La Push vámpírja - 56. fejezet

56. fejezet




(Anthony szemszöge)



Az első nagy, családi vadászatom a Cullenekkel, és a Denalikkal egész jó volt. Emmett stílusa kifejezetten tetszett, mert néha nekem is jól esett egy kicsit játszani a vacsorámmal. Carlisle inkább a gyors megoldást választotta, és a legkisebb fájdalmat okozta az állatnak. Edwardnak hasonló stílusa volt, mint nekem. Jasper taktikusan kerítette be az áldozatát. Érdekes volt, hogy mindenki a saját stílusát is érezhetően belevitte a vadászatba, ami kifejezetten tetszett. Jó hely volt ez a Kecskeszikla. Mindig is szerettem errefelé kalandozni. Bár egy kicsit idegesítettek a Denalik felém irányuló gondolatai. Tanya mondjuk hála az égnek egyáltalán nem foglalkozott velem, mert a gondolatai Justin körül forogtak, meg akörül, hogy hogyan és hányféleképpen tudná megölni Edwardot. Ők ketten egész nap fújtattak egymásra. Irina és Kate számára nagyon vonzó voltam, ami hízelgő volt, de én már foglalt vagyok. Carmen és Eleazar pedig egész idő alatt kíváncsian méregettek, és azt pedzegették, hogy hogyan is történhetett ez meg. Utáltam, amikor csodabogárnak néztek, mert egyáltalán nem éreztem magam annak. Na jó, a szó szoros értelmében egyáltalán nem voltam átlagos, de mentségemre szóljon, hogy ki az a környezetemben? Egész életemben anyával éltem, aki vámpír, és apával, aki vérfarkas volt. Ráadásul egy komplett farkas falka volt körülöttem egész létem alatt. Na jó, La Push nagy része persze emberekből tevődik össze, de akkor is. Sosem éreztették velem, hogy más vagyok, vagy nem vagyok odavaló. Ez volt a szép abban, hogy egy igazi hatalmas család nevelt fel. Bár a jelek szerint hamarosan egybeforrnak a családjaim, mert Edward már nagyon gondolkozik rajta, hogy hogyan és mikor kérje meg anya kezét. Már éppen itt az ideje, már eddig is késett több, mint ötven évet ezzel a lépéssel. Őszintén szólva egy ideje már én is gondolkodom rajta, hogy megkérjem Nathalie kezét. A gyűrűt már meg is vettem, de nem akarom sürgetni, csak arra gondoltam, hogy biztosan boldogabb lenne a feleségemként. Bár, talán jobb lenne, hogyha előtte építenék nekünk egy házat. Ami csak kettőnkké. A legjobb az lenne, hogyha közel maradnánk az Uley házhoz, mert akkor Nath anyukája is sokkal nyugodtabb lenne, mert könnyedén meglátogathatná a lányát. Én is nyugodtabb lennék, hogyha majd eljön az idő, akkor tudna vigyázni az édesanyja az én gyönyörű várandós feleségemre. Igazság szerint már harminc éves korom óta vágytam rá, hogy megállapodjak végre. Csak nem találtam a meg a megfelelő párt. Valószínűleg azért, mert meg kellett várnom, hogy Nathalie lehessen az enyém.

- Min gondolkozol ennyire? – szakított ki Edward a gondolataimból. Még nem áll a számra az apa kifejezés vele kapcsolatban igazán. Majd még dolgozom rajta.

- Bosszant, hogy nem hallod a gondolataimat, igaz? – vigyorogtam rá.

- Őszintén szólva, nagyon – szusszantott fel. – Mindenki gondolatait hallom, csak a két számomra legfontosabb személyét nem. El sem tudod képzelni, hogy mennyire szörnyű.

- Szerintem pedig jobb így. Hogyha mindent tudnál rólam, és anyáról, akkor mi lenne bennünk az izgalom?

- Végül is, van benne logika – gondolkodott el Edward. – Viszont szerintem pedig az nem fair, hogy te hallhatod az enyémeket.

- Hát, igazán sajnálom, de a sors így rendelte – rántottam meg a vállam. – Ellenben, ha már a gondolatoknál tartunk, akkor mondd csak. Mikor tervezed a lánykérést?

- Kihallgattál? – nézett rám rosszallóan.

- Nos, hogy a te szavaiddal éljek. „Úgy üvöltöttek felém a gondolataid, hogy nem lehetett nem meghallani őket”. Ha jól emlékszem, mindig ezt mondod a családodnak, ha valamit kihallgatsz – kuncogtam fel.

- Jól van, értem a lényeget – forgatta meg a szemeit.

- Akkor visszatérve a kérdésre. Mikor? – kérdeztem kíváncsian.

- Hamarosan – válaszolta. – Azt akarom, hogy tökéletes legyen.

- Akkor ajánlanám figyelmedbe kedvenc nagynéném tehetséges szervező képességét, aki boldogan áll a rendelkezésedre – utalgattam Alice nénire.

Nathalie általában nagyon élvezte a társaságát, és az Alice segítségével vásárolt ajándékokat. Én nagyon örültem, hogy valaki kisegít, hogyha kérem, mert nem voltam éppen tájékozott az olyasmiről, hogy milyen bonbont és virágot kedvelnek leginkább a hölgyek.

- Ezt most én szeretném, egyedül megszervezni. Csak mi ketten. Az édesanyád és én. Néhány szál virág, esetleg gyertyafény, és meghitt félhomály – magyarázta Edward.

- Ez nagyon jól hangzik – mosolyodtam el. Anya mindig is imádta az ilyesmit. – Esetleg kivitelezhetnéd a réteteken, mivel ott rengeteg virág nő, a kellemes illat már adott, a gyertyákat szétszórod az egész területen. A rét közepére pedig egy kis kényelmes vackot készítesz elő.

- Igen, valami ilyesmit képzelnék el én is – bólintott rá Edward.

- Na jó, elég a mini, családi kupaktanácsból. Ne hagyjatok ki minket sem a buliból. Szóval, ki vele, hogy miről beszélgettek itt már ilyen sok ideje – állt meg előttünk Emmett.

- Semmi különösről. Csak beszélgettünk – rántottam meg a vállamat.

- Aha, a semmiről, órákon át – nézett rám Emmett komolyan. Majd le akart lökni a farönkről, de gyorsabb voltam nála, és felpattantam.

- Előbb kelj fel, ha engem el akarsz kapni – néztem rá pimaszul.

- Hallottátok? Beszólt nekem a kiscsávó – vigyorodott el Emmett. – Ezért most meggyepálhatom egy kicsit, és teljesen jogosan.

- Emmett! – dörrent rá Edward.

- Ugyan már, tudod, hogy nem fog baja esni. Sosem tennék kárt az uncsiöcsiben, mert több már nem lesz – mondta nagybátyám komolyan.

- Ugyan már, nem lesz bajom. Ez a nagy mamlasz utol sem fog érni – pimaszkodtam tovább. Tetszett az ötlet, hogy felbőszíthetem egy kicsit ezt a nagy medvét.

- Na jó, most már kétségkívül meg kell nevelnem ezt a gyereket – dörzsölte meg Emmett a tenyerét.

Én pedig vigyorogva felálltam, majd támadásra készen legörnyedtem. A következő pillanatban pedig rávetettem magam Emmettre, de ő továbbra sem mozdult, így a lendületemtől mindketten eldőltünk, majd leugrottam róla, és újra támadóállásba álltam.

- Te mit csinálsz? – nézett rám Jasper kikerekedett szemekkel.

- Birkózni próbálok Emmettel? – kérdeztem vissza kicsit értetlenül. Mindenki gondolatai olyan kuszák voltak, hogy semmit sem értettem.

- Az rendben, de miért így mozogsz? Úgy viselkedsz, mintha négylábú lennél. Mármint olyan farkasos stílusban támadsz. Ez a mozgás nem jellemző a fajtánkra – folytatta Jasper az elemzést.

- Apától tanultam harcolni, és ő így tudott – rántottam meg a vállam. – Mi a bajotok vele? – kérdeztem idegesen. Ilyen vagyok és kész.

- Semmi – vágta rá Edward gyorsan. – Egyszerűen csak furcsa, de ahogy látom elég hatékony.

- Szerintem pedig nem a legjobb stílus a te számodra – állapította meg Jasper.

