La Push vámpírja - 12. fejezet

12. fejezet




(Bella szemszöge)



Másnap reggel Anthony korán elment, mert ma ő volt a soros, hogy körbejárőrözzön a határ mentén. Általában nem szerettem, hogyha egyedül megy, de most nem gondoltam, hogy bármi baja is történhetne, hiszen a Cullenek vannak a másik oldalon, így nem túl valószínű, hogy ellenséges vámpírok lennének a környéken.

- Szia, anya – köszönt Jake, amikor lejött kócosan, és félálomban a konyhába. Édes volt így reggel, amikor még azt sem tudta jóformán, hogy hol van.

- Szia – köszöntem én is mosolyogva, és elé toltam egy kávét, legalább ettől majd felébred. – Billy, merre van?

- Nem jött haza. Nathalie, át fog változni, és ezért vele maradt – mesélte Jacob.

- Mi? Megint egy lány farkas? – kérdeztem döbbenten. Eddig azt hittük, hogy Leah egyedi eset volt a farkasok között, és nem fog ilyen többet előfordulni.

- Hát, a gének nem válogatnak. Sam leszármazottja. Mindig is megvolt benne a lehetőség, és most, hogy ennyi vámpír van a közelben, mondhatni várható volt.

- Szegény lány – sóhajtottam fel. Nem lesz normális élete, amíg abba nem hagyja az átváltozást.

- Nathalie erős, határozott, ráadásul igazi csapatjátékos. Billy, már évekkel ezelőtt felkészítette arra a lehetőségre, hogy ez megtörténhet. Nem lesz semmi baja – mondta fiam határozottan.

- Akkor is nehéz lesz neki – tartottam magam makacsul az elképzelésemhez.

Emlékszem még, hogy milyen volt Leah-nak. Nagyon nehezen viselte, hogy nem lehetett gyermeke, amíg abba nem hagyta az átalakulást, ráadásul nem egy leányálom, hogyha egy csomó férfi belelát a fejedbe, amikor farkas alakban vagy. Nincsenek titkaid, és magánéleted.

- Már megint túl sokat aggódsz – ásította fiam. – Mit csinálsz ma? – kérdezte kíváncsian.

- Itthon leszek, gondolom. Mégis mit csinálhatnék? – kérdeztem vissza. Nem igazán hagyhatom el La Push-t, hogyha nem akarok találkozni senkivel.

- Elég egyhangú a programod továbbra is – vigyorgott Jake. – Miért nem ruccansz el a rétre, amit annyira szeretsz? Tudod a titkos helyedre, ahova mindig egyedül jársz.

- A titkos helyem a határ túloldalán van – mondtam lemondóan.

- Akkor kiránduljunk a mi oldalunkon valahová. Itt is vannak szép helyek – ajánlotta Jacob.

- Csak nem szabad vagy mára? – kérdeztem mosolyogva.

- Ami azt illeti, de igen, szabad vagyok. Gaby lemondta az első randit, mert csúnyán megfázott – mondta fiam, kissé elkeseredve.

- Téged megakadályoz egy kis nátha? Éppen jó lennél, hogy felmelegítsd. Gyorsabban meggyógyulna – nevettem fel.

- Juj, anya, ezt nem veled fogom megtárgyalni – fintorgott. – Bár nem rossz az ötlet. Végül is tudom, hogy hol lakik – csillant fel a szeme.

- Akkor mi akadályoz meg egy esti látogatásban? – kérdeztem vigyorogva.

- Igazából semmi – nevetett fel a fiam. – Viszont ettől még boldogan veled tartanék egy kirándulásra, hogy ne unatkozz egyedül – ajánlotta fel újra, én pedig beleegyeztem.

Már átöltöztem, és éppen telepakoltam egy piknikkosarat Jacobnak, amikor kopogtattak az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az ilyenkor, és az illata sem volt ismerős. Odasiettem és kinyitottam az ajtót, egy csomagküldő futár volt, elég értetlenül nézhettem rá, mert felkuncogott.

- Jó napot, itt lakik egy bizonyos, Isabella Swan? – kérdezte kedvesen.

- Inkább csak Bella, de igen. Segíthetek? – kérdeztem vissza. – Én nem rendeltem semmit.

- Nem is Ön rendelte, ajándékot hoztam – mondta a férfi, majd átnyújtott egy kis dobozt. – További szép napot.

