha száz kilós lennél, a bevésődése vagy, és mint ilyen, örökké csakis téged fog imádni – jelentette ki Rose határozottan.

- Rendben, akkor majd este beszélek vele, hogyha hazajött – bólintottam rá. Igaza lehet Rosalie-nak. Azért a kérdést még felteszem, amit szerettem volna megbeszélni vele már régóta.

- Rose, kérhetnék két dolgot? – kezdtem bele.

- Hát persze, mondd csak – simogatta meg Tim fejecskéjét, aki azonnal elmosolyodott a gyengéd érintéstől.

- Az egyik kérésem az lenne, hogy esetleg vigyáznál Timothyra ma éjjel? Jacobbal meg kell beszélnünk néhány dolgot – haraptam az ajkamba.

- Hát persze, boldogan. Imádok vigyázni rá. Nagyon jól fogunk mulatni, ugye prücsök? – emelte ki a kiságyból boldogan. – Na és mi lenne a másik kérés?

- Sokat tanakodtunk Jake-kel, és arra jutottunk, hogy nagyon szeretnénk, hogyha te lennél Tim keresztanyja, hogyha elvállalod. Természetesen Jacob is meg fogja kérni Emmettet, hogy legyen a kisfiunk keresztapja – mondtam kissé félve.

Nem tudtam, hogy tulajdonképpen milyen reakcióra is számíthatok, de nagyon reméltem, hogy el fogják fogadni az ajánlatunkat. Náluk jobb keresztszülőket keresve sem találnánk.

- Ezt most teljesen komolyan kérdezted? – kérdezett vissza Rose meghatottan.

- Igen – mosolyogtam rá. – Nagyon szeretnénk, hogy te lennél a keresztanyja – mondtam határozottan.

- Megtiszteltetés lenne a számomra, hogyha én lehetnék az – vetette magát a nyakamba. – Köszönöm szépen.

- Nem, én köszönöm – öleltem át én is őt.

- Még soha nem kaptam ilyen szép ajándékot, mint ez a felajánlás – mondta meghatottan. – Nagyon jó keresztanyja leszek Timnek, ezt megígérhetem.

- Soha nem is kételkednék benne – mosolyodtam el. Timothy éppen ebben a pillanatban kezdte el Rose felsőjét cibálni, minden bizonnyal azért, mert éhes volt.

- Oh, én nem tudok neked enni adni, kincsem – mosolyodott el Rosalie. – Ennivaló csak anyánál van, a keresztanyunál nincs – simogatta meg az arcocskáját. – Majd ha ehetsz már papikat, akkor tőlem is lehet majd kérni – magyarázta neki gyengéden.

Én pedig közben kiszabadítottam a mellemet, hogy Tim ehessen. Ahogy átvettem őt Rosalie karjaiból azonnal hevesen rám tapadt, és már itta is a tejet. Valamit ki kell találnom, mert a sok szoptatástól már kezdenek kisebesedni, és nagyon érzékennyé válni a mellbimbóim. Tim nem nagyon kíméli, amikor evésről van szó. Ebből is látszik, hogy igazi kis farkas. Hogyha a pocakjáról van szó, akkor nem ismer határokat. Alig győzöm őt tejjel, de amíg nem muszáj, addig nem adok neki tápszert. Sőt, nagyon remélem, hogy kitart a tejem addig, ameddig már ehet rendes bébiételeket is.

- Oh, jut eszembe, Carlisle hagyott neked egy krémet az íróasztalán. Máris hozom – szaladt ki Rose a szobából. Néhány pillanat múlva pedig már újra velem is volt, és egy krémet nyomott a kezembe.

- PureLan? – olvastam el a feliratot. – Ezt miért kapom? Au… édesem, egy picit jobban kíméljük a mamit, nem szaladok el, ehetsz nyugodtan lassabban is – fordultam kisfiam felé. Aki bár nagyon értelmes volt, de szinte állandóan éhes is, ezért nem tudtam leszoktatni a mohóságról, ami néha igen fájdalmas volt. Még akkor is, hogyha tudom, hogy nem akar bántani.

- Carlisle azt üzeni neked, hogyha Tim evett, akkor azt javasolná, hogy fejjünk le egy-két adag tejet, és kend be ezzel a krémmel az érzékeny részeket. Segít, hogy nehogy kisebesedjenek, és hogyha néha használod, amikor úgy érzed, hogy szükséges, akkor elkerülheted a fokozott érzékenységet – magyarázta Rose. Valószínűleg ezt tökéletesen idézte fogadott apjától.

- Ez nagyszerű, köszönöm – vettem el a krémet. Azt hiszem, hogy ez most ráfér a kényes területekre.

- Igazán nincs mit – legyintett Rose. – Carlisle mindig ügyel a részletekre is. Mind láttuk, hogy tegnap már alig bírtál elviselni bármilyen felsőt is – mondta barátnőm.

Mire Timothy, ahogy felfogta, hogy miatta fáj a keblem, azonnal elkapta a száját a mellemről, és pityeregni kezdett. Annyira értelmes, de neki még nem kéne ilyesmivel foglalkoznia, én meg tudom oldani a mohóságát. Tudom, hogy nehéz egy farkasnak elegendő mennyiségű ételt produkálni.

- Nem-nem – ráztam meg a fejem. Majd gyengéden visszatoltam kisfiam fejét a mellemhez. – Neked még nem szabad semmi miatt sem bűntudatot érezni. Most az a dolgom, hogy tápláljalak téged, és szeresselek, úgyhogy tessék enni, különben nem leszünk jóban – mondtam szigorúan. Mire Tim bátortalanul ugyan, de elkezdte újra szívni a tejet, ezúttal azonban sokkal óvatosabban, és lassabban, mint ahogy eddig tette.

- Szerinted megértette, hogy miről beszéltünk az imént? – kérdezte barátnőm elámulva.

- Igen, egészen biztosan – bólintottam rá. – Túlságosan is okos, úgyhogy vigyázni kell, hogy mit mondunk, vagy teszünk előtte.

- Rendben, többé nem hozok fel ilyen témát a jelenlétében – bólintott rá komolyan. – Hogyha evett, akkor nagyon szívesen megbüfiztetem, és vigyázok rá, amíg lefejed a tejedet. Akár egész nap is boldogan vigyázok rá, nincs más dolgom, te pedig akkor készülődhetsz az estére. Sok mindent kell majd megbeszélnetek – ajánlotta barátnőm lelkesen.

- Azért majd én is csatlakozom hozzátok napközben, de hálás lennék, hogyha vigyáznál rá – mosolyodtam el. – Azt hiszem, hogy ezt a helyzetet jobb, hogyha minél előbb tisztázzuk a leendő férjemmel – mondtam kissé morcosan.

Eddig minden megbeszéltünk az égvilágon. Erre most butaságok miatt kerüli az érintéseimet. Illetve nem is butaság. Tulajdonképpen nagyon is figyelmes, hogy ennyire szeretne vigyázni rám.

- Ne bántsd, minden légvételével csak azt akarja, hogy te boldog légy. Látszik rajta, hogy mennyire rajong érted – mondta Rose komolyan. Mire én kérdőn néztem rá. – Tudom, hogy nem mutatom ki rajongásom a farkasok iránt, de Jacobot kifejezetten kedvelem. Más az életszemlélete, mint a legtöbbeknek.

- Nem is tudnám bántani, hiszen szeretem – mondtam határozottan. – Csak egy kisebb leckét fog kapni, amit megérdemel.

- Rendben, te tudod – mosolyodott el Rose. – Most nagyjából egy méreted lehet velem, ami a fehérneműt illeti. Mindjárt hozok neked néhány ígéretes, vadonatúj darabot – mosolyodott el.

- Nem hiszem, hogy… - kezdtem bele, de már el is tűnt.