- Próbáljuk ki – vetettem ellent. – Ha sikerült Emmettet elintéznem, akkor békén hagytok, hogyha nem, akkor pedig adhattok nekem leckéket – ajánlottam a lehetőséget.

- Rendben – bólintottak rá a többiek.

A következő pillanatban újra legörnyedtem, és néhány másodperc alatt le is terítettem Emmettet, újra. A sebességem jóval jobb volt, mint Emmetté, így könnyedén ellene fordíthattam a dolgot. Ráadásul mindig egy lépéssel előrébb jártam nála, mivel hallottam, hogy mit gondol. Három vagy négy órával később pedig, bár lihegve, és kis híján összeesve álltam a mező közepén, de Emmett végre feladta a küzdelmet.

- Nem semmi – ismerte el Edward.

- Egész sajátos technika, bár ha még hozzávennéd a mi stílusunkat is, akkor a kettőből egy verhetetlen kombinációt lehetne összehozni – mondta Jasper tárgyilagosan. Hát igen, ő egészen biztosan egész végig elemzett, ő már csak ilyen.

- Majd alkalomadtán bevezethetnél a vámpírok harci stílusába – biccentettem felé.

- Örömmel – mosolyodott el halványan. Tényleg örült neki, hogy a segítségét kértem.

- Kíváncsi vagyok, hogy az izomzatod hogyan alakult ehhez a harcstílushoz – gondolkodott el Carlisle. Na persze, azonnal az orvosi éne a döntő, de nagyapát így kell szeretni.

- Legközelebb én nyerek, kisöreg – vágott hátba Emmett. Mire az egész hátam akkorát kongott, mintha legalábbis kitörtem volna vele egy fát.

- Lehetőleg ne most öld meg szegényt – nevetett fel Kate.

- Jól vagyok – köhintettem.

- Rendben. Akkor mindenki eleget vadászott? – kérdezte Carlisle.

- Igen – vágtuk rá egyszerre.

- Ez esetben indulhatunk haza, ha ti is úgy gondoljátok. Ne haragudjatok, de hétfőn nagyon korán bent kell lennem a kórházban, és még lenne némi munkám. Ha most elindulunk, akkor éjjel hazaérünk – mondta Carlisle bocsánatkérően.

- Részemről mehetünk – mosolyogtam rá. A többiek pedig szintén bólintottak. Nagyon jó volt a vadászat, de kíváncsi voltam arra is, hogy a lányok hogy szórakoztak. Nathalie nagyon izgatott volt a közös nap, és a Cullen házban esedékes bál miatt. Remélem, hogy jól érezték magukat.

- Rendben, akkor indulás – adta ki nagyapa az utasítást.

Ezután pedig mindenki futni kezdett a Cullen villa felé. Természetesen Edward és én értünk először oda a házhoz néhány óra múlva, és meg sem álltunk a nappaliig, ahol anya, Alice, Rose, és Esme vidáman beszélgetett. A lányok már biztosan elaludtak. Edward azonnal anya mellett termett, és megcsókolta.

- Sziasztok – köszöntem nekik. – Nathalie, gondolom, már alszik – néztem rájuk kíváncsian.

- Igen, már néhány órája. Fent van, Alice szobájában, a többiekkel együtt. Hálózsákos parti van – mondta Esme kedvesen.

- Az jó – vigyorodtam el.

- Megkaphatod a szobámat – nézett rám Edward vigyorogva.

- Hé, honnan tudod? – kérdeztem döbbenten. Megnyitottam volna a pajzsomat előtte?

- Én is csináltam régen ilyesmit Bellával – kacsintott rá anyára. Mire ő csak lesütötte a szemét. Hogyha ember lenne, akkor most biztosan fülig pirult volna.

- Akkor, köszönjük – mondtam boldogan.

Majd minden lány arcára nyomtam egy üdvözlő puszit, ezután pedig felszáguldottam az emeletre. Az ajtó előtt megálltam, és halkan nyitottam be. Nem akartam felébreszteni senkit. Amikor beléptem szélesen elmosolyodtam. Annyira aranyosak voltak. Johanna, és Gabriella egészen közel feküdt egymás mellett, míg Nathalie kicsit messzebb volt, a hálózsákja pedig teljesen rá volt tekeredve. Már megint vándorolt álmában. Gyakran megesett vele, hogy forgolódás közben kis híján leesett az ágyról. Hangtalan léptekkel mentem oda kedvesemhez, és gyengéden a karjaimba vettem. Nem akartam, hogy felébredjen, csak szerettem volna kettesben lenni vele. Észre sem vette, hogy felemeltem a földről, majd magamhoz ölelve lassan átsétáltam vele Edward szobájába, ahol finoman lefektettem az ágyra, és lehúztam a hálózsákja cipzárját, hogy mellé feküdhessek. Azonban amikor megláttam a pizsamáját nem tudtam visszafogni a nevetésemet. Annyira édes volt abban a Simba mintás pizsamában. Nem is gondoltam volna, hogy felnőtt méretben is készítenek ilyet. Kicsit hangos lehettem, mert szerelmem hunyorogni kezdett, majd amikor meglátott elmosolyodott. A következő pillanatban azonban fojtottan felsikkantott, és magára rántotta a hálózsákot.

- Ez egy lány buli, ezt nem kellene látnod – mondta kétségbeesve a hálózsák alól.

- Szerintem nagyon aranyos vagy ebben – bókoltam neki. Nekem tényleg nagyon tetszett. Olyan pizsamát választott, ami rám emlékeztette, és ezt kifejezetten hízelgőnek találtam. – Nagyon szexi vagy, ahogy az az oroszlán rásimul a mellkasodra – helyezkedtem el felette.

- Ezt most csak úgy mondod – mondta rosszallóan. Még mindig nem volt hajlandó kibújni a rejtekéből.

- Nem, hidd el, hogy nagyon tetszik, ami rajtad van, mindegy mi az. Ez a pizsama pedig kifejezetten aranyos. Azért vetted fel, mert rám emlékeztet, igaz?

- Mh… - jött a tömör válasz. – Tényleg tetszik? – kukucskált ki végre.

Mire én azonnal az ajkaira tapadtam. Talán ezzel teljes mértékben meg tudom győzni róla, hogy vadítóan fest a kisoroszlános szerelésben. Gyengéden csókoltam, és lassan. Viszont Nath türelmetlennek bizonyult, mert úgy tapadt a nyakamra a karjaival, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék innen. Tetszett a hevesség. Még sosem volt ilyen, és nem tudom, hogy most mi váltotta ki belőle, de határozottan hízelgő volt ez a szenvedély. Mindenesetre nem lett volna helyes, hogyha itt és most lerohanom, ezért inkább lefejtettem a két kicsi kart a nyakamról, és egy utolsó, apró puszi után legördültem kedvesemről, hogy mellé feküdve a mellkasomra húzhassam.

- Aludj, kicsim. Nem akartalak felébreszteni – mormoltam a fülébe. Majd simogatni kezdtem a hátát, és dúdoltam neki, mert azt nagyon szerette.

- Már nem is vagyok álmos – mondta makacsul. Bár a határozott kijelentést erősen tompította az a visszafojtott ásítás, ami kicsúszott a száján.

- Én viszont nagyon álmos vagyok – vetettem ellent.

Bár ez így is volt. Azóta nem aludtam, amióta elhagytuk ezt a házat vadászni. Akármennyire is jól bírom alvás nélkül, azért már rám fért egy kis pihenés. Főleg, hogy Emmett is kellőképpen kifárasztott. Ajaj, lehet, hogy le kellett volna zuhanyoznom, mielőtt elfoglalom az ágyat. Hiszen egy kicsit itt-ott fűfoltos volt a nadrágom. Na meg egy kis sarat is összeszedtem, bár az már a menetszélben megszáradt hazafelé.

- Rendben, akkor aludjunk egyet, de holnap csak az enyém vagy – puszilta meg a nyakamat. Mi ütött ebbe a lányba? Na nem, mintha nem tetszene a dolog, de egy kicsit hirtelen a váltás. Eddig mindig ideges volt, amikor egy kicsit tovább mentünk. Most viszont, mintha teljesen nyugodt lenne, és szeretné, ha még közelebb kerülnénk egymáshoz.