- Köszönöm, viszlát – mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Kíváncsian kezdtem el kinyitni a dobozt. Biztos a fiúk voltak, bár még soha nem küldtek nekem így ajándékot, de azért kedves tőlük. Amikor viszont megláttam a tartalmát, és az üzenetet azonnal rájöttem, hogy nem a fiaim voltak ilyen figyelmesek, hanem a múltam üldöz már megint. A cetlin csak ennyi állt:



„Bella, beszélnünk kell egymással. Edward”



- Hát ez remek. Azt hiszi, hogyha ajándékot küld (ami megjegyzem igazán gyönyörű), akkor majd engedek. Hogyha régen ilyesmit kaptam volna tőle, akkor annak ellenére, hogy utálom, hogyha sokat költenek rám boldogan viseltem volna ezt a csodálatos ékszert. Ezt viszont most Jake visszaviszi a határhoz – motyogtam magam elé morcosan. Már éppen szólni akartam a fiamnak, amikor megint kopogtattak, úgyhogy odamentem és kinyitottam az ajtót.

- Jó napot, küldemény, Ms. Swan részére – mosolygott rám a futár. Hát ez nem lehet igaz.

- Nem kérem a csomagot, köszönöm, hogy idefáradt, viszlát – mondtam, és becsuktam magam mögött az ajtót.

- Hölgyem, nekem elég sokat fizettek azért, hogy akár a küszöbön is itt hagyjam az ajándékot, úgyhogy itt lesz az ajtó előtt – mondta még a férfi, majd hallottam, ahogy egy doboz halkan koppan a küszöbön, majd még egy, és még egy, legalább öt. Te jó ég! Mi a fenét küldhetett, Edward? Legalább két kört kell mennie szegény fiamnak, mire mind visszakerül a határhoz.

- Ki volt az? – jött le Jake kíváncsian.

- Csomagfutár – válaszoltam fintorogva.

- Eltévesztette a házat? – kérdezte döbbenten.

- Nem, Edward ajándékokkal bombáz, de szerintem most már vége, mert legalább hat dobozt kaptam – mondtam nyűgösen.

- Á, értem, akkor most kínoz, hogy találkozz vele – nevetett fel a fiam.

- Jake, ez egyáltalán nem vicces – mondtam durcásan.

- Dehogynem. Bármelyik másik lány boldogan elpakolná ezeket az ajándékokat, de te egyre idegesebb leszel. Szerintem ez vicces – kuncogott még mindig.

- Jacob… - kezdtem volna bele a mondanivalómba, de megint kopogtatás szakított félbe. – Kérlek, nyisd ki – kértem fiamat, aki azonnal az ajtóhoz sietett.

- Jó napot! Csomagot hoztam, Ms. Swan részére – hallottam meg az újabb futár hangját.

- Sajnálom, de ez téves lesz, itt nem lakik ilyen nevű hölgy. Biztosan rossz a cím – mondta egyszerűen, mire a futár elnézést kért és távozott. – Látod? Ennyi az egész – mosolygott rám, miután becsukta az ajtót.

- Köszönöm – mosolyogtam rá hálásan. – Akkor indulhatunk is – csuktam be a kosarat, és felkaptam. Mire megint kopogtattak. – A következő futárt megeszem – sziszegtem dühösen.

- Anya, nem ők tehetnek róla, úgyhogy lehetőség szerint ne egyél meg senkit. Legfeljebb ezt az Edwardot – nyugtatott suttogva, fiam. – Mindjárt elintézem. Egy perc, és itt sem lesz.

- Jó napot! Ms. Swant keresem – hallottam meg az újabb futár hangját.

- Sajnálom, de téves a cím – mondta Jake határozottan.

- Nos, a megbízónk szerint biztos, hogy itt lakik, csak letagadtatja magát – mondta a futár határozottan. A fenébe, Alice is benne van. Biztos figyeli a futárokat, ezért tudja, hogy az előző nem járt sikerrel. – A csomagot mindenképpen itt kell hagynom – tette még hozzá a férfi.

- Akkor csak tegye le a ház előtt – mondta Jacob, majd elküldte a futárt. Gondolom azért, hogy ne váltsam be az ígéreteimet. Majd megint becsukta az ajtót, és ahogy rám nézett kitört belőle a nevetés. – Nem is tudtam, hogy ilyen aranyos vagy, amikor dühöngesz – mondta vidáman.

- Ez egyáltalán nem vicces. Edward, és Alice nem is gondol a szerencsétlen emberek testi épségére – morogtam fenyegetően.

- Anya, mind tudjuk, hogy egy lelket sem lennél képes bántani – mondta fiam határozottan, és be kellett látnom, hogy igaza van. Túl kiismerhető vagyok. – Egyébként szerintem addig fognak zaklatni, amíg nem engedsz egy kicsit. Csak egy gyors beszélgetés, és már itt sem lesznek – biztatott Jacob, én pedig elgondolkodtam a dolgon, amikor újabb kopogtatás zavarta meg a csendet.

- Jó napot – szólt ki Jake. – Tudom, csomagot hozott és Ms. Swant keresi – mondta mosolyogva. – Csak tegye a küszöbre a többi közé – tette még hozzá.