- Dehogynem kell – ellenkezett azonnal a megkezdett mondatomra. – Nézd csak, itt van egy bordó, egy fekete-arany, és egy smaragdzöld szett is. Bármelyik nagyszerűen fog állni rajtad. Nem régen vásároltam őket. Pontosabban még tegnap hoztam, na, gyerünk válassz egyet – lelkesedett be.

- Én, ezeket nem vehetem fel – ráztam meg a fejem.

Ez itt mind szexis csípőfazon, én pedig pocakos vagyok. Ráadásul két terhességi csík is húzódik a hasamon. A kezelés még nem tüntette el őket teljesen.

- Már miért ne vehetnéd fel? – döbbent meg Rosalie. – Én örömmel neked adom bármelyiket – pakolta le őket az ágyra.

- Tudom, de nem állnának jól, jelen állapotomban – húztam el a számat.

- Gaby, ez nem igaz, te gyönyörű vagy – mondta teljes meggyőződéssel.

- Nem vagyok az, láttad a hasamat, nem igaz?

- Van rajta terhességi csík, de el fog tűnni hamarosan. Egyébként is, szerinted ettől kevésbé leszel szép Jacob számára? Komolyan azt hiszed, hogy neki a külsőd számít? A kisfia édesanyja vagy, a szerelme, a bevésődése. Komolyan nekem kell bizonygatnom, hogy micsoda kincs vagy a számára?

- Nem, én tudom, hogy mennyire szeret minket, de akkor is. Én ezt nem vehetem fel – jelentettem ki.

- Jól van – sóhajtott fel. - Akkor van egy szép sötétkék bodym, ami eltakarja a hasadat. Az jó lesz? – kérdezte gyengéden. – Viszont előbb-utóbb az is le fog kerülni rólad.

- Nem baj, a bodyért nagyon hálás lennék – mondtam boldogan. Azzal tudok leszorítani valamennyit a pocakomból, a francia bugyival pedig optikailag lekisebbítem a hátsó felem.

- Jól van, akkor hozom – kapta fel a fehérneműket.

Majd elsietett, és az ígért bodyval tért vissza, aminek tényleg nagyon örültem. Miután Timothy befejezte az evést, ami most bár sokkal hosszabb ideig tartott, de határozottan kevésbé volt mohó, lefejtem két nagy adag tejet, és utána azonnal bekentem magam a krémmel, amit Carlisle küldött nekem, és nem sokkal később már éreztem is a jótékony hatását. Egyre kevésbé feszült a sérült rész, majd mintha nem is lettek volna megviselve mostanában a kebleim teljesen elmúlt. Így sokkal könnyebb lesz a szoptatás. Kisfiam a nap hátralévő részét leendő keresztanyjával, és dédnagyanyjával töltötte, de én is sokat sündörögtem körülöttük. Nem mintha nem tudták volna tökéletesen ellátni a fiamat, de be kell vallanom, hogy hiányzott a kisbabám egész lénye, ha nem volt mellettem. Este pedig miután Rose-zal megfürdettük Timet, visszamentem a kedvesemmel közös szobánkba, és felvettem a bodyt a francia bugyival, és magamra vettem még egy szatén köntöst is. Már kilencfelé járt az idő, amikor megérkezett Jacob.

- Szia, kicsim – mosolygott rám. – Hol van, Timothy?

- Ma éjjel Rose és Emmett vigyáz rá – válaszoltam.

- Oh, hogyhogy? – döbbent meg. – Rosszul érzed magad? Vagy nagyon elfáradtál az utóbbi napokban? – ült le mellém az ágyra.

- Nem, van néhány megbeszélnivalónk – mondtam határozottan.

- Valami baj van, édes? – simított végig az arcomon.

- Nem tudom, te mondd meg, hogy mostanában miért vagy ilyen feszült – mordultam rá. – Tudtommal mi mindent megbeszélünk – fűztem még hozzá.

- Nincs semmi baj, Gaby. Én csak, nem akartalak terhelni, hiszen itt van Tim, és alig alszol mostanában valamicskét – kezdett bele.

- Lehet, hogy kicsit fáradtabb vagyok, mint szoktam, de ez téged nem jogosít fel arra, hogy a kettőnkről szóló kérdésekben egyedül dönts – mondtam feldúltan.

- Igazad van, sajnálom – fedeztem fel végre a felismerést Jake szemeiben. Hát rájött végre, hogy lebukott. – Gabriella, én csak…

- Azt hiszed, hogy én nem akarlak téged? Tudod, hogy milyen régen voltunk már együtt? Azt hiszed, hogy nem vágytam rád tegnap éjjel, amikor szorosan hozzád simultam? – vettem le magamról a köntöst dühösen.

- Nem jól olvasok a jelekből, drágám, ezt már tudhatnád – simított végig a felszabadult dekoltázsomon.

- Legközelebb ne dönts mindkettőnk helyett, csak ezt ígérd meg – mondtam megenyhülve.

- Rendben, megígérem – egyezett bele azonnal.

Majd szenvedélyesen megcsókolt, és azonnal le is döntött az ágyra. Hevesebb volt, mint valaha, de egyáltalán nem bántam a dolgot. Azonnal Jacob köré tekeredtem, és lecibáltam róla a pólóját, azután pedig egyből kicsatoltam az övét is. Jake keze pedig legérzékenyebb pontomra simult a fehérneműmön keresztül, és simogatni kezdett, amitől elégedetten nyögtem fel. Nem is kellett hozzá csak néhány mozdulat, és én már teljesen fel is hevültem. Elégedetten nyögdécselve csatoltam ki a nadrágját, majd meg is szabadítottam tőle, és hátat fordítottam szerelmemnek, hogy kényelmesen hozzám férjen.

- Öhm… kicsim, most már nincs útban a pocid, szóval akár vissza is fordulhatnál – bontogatta ki a body fűzőjét.

- Oh, igaz – kuncogtam fel. Már úgy hozzászoktam ehhez a megoldáshoz, hogy reflexből helyezkedtem a megszokott pózba. Jake egy mozdulattal fordított vissza maga felé, én pedig nem elleneztem a dolgot. Újabb szenvedélyes csókban forrtunk össze, de hirtelen elakadt a lélegzetem, amikor szerelmem le akarta húzni rólam a felsőt. – Kapcsold le a villanyt, kérlek – kaptam el a kezét.

- Miért? – vágott értetlen arcot. – Láttalak már meztelenül, édesem. Eddig nem zavart téged. Mi a baj?

- Semmi, csak még nem nyertem vissza az eredeti formám – vallottam be, ha már őszinték vagyunk. – Na és, van két csík a hasamon – fűztem hozzá kissé idegesen.

- Majd eltűnnek onnan, édesem. Engem nem zavar. Te akkor is gyönyörű vagy – simogatta meg az arcomat. Majd lehúzta rólam a felsőt. Azonnal idegesen kaptam a kezeimet a hasamhoz, de Jacob csak melegen rám mosolygott, és elhúzta őket a csíkokról. Azután pedig lágy csókot lehelt mindkét foltra. – Csodálatos vagy – kúszott vissza a számhoz, hogy gyengéd csókot leheljen rá. – Biztos, hogy már rendben vagy? Hogyha akarod, akkor még tudok várni. Nem akarok fájdalmat, vagy sérülést okozni neked.

- Carlisle szerint is teljesen meggyógyultam, és én sem érzem már úgy, hogy bármi is lenne velem, úgyhogy ne aggódj emiatt.

- Rendben – gördült fölém. Majd a lehető legóvatosabban tett a magáévá, amitől elégedetten felnyögtem. – Jól vagy? – nézett rám aggódva.

- Igen, nyugodtan folytasd – húztam magamhoz a fejét, hogy megcsókolhassam.

A lábaimat pedig azonnal a dereka köré kulcsoltam, és boldogan fogadtam a lassú, lágy lökéseit. Néhány perccel később pedig hangos sikoltással értem el életem egyik legszebb beteljesülését. Néhány pillanattal később pedig szerelmem is követett engem. Ez már határozottan hiányzott.