- Jó éjt, Nath – nyomtam még egy puszit a szájára. Majd letettem a fejem a párnára, és már majdnem aludtam is. Tényleg nagyon fáradt voltam. Azért nem olyan egyszerű teljes vámpírokkal tartani a tempót, de határozottan elégedett voltam a teljesítményemmel.

- Jó éjt, Anthony – motyogta még halkan.

Majd még közelebb bújt hozzám, és átölelte a derekamat. Néhány perc alatt mindketten aludtunk is. Reggel arra ébredtem, hogy valami csiklandozza az orromat. Odakaptam a kezem, mire Nath halkan felkuncogott, majd újra megéreztem az orromon azt a valamit.

- Ne bosszants fel, édesem – motyogtam. Majd elkaptam, és magamhoz öleltem.

- Én nem csináltam semmit – kuncogott fel.

- Akkor ki birizgálta az orromat az előbb? – kérdeztem elmosolyodva.

- Egy kismanó – válaszolta nevetve.

- Egy Nathalie nevű kismanó? – érdeklődtem. Majd egy gyors mozdulattal magam alá gyűrtem, és csiklandozni kezdtem.

- Neee… elég… ááállj – sikoltozott nevetve.

- Akkor beismered, hogy te voltál a manó? – nevettem én is.

- Igen, igen, én voltam – vallotta be bűneit.

- Hát, akkor kénytelen leszek megbüntetni ezért – vigyorodtam el, de abbahagytam a csiklandozását.

- Mostantól jó leszek – pislogott rám ártatlanul. – Viszont van mentségem arra, hogy felébresztettelek – mosolyodott el. Majd az éjjeli szekrény felé nézett. Követtem a pillantását, és azonnal megláttam a hatalmas tálcát, amin valami le volt takarva. – Én csináltam neked. Saját kezűleg – pirult el. Nagyon aranyos volt, ahogy zavarba tudott jönni minden apróságon. Bár ez egyáltalán nem volt apróság. Még soha nem kaptam ágyba reggelit.

- Mit készítettél nekem? – kérdeztem kíváncsian.

- Rántottát, sajttal, sonkával, hagymával, és gombával. Pirítóst házi lekvárral, narancslevet, kávét, és muffint.

- Te jó ég! Mennyi ideig készítetted a reggelit nekem? – kerekedtek el a szemeim.

- Nem volt több egy óránál – rántotta meg a vállát. – Közben beszélgettem Gabriellával, és Johannával. Ők már elmentek haza. Johanna nagyon jól érezte magát, szerintem kezd meglágyulni – mondta még boldogan. Nagyon örültem, hogy a lányoknak sikerült egy kicsit ellazítani azt a lányt. Eléggé megközelíthetetlen falat állított fel maga köré.

- Ez nagyszerű, szegény Billyre ráfér a segítség Johannával kapcsolatban. Bár előbb-utóbb biztosan egyedül is megoldaná – mondtam mosolyogva. Billy nem az a fajta, aki feladná a dolgot. Legfeljebb elbizonytalanodik, de feladni, azt biztosan nem. Na de most inkább az én gyönyörű farkasommal kéne foglalkoznom, hiszen nem sűrűn kapok ilyen hatalmas meglepetést már korán reggel. – Köszönöm a reggelit – fogtam két kezem közé az arcát. Majd szenvedélyesen megcsókoltam. Már látatlanban is imádtam, amit készített, bár ennek a felét sem leszek képes megenni. Úgyhogy nagyon remélem, hogy éhes még ő is. Most vadásztam, és ilyenkor néhány napig nem tudok annyi emberi ételt enni, de nem szívesen hagynám itt ezt a biztosan fantasztikus reggelit.

- Szívesen – pihegte, amikor elváltunk. – Gyere, ülj fel, és egyél. Még a végén kihűl.

Azonnal engedelmesen felültem, és ő az ölembe adta a tálcát, majd leemelte a fedelet, ami eddig elrejtette előlem a csodálatos illatokat. Mindennek mennyei volt az illata. Azt sem tudtam, hogy mivel kezdjem, de végül a rántottára esett a választásom. Fantasztikus volt az étel, aminek minden második falatját Nathalie szájához tartottam, aki boldogan fogadta el a neki nyújtott falatokat. Fiatal farkasként szegény a nap huszonnégy órájában képes volt enni. Emlékszem még, hogy anya és Dawn egész nap csak sütött, főzött, amikor Billy és Jake először átváltozott. Szinte követni sem lehetett azt a hatalmas éhséget, amit a bátyáim produkáltak. Csendben fogyasztottuk el a reggelit, néha egy-egy apró puszit váltva. Csodálatos volt az életem, amióta Nathalie belém vésődött. Először eléggé ijesztő volt a dolog, hiszen mit nyújthatnék én egy olyan ártatlan, és törékeny léleknek, mint amilyen Nath, de most már biztos vagyok benne, hogy tökéletesen összeillünk. Kiegészítjük egymást, és ez a legfontosabb dolog, amit egy szerelmespár kívánhat. Most már semmi kétségem nem volt afelől, hogy itt az idő. Egy perccel sem akartam többet várni. Magam mellett kell tudnom örökké. Letettem a tálcát az asztalra, majd megfogtam Nath kezeit. Ő csak kíváncsian nézett a szemembe, és türelmesen várta, hogy mit szeretnék. Lassan előhúztam a zsebemből az apró kis dobozt, amiben egy gyönyörű jegyűrű volt, amit nemrégen vásároltam a számára.

- Nathalie Uley, leszel a feleségem? – kérdeztem, majd felemeltem a doboz fedelét. A szavaimba beleadtam minden szerelmemet és szenvedélyemet, amit iránta éreztem. Szerelmem először döbbenten nézett rám, de a tekintete néhány pillanat alatt megváltozott. Tele volt boldogsággal, és szerelemmel.

- Igen – lehelte az aprócska szót, amiben reménykedtem. – Boldogan – vetette rám magát, és megcsókolt.

- Azt hiszem, hogy ezt a csókot nekem kellett volna kezdeményeznem, mint leendő férjednek – nevettem fel, amikor elváltunk.

- Ne haragudj – mosolyodott el, kissé zavarban. – Megpróbáljuk még egyszer? – fűzte hozzá, majd beharapta az alsó ajkát.

- Örömmel – mosolyogtam rá. Majd kezeim közé vettem az arcát, és gyengéden megcsókoltam. Valószínűleg eddig lehetett valami csoda folytán lefogni Alice-t, mert éppen, hogy elváltunk, bombaként robbant be kettőnk közé az ágyra, és átölelt minket.

- Jaj, annyira boldog vagyok – szorongatott meg minket. Majd felpattant, és máris hadarni kezdett. – Először is, szükség lesz a meghívókra, a tortákra, az ételekre, azután pedig jön a díszítés, a csokrok, az ültető-kártyák, és a hozzá tartozó apró ajándékok. Kik lesznek a koszorúslányaid? Mikorra szeretnétek az esküvőt? Mondjatok egy napot és meglesz. Le kell még szerveznem a zenekart is…

- Alice, vegyél levegőt is – nevetett fel Edward. Aki anyával együtt, kézen fogva lépett be az ajtón. – Gratulálunk – mondták egyszerre. Ezen pedig muszáj volt felnevetnem. Hihetetlen, hogy mennyire szinkronban tudnak lenni.

- Köszönjük – álltunk fel az ágyról. Majd hagytuk, hogy mindenki megölelgessen minket, és kifejezzék a gratulációkat.