- Sajnos ez nem fog elférni a küszöbön – mondta a futár a fiam pedig füttyentett egy nagyot.

Ezt nekem is látnom kell. Odamentem az ajtóhoz és azonnal megláttam, hogy mi tetszett Jacobnak ennyire. A régi furgonom tökéletes mása állt előttem, csak nem volt lefárasztott, hanem vadonatújnak nézett ki.

- Gyönyörű – csúszott ki a számon. Nagyon sajnáltam, amikor régen tönkrement az a furgon, mert nagyon megszerettem.

- Itt a forgalmi, és a kulcs. Viszontlátásra – nyomta a kezembe a férfi, majd távozott is.

- Na, ez már ajándék. Stílusos, és szép – mondta fiam vigyorogva.

- Azt nem mondtam, hogy megtartom – dörrentem rá. – Jaj, ne haragudj – néztem rá kétségbeesve. Soha nem kiabáltam, vagy viselkedtem még így egyik fiammal sem.

- Semmi baj. Megértem, hogy ideges vagy – nézett rám békülékenyen, én pedig odamentem, és megöleltem. – Na, gyerünk piknikezni, mielőtt még egy könyörtelen futár támadná meg a házat, hogy ajándékokkal halmozzon el – nevetett fel megint.

- Semmit sem tudsz komolyan venni? – kérdeztem morcosan.

- Te is tudod, hogy nem. Na, indulás – mondta határozottan, és felkapta a kosarat, majd magával húzott engem is. – Te hozod a kosarat, én meg téged viszlek – vigyorgott rám, amikor beértünk az erdőbe. – Már olyan rég vittelek a hátamon. Tudom, vámpír vagy, de szívesen viszlek – nézett rám mosolyogva, majd eltűnt egy fa mögött.

- Hát egy ilyen ajánlatnak nem lehet ellenállni – kuncogtam.

Az édesapjukon is imádtam utazni. Még gyorsabban futnak, mint én, és amióta átváltoztam imádom a sebességet. Jacob egy fél perccel később már előttem is volt farkas formájában. Imádtam a bundáját. Billynek és Jake-nek is majdnem pontosan olyan színű volt a szőre, mint az apjuknak volt. Csupán néhány árnyalatnyi különbség volt közöttük. Gyorsan felpattantam a hátára, a kosárral a kezemben és megkapaszkodtam selymes bundájában. A következő pillanatban már száguldottunk is. Néhány perc alatt odaértünk fiam kedvenc tisztásához. Sajnáltam, hogy már vége van a futásnak, szerettem volna még élvezni, ahogy a szél az arcomat simogatja. Kelletlenül másztam le, és tettem le a csomagot a fűbe. Aztán megéreztem, ahogy Jacob bökdös az orrával.

- Mi az? Nem változol vissza? – fordultam felé.

Mire csak megrázta a fejét, és nevetni kezdett. Viccesen nézett ki ilyenkor. A nyelve oldalt kilógott a szájából, és az egész teste rázkódott kuncogás közben, ráadásul még a szemöldökét is tudta húzkodni, mint egy kisgyerek, aki valami hatalmas csínyre készül. Lefeküdt, és hívogatóan a háta felé bökött. Azonnal megértettem a célzást, és visszamásztam a hátára immáron csomag nélkül. Megkapaszkodtam két kézzel, mire felpattant, és már rohant is. Nagyon élveztem, ahogy száguldottunk. Néha átugrott néhány nagyobb kidőlt fát is, ami külön extázist jelentett, mert olyan volt, mintha repülnék. Hangosan nevettem és sikoltoztam az örömtől, mikor valaki hirtelen lekapott fiam hátáról, és elrohant velem. Egy pillanatra megijedtem, de aztán amikor felnéztem az arcára, rögtön megnyugodtam, mert Anthony karjaiban voltam. Rám mosolygott, majd menet közben a hátára dobott. Jacob bosszúsan ért utol minket, és üzenhetett valami fenyegetést Anthonynak, mert fiam hangosan felnevetett, majd visszadobott Jake hátára.

- Hé, nem vagyok sószsák – nevettem fel, de nagyon élveztem a helyzetemet.

Csak Billy hiányzott a kis játékunkból, de neki sajnos most sokkal fontosabb teendői vannak, mint a száguldás. Remélem, Nathalie rendben átváltozott. Mert nem örülnék, hogyha bármi baja esne, annak a kedves lánynak. Még jó ideig futottunk, illetve én csak élveztem, hogy visznek, majd visszamentük a kosárhoz és a plédhez.

- Hogy-hogy itt vagy? Azt hittem, hogy átalszod a délutánt – néztem Anthonyra, miután leheveredtünk a pokrócra.

- Szerettem volna, de nem jutottam be a házba. Már az egész ajtót eltorlaszolják a dobozok. Egyébként mik azok? Miért rendeltünk ennyi mindent? Csak mert nem fog beférni a házba, bármi is az a sok dolog – magyarázta fiam.