- Szeretlek, Gaby – csókolt meg újra. Majd arcát a nyakamba fúrva pihent meg felettem. Én pedig boldogan simogattam a hátát.

- Én is szeretlek, te bolond – kuncogtam fel.

Azután pedig magunkra húztam a takarót, és nem sokkal később elnyomott az álom. Hajnaltájt ébredtem fel legközelebb, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón. Megmosolyogtam szerelmemet, a karjaimban, ahogy elaludtunk, majd le akartam tolni magamról, úgy, hogy ne ébredjen fel, de a következő kopogtatásra már ő is felriadt. Azután pedig halk gyerekpityergésre is felfigyeltünk.

- Ez Timothy lesz – akartam felpattanni, de rá kellett jönnöm, hogy nincs rajtam semmi ruha.

- Majd én nyitom – szállt le rólam szerelmem, azután pedig felkapta a boxerét, és az ajtóhoz sietett.

- Bocsi, de egyszerűen nem tudom megnyugtatni, szerintem titeket akar – lépett be Rose bocsánatérően a szobába. – Már mindent megpróbáltam, de úgy tűnik, hogy még nem kész elszakadni tőletek egy egész éjszakára.

- Semmi baj, Rosalie – mosolyogtam barátnőmre. – Köszönöm, hogy eddig vigyáztatok rá – mondtam hálásan.

- Bármikor, nagyon szívesen – puszilta meg Rose leendő keresztfia fejét, majd átnyújtotta Jacobnak, akinek a karjaiban rögtön megnyugodott a pici.

- Akkor én megyek is – sietett ki Rose a szobából.

- Még korai, hogy ne velünk töltse az éjszakát, ezek szerint – néztem kedvesemre bocsánatkérően.

- Ugyan, nem tudhattad, hogy nyugtalan lesz, hiszen nem voltunk tőle messze – sétált Jake Timmel az ágyhoz, majd lefektette kettőnk közé.

Én pedig megsimogattam az arcocskáját, mire rögtön felém fordította a fejét, és gagyarászni kezdett. Jacob mosolyogva nézte a jelenetet, majd mindkettőnket átölelt. Timothy pedig néhány pillanattal később már el is aludt. Nem sokkal később pedig minket is megint elnyomott az álom.



(Nathalie szemszöge)



Már csak néhány napig tart a nászutunk, sajnos, de mindent egybevetve örömteli lesz a hazatérés is, hiszen Anthony szülei hamarosan házasodnak, mi pedig bejelenthetjük a kicsik érkezését. Már most látom, amint anya majd ki ugrik majd a bőréből. Apa reakciójától azért egy picit tartok, de nem hiszen, hogy panaszkodni fog. Legfeljebb csak rájön, hogy mégsem voltam annyira ártatlan, mint amennyire annak hitt a nászéjszaka előtt. Bár a kicsit gyorsabban fejlődnek, mint az átlag, úgyhogy nem biztos, hogy összekombinálja majd a dolgot ilyen szinten.

- Jó reggelt, kicsim – nyitotta ki Anthony a szemeit, majd lágyan megcsókolt.

- Neked is jó reggelt – mosolyogtam rá.

- Hm… mikor ébredtél? Reggeliztél is már, vagy csak fogat mostál? – kérdezte kíváncsian.

- Honnan gondolod, hogy fogat mostam? – kérdeztem döbbenten.

- Onnan, hogy finom, mentolos ízed van még mindig – vágta rá azonnal. Huh, oké, akkor nem tűnt fel neki semmi.

- Csak fogat mostam, de most már éhes is vagyok – mondtam komolyan.

Szerelmem pedig azonnal felpattant és a telefonhoz sietett, majd heves rendelésbe kezdett. Szegény szobaszerviz már azt hiheti, hogy egy egész focicsapat szállt meg ebben a lakosztályban, annyit eszünk. Bár tényleg nagyon éhes vagyok. Már azt hittem hajnalban, hogy a lelkem is kilehelem, annyit kellett görnyednem a mosdó felett. Még jó, hogy Anthony nem ébredt fel rá, hogy megint rosszullét tört rám. Nem kell, hogy aggódjon miattam. Egész jól kezelem már a fulladásokat is, amik néha a semmiből törnek rám. Bár azokat nem igazán értem, hiszen az nem normális egy terhességnél, mint a reggeli rosszullétek.

- Rendeltem rántottát, pirítóst, lekvárt, felvágottat, mézes teát, palacsintát, narancslevet, és gyümölcstálat is – bújt vissza mellém Anthony az ágyba. – Szeretnél még valamit?

- Nem, azt hiszem, hogy ilyen választék mellett nem fogok éhezni – kuncogtam fel.

- Hát ezt reméltem is – bólintott rá szerelmem.

Majd magához húzott, hogy óvatosan megszorongasson. Egészen addig pihentünk még kényelmesen az ágyban, ameddig nem kopogtattak a szobánk ajtaján. Anthony azonnal felpattant, és egy perccel később már ott is volt előttem két hatalmas tálcát cipelve. Az egyiket az ölembe helyezte, míg a másikat csak az ágyra tette, és megint kiment, hogy néhány pillanattal később a teával és a narancslével, és a gyümölcsökkel térjen vissza. Miután mindent behozott ő is leült mellém, és egy gyengéd csókot nyomott a számra.

- Jó étvágyat, kicsim – mondta mosolyogva.

- Neked is – mosolyodtam el én is. Majd nekiestem a reggelimnek. Nem telt sok időbe, amíg eltüntettem mindent a tálcámról, és ártatlan tekintettel néztem Anthonyra, aki azonnal töltött nekem egy nagy bögre teát, amit a kezembe is adott. – Köszönöm.

- Nincs mit – kacsintott rám.

Azután pedig mindkettőnk üres tálcáját kivitte a nappaliba, és vissza is jött azonnal. Ő is töltött magának egy csésze teát, és visszabújt mellém. Lassan szürcsölgettük összebújva, miközben én a takaróval rejtegettem a pocakomat, ami igencsak növekedésnek indult. Már látszott, hogy kisbabákat várok, és ezt Anthony még nem látta, mert éjjel kezdett el nőni. Amikor megittuk a teát, és szerelmem elvette tőlem a bögrét, hogy letegye őket az éjjeliszekrényre, én gyorsan lefeküdtem az ágyra, és lerúgtam magamról a takarót, és felhúztam, hogy észrevegye a változást.

- Hűha – kerekedtek el kedvesem szemei. Majd mosolyogva simogatta meg kezével a hasamat, hogy utána kezét a szája kövesse apró puszikat nyomva rá. – Vennünk kell neked kismama rucikat – mosolygott fel rám. – Irány a bolt. Kényelmes holmikra van szükséged.

- Ugyan, vannak nyári ruháim. Azokba még sokáig beleférek majd – legyintettem.

- Ugyan már, Nath. Hogyha egy éjszaka alatt ennyit nőtt a pocakod, akkor nem is olyan biztos, hogy sokáig bele fogsz férni a ruháidba – csillantak fel Anthony szemei.

- Na szép, alig várod, hogy meghízzak – fontam karba magam előtt a kezeimet.

- Még jó, hogyha így nőnek, akkor nemsokára rugdosni is fognak – lelkesedett tovább. – Kérlek, csak néhány kismama ruhát hadd vegyek neked. Nem kell sokat. Tudod, hogy tegnap láttuk azt a kis boltot, és láttam, hogy megtetszett neked az a rózsaszín kismamaruha. Tökéletes lenne anyáék esküvőjére rajtad – magyarázta hevesen.

- Na jó, de csak néhány darabot – mondtam komolyan.

- Oké, ígérem – pattant fel az ágyból.

Néhány perc múlva pedig már útra készen állt előttem. Én is kikászálódtam az ágyból, és öltözni kezdtem. Szándékosan gonoszkodva férjemmel, és lehetőség szerint minél többször hívogató mozdulatokat téve.

- Ezért az előbbi kis műsorért megkapod a magadét, hogyha visszaértünk a szállásra – rántott magához, mikor elkészültem.