La Push vámpírja - 55. fejezet

55. fejezet




(Johanna szemszöge)



El sem hiszem, hogy végül is igent mondtam Bellának, és a Cullen lányoknak. Holnap reggel értem fognak jönni, nekem pedig fogalmam sincs, hogy hogyan kéne viselkednem egy ilyen „csajos napon”, ahogy ők nevezik. Én még sohasem vettem részt ilyesmin. Ha már a szakadás határán áll a kedvenc farmerem, akkor megyek és veszek egy másik ugyanolyat, és ennyi. Néha-néha meglátok egy szép felsőt, vagy egy szexis fehérneműt, aminek bár nem veszem hasznát, de nem bírom otthagyni, úgyhogy halmokban állnak a csinos ruhák a szekrényben, amiket sohasem fogok felvenni. Lehet, hogy ez szánalmas, de mivel az árvaházban nem volt sok jóra lehetőségem így elég macerás felnőtt lett belőlem. Egyszer megpróbáltak örökbe fogadni, de én gyorsan visszakerültem, mert annak a párnak nem volt való gyerek az biztos. Sosem voltam képes elfelejteni, hogy a nevelőapám már az első éjszaka meglátogatott, természetesen a felesége tudta nélkül, de nekem hála az árvaházban tanult önvédelemnek, hiszen a nagyobbak gyakran verekedéssel érvényesültek, sikeresen eltaláltam a férfi gyenge pontját, és kiugrottam az ablakon, hogy elmenekülhessek. A lábam eltört, de elvettek a családtól, és a volt nevelőapám börtönbe került. Még néhányszor kiszemelt engem egy-egy pár, de mivel kezdetnek mindig megharaptam, vagy összerugdostam az esetleges leendő szüleimet gyorsan meggondolták magukat, és mást választottak helyettem. Sosem voltam gyenge virágszál, mert az élet nem tette lehetővé, hogy az legyek, és nem most fogom elkezdeni az ellágyulást. Akármennyire is jóképű, és szeretnivalónak látszó Billy, ettől még férfi marad. Nem megbízható.

Miután ezt már századszor is végiggondoltam elindultam zuhanyozni. Majd meggondoltam magam, és inkább megfürödtem. A forró víz jól esett, és teljesen ellazított. Pont olyan forró volt, mint Billy bőre, amikor megfogta a csuklómat. Gr… már megint ő jutott eszembe egy teljesen hétköznapi dologról. Mi a fene van velem? Az agyam egyértelműen tudja az utasítást, miszerint bármi áron el kell marnom magam mellől, de a testem mégis reagál a jelenlétére. Hülye ez a helyzet. Eddig mindegyik férfit, aki próbálkozott könnyűszerrel elküldtem, és egyáltalán nem gondolkoztam rajtuk. Billy Black pedig valahogy más. Csak tudnám, hogy mitől érzem úgy, hogy vele kéne lennem. Ez valami hülye kényszerképzet lenne? Biztos azért, mert megmentette azt a sok vak gyereket. Ez egyértelműen azt sugallja, hogy jó, és önzetlen ember. Vagy csak ő az első, aki tetszik nekem az udvarlóim közül, és kétségkívül a legkitartóbb is. Á… ki kell vernem a fejemből. Nem hagyhatom, hogy összezavarja az életemet. Csak feldúlná a tökéletesen kialakított saját kis világomat. Különben is most csak Justinra kell koncentrálnom. Na jó, ebből elég. Miért akarom megmagyarázni magamnak, hogy miért nem akarok adni Billynek egy esélyt? Egyáltalán miért kezdtem el azon gondolkodni, hogy adnom kéne neki egy esélyt? Na jó, most kiszállok szépen a kádból, megtörölközöm, és alszom. Holnap pedig elmegyek a lányokkal, és megpróbálom jól érezni magam. Gyorsan belebújtam a meleg, plüss köntösömbe, majd miután száradtam egy kicsit, felvettem a kedvenc pizsamámat, és már bújtam is be a takaró alá. Még sokáig gondolkoztam és azt hittem, hogy soha nem fogok elaludni, amikor végre elnyomott a fáradtság. Reggel hangos dudaszóra ébredtem.

- Te jó ég! Elaludtam – sikoltottam, amikor az órára pillantottam. Ezt nem hiszem el. Hogy lehettem ilyen feledékeny. Nem állítottam be az órámat. Még soha nem fordult velem elő ilyesmi. Gyorsan lerohantam a lépcsőn, és kivágtam az ajtót. A lányok döbbenten meredtek rám. – Sziasztok! Gyertek be, csak néhány pillanat és felöltözöm. Annyira restellem. Elaludtam – hadartam el egy szuszra. Mire a lányok felkuncogtak, de azért beléptek az ajtón.

- Nyugi, Johanna. Ráérünk, türelmesen megvárunk – mosolygott rám Bella. A többiek pedig hevesen bólogattak.

- Oké, köszi. Ö… foglaljatok helyet, és érezzétek otthon magatokat. Mindjárt jövök – rohantam fel az emeletre. Majd gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy szűk, sportos felsőt, és egy jó meleg pulóvert. Megmostam a fogamat, és a hajamat lófarokba kötöttem, majd felkaptam a táskámat, és visszarohantam a földszintre. Mindezt nagyjából öt perc alatt sikerült megoldanom. – Kész is vagyok – mosolyogtam rájuk.

- Oké, akkor mehetünk is. Majd a kocsiban megreggelizel – szökkent elém egy kis koboldszerű lány. – Alice vagyok – ölelt át lendületből.

- Szia, én pedig Johanna – mondtam miután elengedett.

- Szia, én Gaby – integetett egy kedves arcú lány.

- Én, Rose – biccentett egy csodaszép szirén.

- Én pedig, Nathalie, de szólíts nyugodtan csak Nath-nak – mondta egy csinos rézbőrű lány.

- Engem pedig már ismersz, kedvesem – ölelt át Esme lágyan. – Gyere, induljunk. Készítettem neked gyorsan néhány szendvicset. Az úton majd elfogyasztod. A termoszba pedig lefőztem egy nagy adag forró kávét, tejjel és cukorral.

- Köszönöm – néztem rá hálásan. Majd még egyszer megöleltem.

- Na, indulás, mert nyitnak a boltok – adta ki az utasítást Alice.

- Rendben, menjünk – mosolyodtam el.

Majd miután kiléptünk a házból bezártam az ajtót, és elállt a lélegzetem, amikor megláttam a két gyönyörű autót. Tudtam, hogy Edwardnak és Carlisle-nak is nagyon szép autója van, de hogy a lányok is követik a kocsi divatot, az meglepett. Én sosem voltam nagy autótudor. Négy kereke van és gurul. Jobban szeretem a biciklimet. Bár ilyen hosszú távra nem lenne éppen kényelmes. Mindenki beszállt az autókba. Én Bellával, Esmével és Alice-szel mentem, míg Nathalie, és Gaby pedig Rosalie-val.

- Egyél, drágám – adta kezembe Esme a szendvicset.

Amibe én jóízűen beleharaptam. Azonnal megéreztem, hogy friss paradicsom, csirke és majonéz van benne. Fantasztikus íze volt. Vajon honnan tudja, hogy ez az egyik kedvencem? Á, biztos csak ezeket találta a konyhában.

- Köszönöm, ez nagyon finom – sóhajtottam fel, miután lenyeltem a falatot.

- Örülök, hogy ízlik – simogatta meg az arcomat. Annyira hasonlított anyára, legalábbis a gesztusai teljesen olyanok voltak. Megnyugtató és nagyon jó érzés volt a közelében lenni. Szívesen a karjaiba bújtam volna, de ezt mégsem tehetem meg, még akkor sem, hogyha ennyire kedves, hiszen hogy vette volna ki magát, hogy egy felnőtt nő kislányként Esméhez kuporodik.

Miközben megreggeliztem Alice folyamatosan csacsogott, hogy melyik üzletekbe kell feltétlenül bemennünk, és hogy már el is képzelt nekem egy káprázatos rózsaszín ruhakölteményt a hagyományos Cullen házavató partihoz. Amit még nem sikerült megrendeznie amióta itt vannak, de most már éppen itt az ideje. Már előre féltem, mert úgy láttam, hogy már mindenki elhatározta, hogy én is ott leszek ezen az eseményen. Még sosem hívtak meg, akár csak egy házavató bulira sem, nemhogy egy igazi kis estélyre. Ez elképesztően nagy megtiszteltetés volt, de eközben ijesztő is volt. Hiszen vajon hogyan kell viselkedni egy ilyen partin? Bár mivel elég rugalmas a család nagy része, valószínűleg nem egy olyan nagy etikett mániás bál lesz, hanem inkább egy családias esemény néhány vendéggel. Na de én mit keresek majd ott egyáltalán?

Amikor megérkeztünk a plázához mindenki lelkesen pattant ki az autóból, míg én csak mosolyogva követtem a menetet. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire imádnak vásárolni. Nekem sosem volt erős oldalam. Először rögtön az estélyi ruhaboltba ráncigáltak be magukkal. Ahol Bella azonnal a kék ruhák felé vette az irányt. Rosalie a vörösek felé igyekezett, Alice a feketét részesítette előnyben, Esme pedig a lilát. Nathalie a barackvirág színűek felé kacsingatott, míg Gaby egy smaragdzöld ruhát szemelt ki magának. Mikor a lányok felfigyeltek rá, hogy én tanácstalanul álldogálok az üzlet közepén, Alice és Bella rögtön elém szökkent, és a rózsaszín ruhák felé kezdett húzni.