- Már annyi ajándék van ott? Még alig volt tíz doboz, amikor eljöttünk – nyögtem fel. Jake pedig csak leplezetlenül hahotázott.

- Edward Cullen megpróbálja, hogy is mondjam. Visszahódítani anyát – mondta nevetve.

- Oh, stílusos – mosolyodott el Anthony is.

- Mi ez a „stílusos” szöveg? – kérdeztem morcosan. – Ezt vénásan oltják a kis farkasokba, La Pushban?

- Nem, ez csak a Black fiúk szavajárása – kuncogott Jake. Anthony pedig hevesen bólogatott. Úgy tűnik, hogy még sokat nem tudok, Jacob, és a három fiunk „férfias” beszélgetéseiről. Talán jobb is, hogy tudatlan maradok.

- Szerintem pedig, amit Edward csinál az bosszantó – húztam fel magam újra. Nem igaz, hogy mindenkinek tetszik, hogy szórakozik velem.

- Ugyan már, ne legyél morcos – simogatta meg Anthony a hátam. – Inkább állj bosszút valahogy, hogyha ennyire zavar. Nem tehetsz ellene semmit, mivel nem szegnek szabályt azzal, hogy elhalmoz ajándékokkal. Tehát vagy bosszú, vagy inkább csak örülsz neki, hogy próbál jobb belátásra bírni. Én a helyedben csak élvezném – tette még hozzá.

- Az én fejemben is ilyesmi fordult meg, de anya nem kifejezetten értékelte az ötletet, már akkor sem – vágott közbe Jake.

- Valóban nem fogok beletörődni, de a bosszú édes lesz – húztam mosolyra a számat.

- Mit tervezel? – kérdezték fiaim izgatottan.

- Időben megtudjátok, azt garantálom. Először is el kell juttatnunk egy levelet a határhoz – mondtam komolyan. – Persze meg is kell találniuk az üzenetet, hogy működjön a dolog.

- Akkor egyszerűbb lenne, hogyha megírnád, és én pedig elvinném Dr. Cullenek a kórházba. Csak írd rá, hogy kinek szól az üzenet – ajánlotta Jacob.

- Rendben – bólintottam rá.

Még jó ideig piknikeztünk, illetve a fiúk elpusztították az összes ennivalót, amit bepakoltam, majd hazamentünk. Anthony nem viccelt, tényleg már az egész ház körül dobozok hevertek. Megvásárolták egész Port Angelest? Teljesen megőrültek. Egész La Pushnak virág illata volt. Szerintem a város összes virágboltjának teljes készlete itt volt előttem. Őszintén szólva egy kicsit hízelgőnek éreztem, hogy ennyire erősen próbálkozik, mert Edward mindig azt hitte, hogy egy férfinek el kell halmoznia a szerelmét ajándékokkal, de ettől függetlenül nagyon idegesített a dolog. Nem fogom ennyiben hagyni. Találkozok vele, de megkapja a magáét, az már biztos. Csak azért nem hever még minden darabokban, mert nem akarom hagyni, hogy a dühöm elszabaduljon, mert akkor az itteniek félnének tőlem, még újszülött koromban sem romboltam, úgyhogy most sem fogok, pedig szeretnék. Illetve nagyon is szeretnék kitörni, és fogok is, csak megvárom, amíg a bűnösökön vezethetem le a feles energiáimat. Amint bejutottunk a házba azonnal tollat és papírt ragadtam, majd megírtam az üzenetemet Edwardnak, és Alice-nek.



„Edward, Alice, hogyha találkozni akartok velem, akkor legyetek a szikláknál a határ rátok eső részén ma késő este. Bella”



- Valaki velem jön? Mert nem akarom, hogy Alice lássa, hogy mire készülök – néztem a fiaimra.

- Majd én megyek. Sejtem, hogy mire készülsz, és én segíthetek, hogy még nagyobb legyen a hatás – vigyorgott rám Anthony. – Ez mókás lesz. Legalábbis nekünk. Nekik kevésbé. Mondtam már, hogy imádom, amikor gyerekes vagy egy kicsit? – mondta fiam lelkesen.

- Még nem, de eddig nem is volt alkalmam ilyen szintű gonoszkodásra – nevettem fel én is.

Jacob nem sokkal később elindult Gabriellához, de előtte még beadta a levelet Carlisle-nak a kórházba, hogy biztosan létrejöjjön a találkozó. Az este hamar elérkezett és mi Anthonyval együtt indultunk el a helyre, amit megadtam Edwardnak, és Alice-nek.



Sziasztok! A következő részben tényleg találkozni fognak, úgyhogy kitartás :D Remélem tetszett a fejezet. Puszi