- Ez lenne a cél – kuncogtam fel.

- Akkor a célt elérted – nyomott csókot a számra.

Majd kézen fogott, és elindultunk a kismama bolt felé. Nem telt sok időbe, amíg odaértünk, és mi azonnal bevetettük magunkat a boltba. Egy kedves eladólány fogadott minket, és amint meglátta a pocakomat szélesen elmosolyodott.

- Üdvözlöm Önöket a boltban, és gratulálok – mondta kedvesen. – Ha bármiben segíthetek, akkor bátran szóljanak.

- Ami azt illeti. Olyan ruhákat szeretnék, amibe hatalmas pocak is belefér, mert ikrek lesznek. Tehát praktikus, jól nyúló darabokat szeretnénk – magyaráztam azonnal az elképzeléseimet.

- Értem, tehát ikerterhesség, ez esetben ajánlanék néhány nagyszerű, kellemes pamut és elasztikus anyagból készült darabot, amibe még a legnagyobb pocakok is kényelmesen el szoktak férni – mondta a lány.

Majd rengeteg ruhát kezdett elénk pakolni. A szürkéknél, és sötét színeknél Anthony csak fintorgott, mert szerinte egy kismama legyen vidám árnyalatokban, de végül egy-két darabra sikerült rábeszélnem. Az esküvőre viszont valóban megvettem azt a gyönyörű, rózsaszín kismamaruhát, amin már tegnap is megakadt a szemem. Végül két nappal a hazaérkezésünk után már esküvő lesz. Edward és Bella akkorra tűzte ki az időpontot.

- Köszönöm a ruhákat – mosolyogtam kedvesemre, amikor kisétáltunk a boltból, legalább tíz vadonatúj kismamarucival.

- Nagyon szívesen, Nathalie. Nagyszerűen állt mindegyik – ölelt magához. – Hm… mit szólnál egy fagyihoz? – mutatott egy cukrászda felé.

- Tejszínes ananásztorta, fagyival? – pirultam el.

- Lehet szó arról is – nevette el magát Anthony. – Gyere, bármit kapsz, amit csak szeretnél – indult el velem a cukrászda felé.

Végül maradtam a tejszínes ananásztortánál, és kaptam hozzá egy gombóc ananászfagyit, és egy vaníliát is. Míg férjem egy hatalmas kelyhet pusztított el, ami tele volt ostyákkal, amikből előszeretettel lopkodtam én is néhány darabkát. Vissza kéne fognom a kajálást, de annyira jól esik.

- Mit szólnál, hogyha lemennénk délután a szálloda vízpartjára? Napozás, gyümölcskoktélok, és minden, ami jellemző egy normál nászutas párra? Körbekenegetlek naptejjel, miegymás.

- Szóval csináljunk úgy, mint a normális párok? – vigyorodtam el.

- Igen, mert itt mindenkinek teljesen átlagos turisták vagyunk – bólintott rá férjem.

- Részemről rendben – bólintottam rá.

Majd miután elfogyasztottuk az édességeinket azonnal vissza is mentünk a szállodába. Ahol át akartam öltözni a fürdőben, de miután megláttam, hogy hogyan áll rajtam a bikini inkább visszavettem a rövidnadrágot és a bő pólót.

- Baj van, Nath? – kérdezte Anthony egy szál fürdőnadrágban, amikor kiléptem. Az én szemembe pedig azonnal könnyek gyűltek. – Na, mi a baj, kicsim? Nem jó a fürdőruha, amit vettem neked? – kérdezte aggódva.

- Milyen fürdőruha? Nem jön fel rám – dobtam az ágyra a kis bikinit. – Túl nagy bele a hasam.

- Hát persze, hogy ez nem jó rád a pocid miatt, de én arra gondoltam, amivel megleptelek – emelte fel az államat, hogy a szemébe nézzek.

- Én nem tudok új fürdőruháról – néztem rá hitetlenkedve.

- Hiszen a fürdőbe tettem a mosdókagylóra a kis dobozt – ráncolta össze a szemöldökét Anthony.

- Attól tartok, hogy nem figyeltem. Várj – siettem be a fürdőbe.

A mosdón valóban ott volt a kis doboz, amiben egy gyönyörű, rózsaszín kismama bikini volt, a hozzá való kendővel.

- Nem muszáj lemennünk a partra, talán rossz ötlet volt – lépett be mentegetőzve szerelmem.

- De, én szeretnék, ez gyönyörű, azonnal felveszem – mosolyodtam el.

- Rendben, kint várlak – mondta kedvesem aggódva, majd kiment a fürdőből.

Szegénykém, milyen jól bírja a hangulatváltásaimat. Már megint feleslegesen hisztiztem, hiszen tudhattam volna, hogy ezzel a pocival már nem fogok beleférni a falatnyi kis bikinikbe. Türtőztetnem kell a hormonjaimat. Mert szegény férjemet teljesen ki fogom készíteni. Gyorsan felvettem a fürdőruhát, ami kényelmes volt, és tényleg jól nézett ki, majd magamra kötöttem a hozzá való kendőmet is, és kiléptem a szobába, majd mosolyogva fordultam körbe Anthony előtt.

- Gyönyörű vagy, kincsem – szorított magához egy pillanatra. – Gyere, irány a part. Már béreltem két napágyat egész napra, ernyővel együtt.

- Ez remekül hangzik – nyomtam csókot a szájára. Majd egy határozott mozdulattal ledöntöttem az ágyra.

- Hm… úgy látom, hogy más terveid vannak – mosolyodott el férjem. Szegényt mostanában éjjel-nappal zaklatom, talán le kéne állítanom magam végre. Teljesen kimerítem.

- Ezt majd később, nagyon szeretnék lemenni a partra veled – húzódtam el.

- Furcsa vagy ma – húzta fel a szemöldökét Anthony.

- Csak kicsit bizonytalan – mosolyodtam el kényszeredetten.

- Sebaj, akkor menjünk – fogta meg a két fürdőlepedőt, és a naptejet szerelmem, majd szabad kezét a derekamra csúsztatta és így sétáltunk le a partra, ami csodálatos látvány volt. – Van kedved velem úszni egyet? – kérdezte mosolyogva miután lepakoltunk.

- Örömmel – fogtam meg a kezét, és besétáltam vele a langyos vízbe. Már éppen kezdtem volna úszni, amikor Anthony hirtelen magához rántott, és a lábaimat a dereka köré kulcsolta. – Mit csinálsz? – kérdeztem döbbenten.

- Szerinted? – húzott még közelebb magához, én pedig felnyögtem az élvezettől, ahogy nekem feszült.

- Megláthatnak – tiltakoztam erőtlenül.

- Nem hiszem, alig van valaki a vízben, és ők is meglehetősen messze vannak – írt le apró köröket a nyelvével a nyakamon.

- Anthony – sóhajtottam fel.

- Tudom, hogy te is akarod. Nem tudsz átverni, mivel gondolatolvasó vagyok, hogyha rémlik – mondta komolyan.

- Kihallgattál odabent? – sütöttem le a szemeimet.

- Nem lehetett nem meghallani, hogy mit gondolsz – húzta félre a bugyimat. – Ígérem, hogy te leszel az első, aki megtudja, hogyha a végkimerültség határára taszítasz – kuncogott fel. Majd egy mozdulattal a magáévá tett, amitől kis híján felsikoltottam, de szerelmem még időben elfojtotta a sikolyomat egy csókkal. – Még mindig azt mondod, hogy nem akarod? – suttogta a fülembe.

- Dehogynem akarom, abba ne hagyd – kapaszkodtam a vállába, a fejemet pedig a nyakába fúrtam.