- Gyere, tudom, hogy nagyon szép leszel ebben – húzott ki egy ruhát a sok közül Alice. - Menj és próbáld fel, én pedig mindjárt viszek neked cipőt.

- Én pedig hozok hozzá egy bolerót, vagy vállkendőt – ajánlkozott Bella.

- Ez igazán nem szükséges – motyogtam halkan. Bár láttam rajtuk, hogy nem fogom megúszni az estélyi ruha vásárlást.

Miután nem igen maradt választásom, bementem a próbafülkébe, és engedelmesen magamra vettem a ruhát, ami el kellett ismernem, hogy tényleg elképesztően szép volt. Még soha nem volt rajtam ilyen ruhaköltemény, de azt hiszem, hogy meg tudnám szokni. Tökéletesen kiemelte az előnyeimet, ráadásul ez a szín is illett hozzám.

- Na, mi a helyzet? Ne bujkálj már, tudom, hogy fantasztikus nézel ki benne, úgyhogy kifelé – hallottam meg Alice mosolygós hangját. Sóhajtottam egy nagyot és kiléptem a próbafülkéből, ahol már mindenki egy gyönyörű ruhában ácsorgott. – Tökéletes – tapsikolt Alice boldogan. A többiek pedig mosolyogva helyeseltek. Majd a kis zizegi, azt hiszem, hogy magamban így fogom hívni, a lábam elé helyezte a cipőket, hogy bújjak bele. Bella pedig a vállamra terített egy rózsaszín selyemkendőt. – Ezt így vesszük meg, ahogy van – mondta határozottan. Majd végignézett a többieken is. Majd mindenki felé elégedetten bólintott, hogy maradhat a ruha, ami rajta van. „Alice, a shopping hadvezér”, el kéne adnom a filmes jogokat egy jó kis stúdiónak, és meggazdagodnék. Gazdagságról jut eszembe, egyáltalán mennyibe került ez a ruha? Kérdeztem magamtól, majd megkerestem az árcímkét a ruhán.

- Te jóságos ég! – sikoltottam fel az üzlet közepén. Mire minden szempár rám szegeződött. – Ezt én nem… - kezdtem el kétségbe esve. Ez majdnem annyi, mint egy havi bérem. Teljesen kizárt, hogy én ennyit költsek egy ruhára. Nem fogok éhezni, hogy legyen egy nagy, rózsaszín ruhakölteményem.

- Mély levegő. Mondd utánam Gucci, Prada, Versace – tette a vállamra Alice a kezeit. Én pedig, ha nagy nehezen is, de engedelmeskedtem. – Nem te fogod fizetni ezt a ruhát, hanem ma mind a fiúk vendégei vagyunk – mosolygott rám.

- Ti igen, de én nem fogom hagyni, hogy ti fizessetek mindent – ráztam meg a fejem. – Ezt most szépen leveszem, és itt marad. Egyszer szép volt, jó volt, de visszamegy szépen a fogasra, és megvárja, amíg valaki olyan rátalál, aki megengedheti magának – mondtam ellentmondást nem tűrve.

- De… - kezdett bele Alice, de gyorsan leintettem.

- Nincs, de. Azt mondtam, hogy nem – vonultam vissza a próbafülkébe, majd levettem a ruhát, meg a cipőt, és visszavettem a saját ruháimat. Ez a hely túl drága nekem.

- Mehetünk? – Lépett elém Alice remegő szájjal, amikor kiléptem a fülkéből. Ráadásul hatalmas kiskutya szemeket meresztett rám. Na nem, ha így akar megpuhítani, nem fog sikerülni. Nem, nem, nem. Jaj, remeg a szája, és mindjárt sírni fog.

- Alice, kérlek, ne csináld – kérleltem. Jézusom, ettől a tekintettől én is mindjárt elsírom magam.

- El… rontod a partit, mielőtt még el… kezdődött volna – mondta akadozó hangon.

- Jaj, ne, nehogy elkezdj sírni itt az üzlet közepén – könyörögtem. – Jól van, legyen, de ez az egyetlen, amit kifizethettek nekem – sóhajtottam fel. Mire a kis zizegi boldogan elmosolyodott, és rám vetette magát.

- Nem fogod megbánni – ugrált boldogan. Majd kikapta a kezemből a holmikat, és a pénztárhoz sietett vele.

- De mostantól én döntöm el, hogy mit tudok megengedni magamnak – néztem mindenkire komolyan.

- Jól van, türtőztetem magam – ígérte meg Alice. Én pedig csak megcsóváltam a fejem. – Oké lányok, irány a fehérneműbolt – adta ki az utasítást Alice. Mire mindenki elindult a kiszemelt üzlet felé. Én is engedelmesen követtem őket. Néhány perc múlva pedig azon kaptam magam, hogy Alice combra való csipkéket tol az orrom alá, és mindegyiken van rózsaszín szalag. – Na, melyik tetszik neked? – kérdezte izgatottan. Nem akartam mondani neki, hogy szerintem tök egyformák, hiszen annyira lelkes volt. De tényleg mind fehér csipke volt rózsaszín szalaggal, csak mindegyiken egy picit más volt a díszítés, de alig tért el.

- Mind nagyon szép, de miért vennék én ilyet? – kérdeztem kíváncsian.

- Az első lassú számhoz kell a partin. A fiúk kiválasztják a harisnyakötőt, és amelyik lány tulajdona az járja vele a táncot – mondták a lányok izgatottan.

- Aha, de elég könnyű lesz kitalálni, hogy kié, ha mindenki színben a ruhájához valót választ ebből – állapítottam meg.

- Ez igaz lenne, de a fiúk bekötött szemmel vesznek fel egy-egy darabot. Tehát nem látják, hogy milyen színű a darab, amit választanak – mosolygott rám Esme. – Hidd el, hogy ez tényleg jó móka, kedvesem – nézett rám gyengéden. – Csak engedd el magad, és rögtön jobban fog menni a vásárlás, és a szórakozás velünk – bíztatott. Majd megfogta a kezem, és elhúzott a pánt nélküli fehérnemű szettek felé. – Addig nézelődj, ameddig Alice nem veszi észre, hogy eltűntünk, mert utána rád száll és fel kell próbálnod legalább hat garnitúrát – kacsintott rám.

- Köszi – néztem rá hálásan. Majd azonnal rávetettem magam a fehérneműkre, és meg is találtam a számomra tökéletes darabot. Egy egyszerű szatén halvány rózsaszín szett volt. Francia bugyi, és melltartó, egy kicsi csipkedíszítéssel. Nagyon helyes kis darab volt, olyan, amilyeneket mindig is szívesen vásároltam. Gyorsan besiettem a fülkébe és felpróbáltam. Tökéletes volt. Amit kellett azt kiemelte, és lágyan simult a bőrömre.

- Na, mi a helyzet? – dugta be a fejét Alice. Mire magam elé kaptam a felsőmet, amilyen gyorsan csak tudtam.

- Alice – sikkantottam fel rosszallóan.

- Jaj, előttem nem kell szégyenlősnek lenned. Lányok vagyunk – mosolygott rám. Viszont ettől függetlenül kihúzódott a fülkéből. – Jó a méret? – kérdezte kedvesen.

- Igen, tökéletesen – szóltam ki megenyhülve. Tudtam, hogy csak kedves akar lenni mindenki, de nem voltam hozzászokva ekkora törődéshez. Bár nem lenne nehéz megszokni.

- Akkor jó. Mit szólnál egy kis ebédhez? – kérdezte miután kiléptem a fülkéből.

- Én benne vagyok – mosolyogtam rá. Már kezdtem egy kicsit éhes lenni.

- Rendben, Nathalie és Gabriella egy kis grillre vágyna. Te mit szeretnél?

- Szerintem nekem is tökéletesen megfelelne egy szép nagy adag grill, sült krumpli, és sok ketchup – sóhajtottam fel. Rég voltam már ilyen étteremben.

- Rendben, akkor te a lányokkal még, mi pedig meglátogatjuk a salátabárt – kacsintott rám Alice. Majd elsiettem a másik szint felé. Én pedig Gabriellával, és Nathalie-val beültem a Grill étterembe.