Néhány perccel később pedig elért a beteljesedés, ahogy Anthonyt is. Még jó, hogy viszonylag visszafogott hangokat adtunk csak ki, ahelyett, hogy hangosan felkiáltottunk volna. Még soha nem volt szükségem ekkora önuralomra, mint most. Néhány percig még összebújva pihegtünk, majd tényleg úsztunk egyet. Azután pedig kifeküdtünk a partra megszáradni. Amikor pedig a bőröm már száraz volt, Anthony megjelent egy naptejjel a kezében, és finoman dörzsölgetni kezdte először a hátamat, utána pedig a dekoltázsomat, és a hasamat is bekente, majd a lábaim következtek. Nagyon jó érzés volt, ahogy a nap felmelegítette a bőrömet, és finom gyümölcskoktélokat ihattam a férjemmel. Majd együtt néztük meg a naplementét is a partról. Már mindenki más bement, csak mi maradtunk a parton kettesben. Egészen addig kint voltunk, míg már szó szerint alig álltam a lábamon. Ekkor szerelmem felkapott, és bevitt a szobánkba. A gyönyörű napot végül egy forró fürdővel koronáztuk meg. Megint egy felejthetetlen nappal gazdagodtam Hawaii csodálatos világában. Kicsit sajnáltam, hogy már csak pár napig vagyunk itt, de örültem is neki, hogy visszamegyünk Forksba, mert már nagyon szerettem volna elújságolni otthon, hogy kisbabáink lesznek.

B.Ú.É.K!!!!!

SZIASZTOK! SIKEREKBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET SZERETNÉK KÍVÁNNI MINDENKINEK! NA ÉS REMÉLHETŐLEG A SAJÁT TÖRTÉNETEMMEL IS SZERETNÉLEK MEGLEPNI TITEKET AZ ÚJ ÉVBEN. EZ AZ ÚJÉVI FOGADALMAM. :D JÖVŐRE REMÉLEM, HOGY ISMÉT TALÁLKOZUNK A BLOGJAIMON. VÁRLAK TITEKET SZERETETTEL :D PUSZI, DRUSILLA

La Push vámpírja - 87. fejezet

87. fejezet




(Alice szemszöge)



Már három napja történt a bizonyos eset, amikor Edward és Bella lelépett Jacob és Gaby segítségével, és akkor még nem kapták meg a magukét, amiért kijátszottak, de most, hogy Gabriella is jól van már, Timothy pedig pláne, mivel alaposan el is lett kényeztetve, úgy döntöttem, hogy itt az ideje a bosszúnak. A leány és legénybúcsú három napig fog tartani, tele programokkal, hogy megtanulják, hogy többet nem packázhatnak velem. Ráadásként pedig ma is el lesznek szakítva egymástól. Bellának ma menyasszonyi ruhát kell próbálnia, amit végleges állapotába is hozunk ma, ráadásul ott van még a menyecskeruha választás is. Edwardot addig Jasper és Emmett fogja szórakoztatni. Hogyha azt hitték, hogy megint kettesben tölthetik a napot a szobájukban, akkor nagyon nagyot tévedtek. Egy gyors mozdulattal kicsaptam Edward hálójának ajtaját, mire a turbékoló párocska morcosan rebbent szét.

- Alice, kifelé – bökött Edward az ajtó irányába dühösen.

- Öt percet kaptok, hogy befejezzétek, amit elkezdtetek, és tíz perc múlva Bella lent lesz útra készen, különben lerángatlak róla bátyus, és kérni fogom hozzá Emmett segítségét is – mondtam csukott szemmel. Azért nem akartam szembesülni a reggelükkel.

- Örömmel állok Alice rendelkezésére – nevetett fel Emmett öblösen.

- Idegesítő, kis mócsing vagy – szusszantott Edward dühösen.

- Lehet, de tökéletes lagzit csinálok nektek, szóval hálás leszel, hogyha eljön a nagy nap – csilingeltem boldogan.

Azután pedig kitáncoltam a szobából, és leültem a nappali kanapéjában. Legnagyobb örömömre Bella értette a felszólítást, és nem sokkal később megjelent előttem.

- Ez nagyon is gonosz volt – bökött rám. – Sokkal, de sokkal rosszabb, mint az, hogy néhány napja elmentünk Edwarddal, mert néhány óra magányra vágytunk. Olyan órákra, amikor nem mondod meg, hogy minek kéne tetszenie nekem. Ez a mi esküvőnk, úgyhogy jó lenne, ha lenne beleszólásunk a dolgokba. Továbbra is narancsvirág csokrot szeretnék, és nem rózsát – mondta ingerülten.

Ajaj, nem számoltam vele, hogy az évek alatt mennyire határozott jelenség lett Bella. Na jó, talán túlzásba estem azzal, hogy rájuk rontottam, amikor éppen, hát nagyon el voltak foglalva, de nekem is megvolt rá az okom, hogy haragudjak. Na jó, a béke érdekében a három napos leány és legénybúcsú lefújva. Hagyományos, egyéjszakás bulik lesznek.

- Jól van, talán túlzásba estem, de jogos volt az indulat. Szándékosan szöktetek meg előlem. Megkapod a narancsvirág csokrot is – mondtam elkámpicsorodva. – Tudod, hogy milyen fontos nekem a szervezés, és már alig több, mint két hetünk van csak, és elvesztettünk három napot, hiszen mindenki szeretett volna sokáig Timothy közelében lenni, hogy élvezhessük azt, hogy kisbaba született a családba. Én csak tökéletes napot szeretnék a legjobb barátnőmnek – mondtam legörbülő szájjal. Ez a fajta ártatlanság mindig beválik. Még Edward is elolvad tőlem ilyenkor.

- Tudom, Alice, de közben figyelj egy kicsit arra is, hogy ne csak az a nap legyen tökéletes. Én imádlak téged, és Edward is, és tudjuk, hogy tökéletes, csodálatos, és felejthetetlen esküvőt fogsz nekünk szervezni, de az intimszféránkat, kérlek, tartsd tiszteletben. Én sem vetettem be magam a szobátokba, amikor megálmodtam a menyasszonyi ruhámat, mert Edward szólt nekem, hogy most nem lenne alkalmas, hogyha zavarnálak titeket Jasperrel, jelen pillanatban – magyarázta komolyan.

- Nahát, hogy én ezt, hogy nem láttam előre? – kérdeztem döbbenten.

- Talán azért, mert nagyon is el voltál foglalva, mint az imént Edward is, ezért nem hallotta a gondolataid – kuncogott fel Bella. – Tehát érthető, hogy néha mindenkinek kell egy kis magány, igaz?

- Jól van, tudom, hogy igazad van, de annyi mindent szeretnék még nektek elintézni – pörögtem fel.

Még nem is tudják, hogy micsoda meglepetésvendéget hívtam nekik. Már csak kevesebb, mint két hétig kell titkolnom Edward előtt is. Nem volt könnyű megtalálni őt, de Bella biztosan nagyon-nagyon fog örülni neki. Olyan izgatott vagyok már most. Talán a családunk vele is bővülni fog. Már alig várom a reakciókat, hiszen Bella biztosan nagyon-nagyon fog örülni neki.

- Tudom, Alice, és nagyon hálás vagyok érte – ölelt meg barátnőm. Na végre, egy kis lelkesedés. Igen, tudtam, hogy Bella is izgatott már az esküvő miatt, csak jól titkolja.

- Jól titkolod, hogy majd kicsattansz a boldogságtól, az egésztől – vigyorodtam el.

- Nem akartam nagydobra verni, hogy voltak ilyen lányos álmaim. Hiszen mégiscsak már ötven évet késtünk ezzel az eseménnyel – fintorodott el egy pillanatra Bella. – Kicsit frusztráló, hogy a fiam előbb nősült meg, mint ahogy én férjhez mentem. Persze sosem lennék féltékeny a gyermekem boldogságára, de akkor is furcsa ez a kialakult helyzet. Legalábbis szerintem – magyarázkodott kissé idegesen.

- Nos, ami azt illeti, valóban nem hétköznapi eset, de mi sem vagyunk hétköznapiak, és ettől még a pillanat csakis a tiétek lesz – szorítottam meg a kezét.

- Igaz – biccentett. – Na, lássuk azt a menyasszonyi ruhát, és a menyecskét is, hiszen hamarosan esküvő lesz – mondta immár felhőtlen boldogsággal a szemeiben. – Esetleg beugorhatnánk egy fehérnemű boltba is, hiszen szükségem lesz rengeteg kihívó darabra is – fűzte hozzá kacsintva.

- Örömmel – csillantak fel a szemeim.

- Ma csakis a tiéd leszek estig, de az éjszakát a vőlegényemmel töltöm. Megegyezhetünk? – kérdezte komolyan.

- Igen… igen… igen – vetettem magam barátnőm nyakába boldogan.

A hevességemtől pedig mindketten a kanapén fekve kötöttünk ki, de egyikünket sem zavart a dolog, hiszen boldogok voltunk. Végérvényesen visszakaptam a legjobb barátnőmet. Utoljára akkor töltöttünk így kettesben egy napot, mikor még ember volt. El sem tudja képzelni, hogy mennyit jelent ez most nekem.

- Na, de lányok. Itt mindenki előtt? Ráadásul nem sokkal az előtt, hogy Belluska férjhez menne az öcsihez? Szégyelljétek magatokat csajok – dörmögte Emmett vidáman.

- Alice, szállj le a feleségemről – kuncogott Edward is.

- Még nem a feleséged – ráztam meg a fejem. – Lehet, hogy nem is adom vissza neked – karoltam át Bella derekát nevetve.

- Na, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – lépett be Jasper is a nappaliba.

- Ugyan, drágám – kacsintottam szerelmemre kihívóan. – Tudod, hogy te pótolhatatlan vagy a számomra – pattantam fel barátnőmről.

Azután pedig egy szempillantás alatt férjem karjaiba vetettem magam. Mivel már nagyon is jól ismerte a néha túlságosan is heves rohamomat, már tudta, hogy hogyan kell elkapnia ahhoz, hogy ne boruljunk fel a lelkesedésemtől.

- Ezt el is várom, kicsim – csókolt meg Jasper. Majd heves vágyat éreztem magamban. Olyan heveset, amit nem ilyen egyszerű kiváltani belőlem.

- Jazz – nyögtem. – Mit szólnál, hogyha este folytatnánk ezt? – fogtam két kezem közé az arcát. – Bellával ma csajos napot szeretnénk tartani, több mint ötven év után az első nap, ami csak kettőnkké – motyogtam a fülébe.

- Menjetek csak, de behajtom a dolgot. Ennyi heves érzelem vesz körül, és erre csak nekem kell visszafognom magam – mondta kissé bosszúsan.

Persze nem is haragudott, csak előadta a dolgot. Bár az tény, hogy mostanában elég sok „kínnak” van kitéve szerelmem. Hiszen mindenkiben tombolnak az érzések, és a vágyak, ő pedig türtőzteti magát éjjelig, hogy én foglalkozhassak a szervezéssel. Bár éjjelenként tény, hogy beleadunk mindent, amit én egyáltalán nem is bánok. Sőt, Jasperrel lenni még ennyi idő után is csupa kéj, és meglepetés. Egyszerűen imádom. Talán kárpótolnom kéne egy kis meglepetéssel. Bella tud olyasmit, amit én nem, mint kiderült nem is olyan régen. Egy kis segítséggel felpörgethetném még jobban kedvesem érzékeit.

- Na menjetek, mielőtt még meggondolom magam, és felvonszollak a szobánkba – nyomott még egy csókot a számra. Azután pedig elengedett, és a fotelhoz sétált, hogy tovább olvassa a könyvét.

- Este jövünk, sziasztok – kiáltottuk el magunkat Bellával. Majd bepattantunk az autómba, és száguldottunk is Seattle felé.

A jó kis kocsimmal nem telt sok időbe, hogy odaérjünk a városba. Először természetesen a varrónőhöz mentünk, aki csodálatos ruhával várt bennünket. Pontosan olyan volt, mint amilyennek Bella és én elképzeltük. Modern, de mégis itt-ott megtartotta a menyasszonyi ruhák klasszikus vonalát, és a minta egyszerűen fantasztikus volt rajta, egészen a derekáig, végig a felső részén. Bella boldogan térült, fordult benne, és büszkén libegett az egész szobában.

- Csodálatosan nézel ki – ámultam barátnőm szépségén. Még soha nem láttam ennyire kivirultan.

- Szerinted is tökéletes? – pördült meg előttem még egyszer.

- Igen, fantasztikus – bólogattam hevesen. – Igazad volt, ez a díszítés nagyon is feldobja az egész ruhát – mondtam elégedetten.

Én hófehér ruhakölteményre gondoltam, de Bella ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen teljesen fehér, mivel már nem minősíti magát sem ártatlannak, sem pedig hajadonnak.

- Megfelel, kisasszony? – kérdezte a varrónő izgatottan.

- Igen, tökéletes – mosolyogtunk rá a nőre.

- Szeretnénk nézni egy újasszony ruhát is – mondtam lelkesen. – Ugye, Bella?

- Igen, lenne esetleg valami sötétkék, csinos darab? – kérdezte barátnőm.

- Hm… sötétkék – gondolkodott el a lány. – Van egy gyönyörű mélykék ruhám, kihívó combfelvágással, swarowski kristállyal díszített fűzővel. Szerintem pontosan a hölgy mérete – szaladt be a lány a menyecske ruhák felé.

Majd egy igazi, csodálatos ruhakölteménnyel jött vissza. Nem csak nekem tetszett, hanem Bellának is, ezt tökéletesen láttam.

- Nos, mit gondol? Felpróbálja? – kérdezte a lány kíváncsian.

- Mindenképpen – vette ki Bella a kezéből a ruhát. – Egy csodálatos – fűzte még hozzá. Majd beszaladt a próbafülkébe, és néhány perc múlva mosolyogva jött ki onnan. Nekem pedig még a lélegzetem is elakadt a látványától. Egyszerűen elképesztően gyönyörű volt. – Mit szólsz hozzá? – kérdezte izgatottan.

- Szerintem nem jutsz el ezzel a ruhával a nászi ágyadig – kuncogtam fel. – Edward szó szerint le fogja cincálni rólad, és ezt most abszolút jó értelemben mondom – fűztem hozzá. Mire Bella lesütötte a szemét, az eladónő pedig olyan vörös lett, mint a főtrák.

- Nos, ami azt illeti, valami ilyesmi lenne a cél, nem igaz? – kérdezte barátnőm boldogan.

- Végül is, igen – vigyorodtam el. – Akkor fizessünk, és nézzünk neked fehérneműt is, ezek alá a gyönyörű ruhák alá.

- Egyetértek – bólintott rá Bella azonnal. Amíg barátnőm átöltözött, én gyorsan kifizettem a ruháit, és hagytam egy szép nagy borravalót is a varrónőnek, mert egyszerűen gyönyörű ruhákat készített.

- Kisasszony, ez nagyon sok. Visszaadok – tiltakozott a kedves lány.

Még elég fiatal volt, tehát nyilván kezdő, de ettől függetlenül csodásan dolgozott, úgyhogy igazán megérdemelte. Hetekig csak a mi ruháinkon dolgozott.

- Nem, ez így rendben van – mondtam határozottan. – Időben elkészült a ruhával, ráadásul még menyecske ruhát is tudott adni nekünk, és minden tökéletesre sikerült. Úgyhogy nincs apelláta – fogtam le a kezeit.

- Én… nagyon köszönöm… kisasszony. Remélem, hogy gyönyörű esküvő lesz. Sok boldogságot – mosolygott rá barátnőmre is, aki közben ideért.

- Köszönöm, egészen biztosan meglesz – válaszolta Bella boldogan. – Ilyen ruhákban már nem érhet túl nagy baj. A férjem biztosan nem fog csalódni bennem.

- Önben egy zsákban sem csalódna, hiszen káprázatosan néz ki – mondta a lány teljes meggyőződéssel. – Viszont nem tartom fel önöket. Remélem, hogy még találkozunk – adta át a becsomagolt ruhákat.