Nagyon kellemes volt az ebéd. Sokat beszélgettünk, és a lányok elmesélték, hogy milyen boldogok a párjaikkal. Mindketten szinte ragyogtak, amikor a szerelmükről meséltek. Azt is megtudtam, hogy Gabriella Billy öccsével jár. Úgy tűnik, hogy ezek a férfiak mind a tenyerükön hordozzák a kedveseiket. Beszélgetés közben jóízűen megettem az ebédemet, majd egy fél adag desszertet is sikerült még legyűrnöm, szerencsére a másik felét Nath elvállalta, hogy ne vesszen kárba. Elképesztő mennyiségű ételt tudott eltűntetni Nathalie abba a pici testébe. Szerintem nőt még nem láttam ennyit enni, bár én sem vagyok piskóta, de ez a lány magasan túltett rajtam. Elég elképedve nézhettem rá, mert kissé zavarban elmosolyodott.

- Elnézést, tudom, hogy elég nagyétkű vagyok – pirult el egy kicsit.

- Semmi baj, csak meglepődtem, hogy egy ilyen kis testbe, hogy fér ennyi ennivaló, de igazából tetszik a dolog – mosolyogtam rá.

Mostanában csak olyan lányokkal találkoztam, akik kiszámolják még azt is, hogy egy natúr salátalevélben hány kalória van két csepp olíva olajjal együtt. Beteges. Gaby és Nath legalább élvezi az ételek ízét, ahogy én is. Üdítő volt olyanokkal enni, akik nem aggódnak amiatt, hogy hány kalóriát visznek be a szervezetükbe. Fizettünk, majd amint kiléptünk az étteremből már előttünk is termett Esme, Bella, Alice és Rosalie.

- Na, jót etettetek? – kérdezték kíváncsian. Mire mi hatalmas lelkesedéssel bólogattunk. Tényleg nagyon jól éreztem magam a lányokkal.

- Na és ti mit ettetek? – kérdeztem kíváncsian.

- A kedvencünket, csirkés cézár salátát majonézes öntettel – mondta Bella mosolyogva. – Az itteni kedvencünk. Mindig azt eszünk.

- Jól hangzik az is – sóhajtottam fel.

- Nem mondod, hogy még éhes vagy? – kérdezték kuncogva.

- Dehogy is. Kipukkadok – nevettem fel. – Ezután legalább két számmal nagyobb nadrágokat kell majd próbálnom – mondtam, mire mindenki kuncogni kezdett.

A nap hátralévő része is nagyon kellemesen telt. Még vettem néhány kényelmes felsőt, és egy farmert, de ezzel lezártnak tekintettem a vásárlást. Fantasztikus nap volt. Még soha nem volt részem ilyen élményekben, de meg tudnám szokni. Mikor visszaértünk Forskba azonban meglepő dolog történt. Simán elhajtottunk a házam mellett.

- Öhm… Alice az volt az én házam – állapítottam meg. Biztosan túlment rajta véletlenül, hiszen először jártak nálam reggel.

- Tudom, de te most jössz velünk pizsipartira is – mondta a kis zizegi.

- De akkor legalább egy pizsamának kéne nálam lenni – vetettem ellent.

- Semmi gond, szívesen adok egyet kölcsön – mosolygott rám Bella. – Van néhány csinos darabom, és szerintem egy méret lehetünk nagyjából.

- Rendben – adtam meg magam.

Mivel a jelek szerint túszul ejtettek. Bár az már egy másik kérdés, hogy jelen esetben tulajdonképpen élvezem a túszlétet. Kinek ne tetszene ez az élet, amikor egész nap kényeztetik az embert, és kedvesen bánnak vele. Sosem voltak igazán barátaim, de most úgy éreztem, hogy igazi barátnőkre leltem a lányok személyében. Azonnal befogadtak maguk közé, és még csak eszükbe sem jutott egész nap megemlíteni az ostromlómat, amiért kifejezetten hálás voltam. Nem sokkal azután pedig, hogy befordultunk az erdei útra megláttam egy hatalmas házat, tele üvegablakokkal. Te jó ég, mekkora villa. Hogyha egyszer én is olyan remek orvos leszek, mint Carlisle, akkor nekem is lesz egy ilyen házam, ahol boldogan élhetek a szeretteimmel. Pontosabban csak Justinnal, hiszen nincs más rokonunk. Milyen kár, hogy nekünk nem volt nagy családunk. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy megálltunk a ház előtt.

- Úgy látom, hogy tetszik – csicseregte Alice. Majd megfogta a kezemet, és kihúzott a kocsiból. Én pedig készségesen követtem.

- Nagyon is, elképesztő ez a ház – helyeseltem.

- Várj csak, míg meglátod belülről – mosolygott rám Bella. – Az egészet Esme rendezte be belülről. Nagyon tehetséges lakberendező.

- Ezt már nevezem – csillantak fel a szemeim. Mindig is szerettem az ilyesmit. Amikor tehettem kicsit átalakítottam a házamat, de nem mindig sikerült jól. – Nagyon tehetséges vagy Esme – néztem rá elképedve. Olyan mintha már hosszú évtizedek óta tökéletesítené a tudását. Fantasztikus az elrendezés.

- Köszönöm, kedvesem – mosolygott rám Esme.

- Egyébként a fiúk hol vannak? – kérdeztem kíváncsian.

- Kempingezni mentek a vendégeinkkel. Itt van nálunk egy család látogatóban, és felmentek a hegyekbe. Mindig fel szoktak, ha összejönnek a családok – magyarázta Rosalie. Elég visszahúzódó lány volt, de Gabriellával jól kijöttek. Velem sem volt ellenszenves, csak nem is nagyon beszélgetettünk. Mondjuk úgy, hogy csendben elvoltunk egymás társaságában.

- Értem – bólintottam rá. Mi sosem indultunk kempingezni, ha ilyen rossz idő volt, de ha ez hagyomány, akkor biztosan így kell lennie.

- Na, most akkor mindenki lezuhanyozhat, aztán fel a pizsiket, és irány a konyha, hogy vacsorázzunk, aztán pedig a szobám, mert ott már mindent előkészítettem – mondta Alice lelkesen.

Mire mindenki megadóan felsóhajtott, majd elindult a kijelölt szoba felé, hogy igénybe vegye a fürdőszobát. Egy ekkora házban mondjuk el is fért ennyi fürdő, így gyorsan végeztünk a zuhanyzással és az átöltözéssel. Mire kiléptem a fürdőszobából az ágyon már ott várt rám egy pizsama, amin egy hatalmas farkas volt. Kicsit meglepett, hogy Bella ilyesmiben alszik. Azt hittem, hogy ő inkább szaténpizsama párti. Ráadásul ez rózsaszín alapon rozsdavörös farkas. Ő pedig ma mindenből kéket választott. Na mindegy, mindenesetre tetszik. Bár arra gyanakszom, hogy ezt addig vették, amíg én elbambultam valamerre vásárlás közben. Belebújtam a puha pamutba, aminek fenséges illata volt, majd felhúztam a vastag zoknimat, és már indultam is le a földszintre. Már mindenki ott volt, és csak rám várt. Amikor beléptem végignéztek rajtam, és szélesen elmosolyodtak. Gabriella egy ugyanolyan pizsamát viselt, amilyet én, csak zöld alapon. Bella egy kék pizsamát, amin egy nagy oroszlán volt. Nathalie egy piros pizsamát, amin egy kisoroszlán volt. Rosalie egy fehér pizsamát, amin egy hatalmas grizzly volt. Esmén fehér pizsama volt hatalmas vörös kereszttel a pizsama elején. Alice pedig egy babarózsaszín pizsamában tündökölt, amin egy kisfiú, félénken adott át egy szál vörös rózsát egy kislánynak, mellette pedig ugyanaz a kisfiú, és kislány volt, csak ott már a lány a fiú ölében volt szélesen vigyorogva, míg szegény kisfiú teljesen megszeppenve tartotta a karjaiban. Érdekes módon a kislány tisztára úgy nézett ki, mint Alice. A kisfiú pedig a szerelmére emlékeztetett, de biztosan csak beleképzeltem a dolgot. Mindenkin nagyon helyesen festett a pizsi, és nagyon örültem, hogy hozzám hasonlóan kislányos darabokban parádéztak. Leültem közéjük, és nekiláttam a vacsorámnak Gabyval és Nath-tal. A többiek nem voltak éhesek. Miután megettük a szendvicseket, ettünk egy kis fagyit is. Majd felvonultunk Alice szobájába

- Oké, akkor mit szeretnétek játszani? Vagy esetleg inkább beszélgetni? Felelsz vagy mersz? – kérdezősködött Alice. Mire én hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam egy párnát, és a fejéhez vágtam, majd hangos kacagásban törtem ki a többiekkel együtt az elképedt arcán. Egyszer Justinnal párnacsatáztunk, amikor még kicsik voltunk, és nagyon élveztem, de azóta nem volt alkalmam ilyesmit tenni.