- Egészen biztosan fogunk – biccentettünk.

Azután pedig boldogan mentünk tovább egy hatalmas fehérnemű boltba, ahol a legszebb selyem, csipke, és szatén kombinációkra vadásztunk. Legnagyobb meglepetésemre Bella is ezeket a darabokat részesítette előnyben, pedig régen a pamut volt a mániája.

- Mikor pártoltál el a pamut fehérneműktől? – kérdeztem kíváncsian.

- Nos, most már nem igényli a bőröm a pamut természetességét, és kellemes anyagát. Nem kell annyira szellőznie a testem érdekében a fehérneműmnek sem, úgyhogy úgy határoztam, hogy rátérek a szexis darabora. Bár amíg vissza nem jöttetek nem igazán volt rá szükségem – magyarázta halkan.

- Te nem voltál senkivel több, mint ötven évig? – kerekedtek ki a szemeim. – Jacobbal sem?

- Természetesen nem – válaszolta magától értetődően. – Én nem fekszem le akárkivel, bármilyen hihetetlen is a számotokra. Nekem mindig is csakis Edward kellett. Ez az évek során sem változott meg egyszer sem – mondta ellentmondást nem tűrve. – Mert te voltál mással Jasperen kívül?

- Hát… - kezdtem bele, mire Bella, hogyha lehet még jobban lesápadt. – Dehogy voltam, te butus – kuncogtam fel.

- Egy pillanatra megtévesztettél – csípett a karomba.

- Bocsi, de ha láttad volna az arcodat – nevettem fel.

- Csak azért, mert te mindig is csak Jasperről beszéltél a csajos estéken. Én pedig bevallottam, hogy az első csókomat egy George nevű fiútól kaptam. Már ha az csók volt, mert felszakadt az ajkam a fogszabályzójától – borzongott meg egy pillanatra. – Ehhez képest Edward első csókja. Na az, több volt, mint mámoros. Tökéletes volt, érzéki, élvezetes – lendült bele.

- Oké… azt hiszem, hogy értem, hogy mennyire jó is az öcsikém – állítottam le Bella áradatát. – Ezt inkább ne a pláza közepén beszéljük meg. Bárhol máshol boldogan meghallgatlak – fűztem még hozzá.

- Talán majd sort kerítünk rá – kacsintott rám Bella. – Oh, ez egy remek bolt, gyere – ragadta meg a karomat.

Azután pedig már egy hatalmas polc előtt is voltam, amin minden árnyalatban felsorakoztak a fehérneműk, ráadásul minden stílusban is. Voltak fűzők, francia bugyik, hagyományos bugyik, tangák, melltartók, harisnyakötők, jelmezek, combfixek. Bámulatos holmik.

- Honnan tudtad, hogy ennyire jó ez a bolt? – sandítottam barátnőmre.

- Sokszor eljöttem vásárolni Dawnnal – rántotta meg a vállát Bella. – Tudod ő volt Jake felesége, és nagyon jó barátnőm is lett – magyarázta. – Sok dolgot csináltunk együtt.

- Mint például a szexis táncot, amit Edwardnak is lejtettél? – kérdeztem mosolyogva.

- Ezt honnan tudod? – harapott az ajkába.

- Tudod, hogyha nincsenek közel hozzátok a farkasok, akkor látok dolgokat, és nagyon is profin mozogtál – villantak meg a szemeim. – Hol tanultad?

- Igazság szerint Dawn miatt volt. Szeretett volna meglepetést okozni Jacobnak az egyik házassági évfordulójuk alkalmával, de egyedül nem volt elég bátor hozzá, így megkért, hogy menjünk ketten. Gondolhatod, hogy hogyan néztünk ki a gyakorlott táncosok között. Két szerencsétlen kislány, hosszú farmerben és garbóban. Az első feladatunk már eleve az volt, hogy bugyira és melltartóra kellett vetkőzni, ahogy a többiek is voltak. Hát már ez is elég fájdalmasan érintett, hiszen sosem voltam magamutogató. Azután pedig egy rudat körül forogva, és riszálva haladtunk körbe, miközben egy profi rúdtáncos minden egyes mozdulatunkat figyelte, és nagyjából fél percenként közölte, hogy jó lenne, hogyha levetnénk a gátlásainkat. Már legalább a tizenötödik óráján voltunk, amikor végre azt mondta, hogy jó lesz, de még sok gyakorlásra lesz szükség. Mindenesetre lassan, de biztosan eljutottunk odáig, hogy már nem zavart minket sem a meztelenség, sem pedig a csábos mozdulatok mások előtt, úgyhogy lassacskán megtanultuk, hogy hogyan bánjunk a testünkkel úgy, hogy a férfiak megőrüljenek tőlünk. Ennyi a története az én kis tehetségemnek – mosolyodott el.

- Ilyet se hittem volna rólad soha – mondtam döbbenten. – Mármint, természetesen csábos vagy, de hogy magadtól elmész egy ilyen tanfolyamra, na az, szinte teljesen hihetetlen – ámultam el.

- Hát nem magamtól mentem. Két hét kemény könyörgés, és érzelmi zsarolás miatt kezdtem el, de azután, már élveztem, hogy egyre bátrabb és kecsesebb leszek. Ráadásul mindenki szerint tökélyre fejlesztettem a vadító mozgást, de mégsem volt az igazi, mert nem volt kin kipróbálni. Viszont Edward a múltkor határozottan díjazta, úgyhogy nem voltak hiábavalóak a táncstúdióban töltött percek – nevetett fel.

- Kérhetek valamit? – haraptam az ajkamba.

- Hát persze, hallgatlak – nézett rám kérdőn barátnőm. – Miben segíthetnék én neked? Hiszen neked minden csodálatosan megy az égvilágon.

- Szeretném, hogyha tanítanál engem egy kicsit, még mielőtt elmentek nászútra Edwarddal. Meglepném egy kicsit Jaspert, amiért mostanában ennyire elhanyagoltam – magyaráztam a helyzetet.

- Oh – villantak fel Bella szemei. – Akkor Forksban nem marad ember, aki azon az éjszakán türtőztetné a vágyait – kuncogott halkan barátnőm. – Persze, szívesen segítek, Alice – bólintott rá végül. Én pedig boldogan ölelgettem meg barátnőmet.

- Köszi – ujjongtam boldogan.

- Igazán nincs mit, Alice. Neked bármikor boldogan segítek – viszonozta az ölelést barátnőm.

Majd elkezdtük felmérni a terepet idebent. Rengeteg gyönyörű dolgot vásároltunk, nekem is, és Bellának is. Bikinik, fehérneműk, combfixek, harisnyakötők, na és persze megvettem barátnőm számára a nélkülözhetetlen kék színű harisnyakötőt is, amit majd viselhet az esküvőn. Csodálatos napunk volt együtt, ahogy régen. El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott már nekem a vele töltött idő.



(Justin szemszöge)



Végre létrejött a randink Tanyával. Nem volt egyszerű, mert az időnk nagy részét túlnyomórészt az ágyban, egy fán, vagy a kocsijában töltjük. Bár ebben szerintem mindketten hibásak vagyunk. Miután kicsit túlságosan is túlfűtött lett a kapcsolatunk az utóbbi időben, mondjuk úgy, hogy nem sokat szabadultunk a testi vágyainktól.

- Hová viszel? – kérdezte Tanya izgatottan.

- Seattle az úti cél – mosolyogtam rá.

- Nincs is jogsid, nekem kéne vezetnem – sandított rám.

- Ugyan, kincsem, megy ez nekem – simítottam egyik kezem a combjára.

- Menni megy, csak rendőrrel ne találkozzunk – kuncogott fel.

- Majd beletaposok a gázba – kacsintottam rá.

- Inkább ne, jobban szeretném, hogyha inkább lassan, de biztonságban odaérnénk, ahová megyünk – tiltakozott kedvesem azonnal. Úgy féltett, mint egy hímes tojást. Olyan édes volt ilyenkor.

Nem kellett már sokat várnia szerelmemnek, mert negyed órával később már ott is voltunk a mozi előtt. Kiszálltam, majd körbeszaladtam az autót, és kisegítettem Tanyát is a kocsiból. Aki széles mosollyal fogadta a figyelmességet, mint mindig.

- Elfújta a szél? – nézett döbbenten a feliratra.

- Igen, azt mondtad, hogy ez az egyik kedvenced, és kiderítettem, hogy ebben a moziban a héten csakis klasszikusokat játszanak – fogtam kézen. Azután pedig átvettem az előre lefoglalt jegyeket. Beültünk a filmre. Tanya pedig azonnal hozzám simult, és fejét a vállamra hajtotta, míg én átöleltem. Még csak tíz perc telt el a filmből, amikor megéreztem kedvesem csókjait a nyakamon. – Drágám, most mozizunk, emlékszel? – kuncogtam fel.

- Mozizunk is, én csak, olyan ellenállhatatlan az illatod, hogy muszáj volt – simult a mellkasomhoz.

- Légy jó a film végéig, és akkor vár még egy meglepetés – emeltem fel a kettőnk között lévő karfát.

- Oh, ez jó – csúszott hozzám még közelebb. – Miért nem mondtad eddig, hogy ezt az izét el lehet távolítani innen? – tette apró lábait az ölembe. Miközben egész testével hozzám simult.

- Nem tudom, kicsim. Most jutott eszembe – mentegetőztem. Majd elkaptam a pólóm alá furakodó kis kezet. – Tanya…

- Bocsi, igen tudom… film… randi… romantika… önmegtartóztatás - sorolta fel a megbeszélt programot. – Az önmegtartóztatás egyébként értelmetlen – suttogta a fülembe.

- Nem az, hidd el, hogy izgalmasabb lesz utána a beteljesedés – mondtam határozottan. – Ráadásul a múltkor teljes mértékben arra utaló jelek voltak a beszélgetésünkben, hogy te azt hiszed, hogy csak azért kellesz.

- Én ilyet nem mondtam – rázta meg a fejét.

- De gondoltad, nem kell próbálkoznod, tudom, hogy ezt hitted – mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Jól van, úgysem tudlak meggyőzni – sóhajtott fel.

- Nem bizony. Ma egész nap nem lesz semmi olyasmi – fűztem még hozzá.

- Egész nap? – kerekedtek ki a szemei.

- Ahogy mondod – bólintottam rá. – Imádlak, kis szukkubusom, de le foglak szoktatni arról, hogy minden percben csak a szex járjon a fejedben.

- Amióta veled vagyok, a szex nem sűrűn jár a fejemben. A szeretkezés sokkal jobban tetszik, mint a szex. Össze sem lehet hasonlítani a két dolgot – puszilt a nyakamba. – Ez most éppen csak egy ártatlan kis gesztus volt – hajtotta a fejét utána a mellkasomra.

- Helyes, jó kislány – simítottam végig a hátán. Mire doromboló hangot hallatott. - Drágám…

- Bocsi, ez reflex, szokj hozzá – kuncogott fel. – Egyébként már lassan mindenkit jobban érdekel a magánszámunk, mint a film. Ez azért elég vicces.

- Kit érdekelnek? Irigykedjenek csak – rántottam meg a vállam.

- Hát, van mire irigynek lenniük, mert nekem van ilyen jó pasim, és egyik kis tini sem kaphat meg, mert átharapom a torkát – morgott fel halkan.

- Esélyük sincs ellened – pusziltam meg a homlokát.

- Helyes, el is vártam, hogy ezt mondd – nézett fel rám boldogan.

- Gondolkodtam az átváltoztatás dolgon – vetettem fel a témát suttogva, ha már úgysem a filmet nézzük.

- Na és mire jutottál? – nyelt egy nagyot kedvesem.

- Arra, hogy szeretném, hogyha mindig veled maradhatnék – mondtam határozottan. – Viszont úgy gondolom, hogy sokkal jobban illenénk egymáshoz, hogyha korban is kicsit idősebb lehetnék nálad. Mármint emberileg. Osztottam-szoroztam, és lényeg a lényeg, hogy arra jutottam, hogy várjunk még vele két-három évet, hogyha ez így neked is megfelel. Utána pedig elmegyünk Denaliba, és ott megtesszük – mondtam el az én verziómat a dologról. – Mit gondolsz? Kivitelezhető a tervem?

- Igen, tökéletesen kivitelezhető, és csodálatos terv – mosolygott rám átszellemülten. – Biztos vagy benne, hogy tényleg engem akarsz mindig? – suttogta a fülembe. Az ilyen jellegű beszélgetésünket végső soron senkinek nem kéne meghallania, ez tény.

- Tökéletesen biztos vagyok benne – nyomtam gyors csókot a szájára. – Gyere, menjünk innen, úgysem nézzük a filmet – fogtam meg a kezét, és kihúztam a teremből magam után.

- Hová megyünk? – kérdezte izgatottan.

- Mindjárt meglátod – hajtottam el a mozi elől.

Majd azonnal az erdő felé vettem az irányt. Mikor megérkeztünk a tisztásra, amit nemrég találtam, kiszálltam, és szerelmemet is kisegítettem az autóból, majd a puha pokróchoz vezettem, és leültettem rá. Míg én elé térdeltem.

- Mit csinálsz? – kerekedtek ki szerelmem szemei.

- Tanya Denali, megtisztelnél engem azzal, hogy jegyesemnek, és menyasszonyomnak mondhassalak, addig, ameddig az átváltozásom után feleségül nem vehetlek teljes értékű vámpírként? – húztam elő egy kis dobozkát a zsebemből, amiben az apró, ámbár csodálatos eljegyzési gyűrű volt. – Imádlak, kicsim, és örömmel elvennélek már most is, de az jutott eszembe, hogy az esküvőnket csak akkor tartsuk, hogyha a mostani esküvőmámor lecsengett a család, és a barátok körül. Legyen a miénk tökéletes, és egyedi, amilyennek a nővéreid szerint mindig is megálmodtad. Legyen Denaliban, amit az otthonodnak tekintesz, és a barátaink, valamint a családunk körében, ahogy kislánykorodban eltervezted – ajánlottam lágyan. – Persze, hogyha más elképzelésed van, és most szeretnéd, én abban is benne vagyok, de szeretném, hogyha olyan lehetne, amilyenre mindig is vágytál – magyarázkodtam tovább zavaromban. – Kérlek, válaszolj – néztem rá kissé kétségbeesve, amikor a szája lefelé görbült. Ennyire nem lehetett borzalmas ez a lánykérés dolog. Vagy talán mégis? Hogyha mégis, akkor az pedig semmiképpen nem volt szándékos. Vajon mit kéne mondanom, ami menthetné a helyzetet?

- Boldogan – borult a nyakamba kissé szipogva. Azt hiszem, hogy igaza volt Kate-nek, és Irinának, és tényleg nagyon is váratlanul érte a leánykérésem, de gondoltam, hogy inkább előbb, mint utóbb. Főleg, hogy pontosan tudom, hogy vele akarom leélni az örökkévalóságot. – Mindent úgy szeretnék, ahogy mondtad. Majd pár év múlva, ha már te is átváltoztál, és amikor nem lesz kétpercenként esküvő a baráti körben – motyogta a fülembe. – Szeretlek – mondta még, majd szenvedélyes csókban részesített.

- Én is szeretlek, Tanya – válaszoltam.

Majd szorosan magamhoz öleltem egy pillanatra, amit kedvesem boldogan viszonzott. Én pedig nem sokkal később pedig végre felhúzhattam az ujjára a gyönyörű eljegyzési gyűrűjét. Életem legszebb pillanata volt, amikor leendő feleségem felhőtlenül boldog, és elégedett szemeibe nézhettem.