- Ez háború – sikkantott fel Alice. Azután pedig felugrott az ágyra, és egy határozott mozdulattal hozzám vágott egy nagy párnát.

- Párnacsata – sikoltott fel Bella is. Majd egy határozott mozdulattal lecsapott Nathalie-ra. Amint elkezdtük a játékot mindenki szerzett magának egy párnát, és püföltük, akit csak értünk, miközben az egész házban körbeszaladtunk folyamatosan harcoltunk. Mire feleszméltünk már a konyhában nevettünk egymás hegyén-hátán, és kicsi a rakást játszottunk. Amiben sajnos én maradtam alul, és kis híján kilapultam.

- Feladod? – kérdezte Alice vigyorogva a kupac tetejéről.

- Igen, feladom – nyögtem. Innen soha nem fogok segítség nélkül kiszabadulni.

Még egy ideig nevettünk, és beszélgettünk, majd mindenki visszavonult Carlisle és Esme szobájába, mert az volt az egyetlen hely, amit megkíméltünk a tolláradattól. Legnagyobb meglepetésemre mindenkit egy puha, meleg hálózsák várt, és egy hozzá tartozó párna. Önkéntelenül is nagyot ásítottam, mire a többiek felkuncogtak.

- Nem bánnátok, ha én most… - kezdtem bele kérlelőn.

- Nyugodtan pihenj csak le, mi is azt fogjuk tenni – mosolygott rám Esme kedvesen.

Majd odajött hozzám, és megölelt, majd egy lágy puszit nyomott a homlokomra. Boldogan bújtam bele az ölelésébe, majd elterültem a nekem címzett hálózsákon, aminek kellemes moha, és fenyőillata volt. Nyugtató, és csábító. Annyira csodálatos volt ez a nap. Soha nem voltam még csajos napon, és estén, de szívesen jönnék máskor is. Elképesztően jól éreztem magam. Mindenki annyira kedves volt, és tapintatosan kerülték a kínos témákat. Boldogan hajtottam le a fejem a párnára, majd elmotyogtam a többieknek egy „Jó éjt”. Életem egyik legszebb élménye volt a mai nap. Tíz éve pedig kétségtelenül ez volt a legcsodálatosabb, leszámítva persze azt a pillanatot, amikor Justin felébredt. Ez a nap más miatt volt jó. Ma, talán életemben először, csak magammal foglalkoztam, és ez üdítőbb élmény volt, mint valaha is hittem volna. Holnap reggel feltétlenül meg kell köszönnöm Bellának, hogy meggyőzött róla, hogy jöjjek el. Néhány percre még a gondolataimba merültem, majd nyugodt álomra szenderültem, és reméltem, hogy sok ilyen tökéletes nap vár még rám, mint a mai.

EMMETT/ROSALIE FIC!

Sziasztok!

Sokat gondolkoztam a Rosalie/Emmett ficemen, és két lehetőség közül választhattok. Azt fogom írni, amelyiket inkább szeretnétek.

Szóval vagy Rosalie és Emmett történetét írom meg, ahogy szerintem Meyer elképzelte, vagy van egy saját ötletem, amint mindjárt fel is vázolok!

Tehát, a saját ötlet:

A sors angyala figyeli Rosalie-t, aki az idő múlásával egyre jobbá, és önzetlenebbé válik, ezért jutalmat ajánl neki. Mégpedig azt, hogy megmutatja neki az életének alternatív alakulási lehetőségeit, még a vámpírrá válása előttről, és az átváltozása utánról is. Természetesen Emmett helyet kap a történetben ugyanolyan mértékben, mint ahogy Rosalile is. Tulajdonképpen ez is egy egyértelműen Emmett/Rosalie fic. Csak ha ezt választjátok, akkor teljes mértékben a fantáziámra bízzátok a dolgok alakulását. Sok váratlan helyzettel és lehetőséggel fog alakulni a történet, és nem garantálok semmit, csak azt, hogy izgulni fogtok J

Tehát a megjegyzések döntenek. Mindenki, aki szeretne szavazni, hogy melyik ficet akarja olvasni, az írjon egy hsz-t, én pedig pénteken este tíz órakor lezárom a kérdést, és össze fogom számolni, hogy melyiket hányan szeretnétek, és amelyik több voksot kapott, azt a történetet fogom elkezdeni megvalósítani.

Puszi, Drusilla

Aranypenna díj! :D

Egy kicsit engedjétek meg, hogy dicsekedjek, mert most nagyon büszke vagyok erre a "gyermekemre" is. A La Push vámpírja ficem 2010-ben az Aranypenna díjazottak között a második helyezést ért el a 18-as korhatárú ficek között :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy bekerülhettem az Aranypenna díjazottak közé, ráadásul több történetem is helyet kapott a neves esemény legjobbjai között. :D Puszi, Drusilla

Ui.: Sajnálom az iménti chattel kapcsolatos kiborulásomat, de mindenkit megkérnék, hogy tartsa be ezt az egyetlen szabályt a blogon :) Tudom, hogy sokaknak hülyeségnek tűnhet ez az egyetlen háklim, de nekem fontos. Köszönöm.

MNDENKINEK, AKI ENGEDÉLY NÉLKÜL A CHATEMBE LINKEL!

MIVEL ÚGY TŰNIK, HOGY NEM VILÁGOS, EZÉRT GONDOLTAM SEGÍTEK EGY KICSIT AZOKNAK, AKIK NEM ÉRTIK, HOGY MIT MONDOK. A CHATEM NEM ARRA VALÓ, HOGY MINDENKI KÉNYE KEDVE SZERINT BELINKELJE MAGÁT, ÉS REKLÁMOZZON. A CHAT BESZÉLGETÉSI CÉLZATTAL KERÜLT AZ OLDALRA, DE ÚGY TŰNIK, HOGY SOKAN NEM KÉPESEK FELFOGNI. NEM SZERETEM, HA MINDENKI CSAK ÚGY FOGJA MAGÁT, ÉS REKLÁMOZ, MERT ILLETLENSÉGNEK TARTOM MÁS CHATÉT A SAJÁT ÉRDEKEIM MIATT FELHASZNÁLNI. MÉG EGY ILYEN ESET, ÉS LEKERÜL A CHAT A BLOGOKRÓL. ÚGYHOGY VAGY BETARTJÁTOK EZT AZ EGYETLEN KIS KÉRÉSEMET, VAGY KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK.
TEHÁT MÉG EGYSZER UTOLJÁRA ELMONDOM. AKI SZERETNE EGY KIS REKLÁMOT AZ A BLOGCÍMÉT A CHAT ALJÁN A NÉV RUBLIKA MELLETT E-MAIL/URL RÉSZBE ÍRJA BE, ÉS KÉRJEN LINKCSERÉT, ÉS AKKOR SZÍVESEN KITESZEM. ELLENKEZŐ ESETBEN JÖNNEK A KEGYETLEN, ÉS NYILVÁN ÁLTALATOK IGAZSÁGTALANNAK TARTOTT KÖVETKEZMÉNYEK, DE ELEGEM VAN BELŐLE, HOGY LEVEGŐNEK NÉZNEK A SAJÁT BLOGOMON.
TUDJÁTOK, HOGY MÁR MAJDNEM ÖTVEN ALKALOMMAL SZEGTÉK MEG EZT AZ EGYETLEN KIS SZABÁLYT, AMI A BLOGON VAN? IGEN, ÖSSZESZÁMOLTAM, MERT KÍVÁNCSI VOLTAM, HOGY HÁNYSZOR NÉZTEK LEVEGŐNEK A SAJÁT BLOGOMON. ELÉG ELKESERÍTŐNEK TARTOM, HOGY ENNYIRE NEM ÉRDEKEL SENKIT, HOGY MIT KÉREK.

DRUSILLA

La Push vámpírja - 54. fejezet

54. fejezet




(Billy szemszöge)



Már három napja tart a rehabilitáció, és még csak kísértésbe se tudom hozni Johannát. Pedig már egyszer egymásra zuhantunk, mert Justin „ügyetlen” volt. Minden alkalommal megpróbálok szóba elegyedni vele, de még csak válaszra sem méltat. Egyszer megpróbáltam megcsókolni, de úgy ugrott hátra, mintha megégették volna. Amikor pedig végre kettesben lehettünk volna, és úgy éreztem, hogy itt a pillanat, akkor hirtelen tűzriadó lett a kórházban. Minden ellenem dolgozik. Hogy hódítsak meg egy olyan lányt, aki láthatólag vonzódik hozzám, de olyan makacsul ellenáll, mint egy öszvér. Az édességeket visszaküldte, amiket rendeltem végső elkeseredésemben, a virágok mind egy öregek otthonában végezték, ahová továbbküldette őket, mert természetesen kidobni nem akarta, de azt sem akarta, hogy nála maradjanak, úgyhogy maradt a harmadik megoldás. Ha térden állva könyörögnék, hogy adjon nekem egyetlen egy picike esélyt, Johanna akkor is csak áttaposna rajtam, és tenné tovább a dolgát. Egy ideig izgalmas volt ez a huzavona, meg vonakodás, de egy ponton túl már soknak érzem. Ki van zárva, hogy ennyire visszataszító lennék. Teljesen lenullázta az önbizalmam ez a nő néhány hét leforgása alatt.

- Hé, haver, nyugi már. Mondtam, hogy a hugicám nehéz eset lesz – szakított ki Justin a gondolataimból. – Azért ne add fel, hallod. Hidd el, hogy másnak sem menne könnyebben a tesókám megpuhítása. Egy öszvér hozzá képest aranyos, engedelmes kiscsibe. Kitartás kell hozzá, de előbb, vagy utóbb összejön. Egyébként meddig maradhatsz még bent? – kérdezte vigyorogva.

- Hogy érted? Két hét a rehabilitációm – rántottam meg a vállam.

- Aha, két hét – kuncogott fel Justin. – Két hét alatt, már repülni is megtanulsz itt? Csak azért kérdem, mert neked a legkevésbé sincs szükséged erre az egész rehabra, csak a húgom miatt nyomod még mindig ezt az ágyat – mondta határozottan.

- Hát ezt meg miből gondolod? – kerekedtek el a szemeim. Meglepettséget színlelve.

- Látszik a kettőnk közötti különbségeken. Én nehézkesen döcögök, mert nem vagyok túl jó kondiban, míg te, aki tökéletesen felépült már, abba őrülsz majdnem bele, hogy mennyivel gyorsabban csinálhatnál mindent – mondta barátom határozottan. Elég jó megfigyelő volt. Sőt, kifejezetten kiváló.

- Honnan veszed, hogy én már felépültem? – néztem rá döbbenten. Hátha még menthetem a menthetőt.

- Ne nézz már madárnak. Szerintem, lerí rólad, hogy már akkor sem volt semmi bajod, amikor először találkoztunk, de nem haragszom rád. Nagyon jó terv volt a nővéremmel szemben az érzelmi zsarolás. Bár nem jött be, de legalább megpróbáltad. Viszont tényleg bele kellene húznunk, hogy révbe érjetek – sóhajtott fel Justin.

- Nem mesélt valamit, amíg kisebb volt, hogy miért nem bízik a férfiakban? Nem emlékszel? Esetleg ezzel lehetne összefüggésbe hozni a dolgot. Ha nem bízik a férfiakban, akkor eleve veszett ügyem van – hajtottam le a fejem. – Alig áll velem szóba, és akkor se túl kedves a megszólítás. Legszívesebb hallgatnék Emmettre, és leteperném úgy, ahogy van, hogy ne szavakkal fejezzem ki az érzéseimet, hanem tettekkel, de azt meg egy kicsit erősnek érezném. Ráadásul akkor ténylegesen is leadhatna zaklatás miatt, és még ennyi időt sem töltene velem, mint most.

- Nincs veszett ügy, csak hogyha feladod – csattant fel Justin. – A húgom nagyon makacs, de látszik rajta, hogy vonzódik hozzád, csak még ő sem döbbent rá erre, mert inkább azzal foglalkozik, hogy bosszankodik rajta, hogy udvarolsz. Maradnak tehát az agresszív módszerek. A virág, bonbon, plüssmaci és mindenféle hasonló Alice által kitervelt ötlet behalt, ez van. Az általam zseniálisan kitervelt egymásra zuhanásotok szintén kudarcba fulladt. Bella talán puhított rajta egy cseppnyit, mert a jelek szerint elfogadja a hétvégi kiruccanást a Cullen lányokkal. Már ez is komoly haladás. Lassan viccen kívül elkezdeném átgondolni Emmett felvetését. Még akkor is, hogyha kicsit perverz, és brutális megoldás lenne. Nem ismerem még a srácot, így nem tudom, hogy érdemes-e hallgatni rá, de lehet, hogy nem rossz az ötlete.

- Vagy adhatsz neki olyan ajándékot, amit egészen biztosan sosem utasítana vissza. Meghoztam a tökéletes meglepetést a leendő szerelmed számára – lépett be az ajtón Edward szélesen mosolyogva.

Majd hozzánk sétált, elővett egy apró bársonydobozt, és megmutatta, hogy mi van benne. A lélegzetem is elállt az ékszer láttán. Nem csak azért, mert gyönyörű volt, hanem azért is, mert egy vagyonba kerülhetett. Nem mintha Johanna nem a legszebb ékszert érdemelné, de ezt életem végéig fizethetem vissza Edwardnak, az biztos.

- Hol találtad meg? – kerekedtek el Justin szemei. Az arcán pedig látszott, hogy látta már ezt a láncot.

- Nemrégen Bellának kerestem ajándékot, és akkor bukkantam rá erre a kis ékszerre, ami nagyon megtetszett. Olyan kis kedves, és szerintem tökéletesen illik Johanna stílusához. Billy mondta, hogy a smaragd illene hozzá a leginkább, úgyhogy azok között keresgéltem – rántotta meg a vállát Edward.

- Ez nem akármi – nézett rám Justin komolyan. – Ezt a medált és láncot még akkor kapta, amikor születet. Nagyon sokat ért a számára, de mégis megvált tőle, hogy fizethesse az ápolásomat. Az eszmei értéke mindenen túltesz a számára. Napokig sírt utána, miután meg kellett válnia tőle.

- Nem is hittem volna, hogy ennyire eltaláljuk Johanna ízlését. Gratulálok, Billy. Igazad volt benne, hogy a zöld nagyon is illik Johannához. A smaragd jó döntés volt – nézett rám Edward komolyan.

- Köszönöm – húztam ki magam büszkén. Nem akartam tönkretenni Edward színjátékát. Kedves volt tőle, hogy úgy adta elő a történetet, mintha az én ötletem lett volna.

- Ma péntek van, a legközelebbi kezelés pedig hétfőn lesz, addig pihenünk. Szerintem én a hétfői alkalmon nagyon rosszul fogom magam érezni, és inkább itt maradok majd pihenni, akkor oda tudod neki adni kettesben – ajánlkozott Justin.

- Köszönöm, az nagyszerű lenne – néztem rá hálásan.

- Ugyan, én leszek hálás, ha Johanna végre nem lesz ilyen karót nyelt – legyintett barátom. Edward pedig az éjjeliszekrényem fiókjába süllyesztette a kis dobozt.

- Elmegy a húgom a csajos bulira holnap? – kérdezte Justin kíváncsian.

- Bármilyen hihetetlen is, de igen – mosolyodott el Edward. – A lányok reggel arra kanyarodnak, és felveszik Johannát, de két kocsival mennek természetesen, hogy minden szükséges holmit megvegyenek, ami csak kelhet mostanában.

- Nem értem a két kocsin lévő hangsúlyozást – ráncolta össze a homlokát Justin.

- Mint már tapasztalhattad a húgom Alice utánozhatatlan, ha vásárlásról beszélünk. Leginkább kirámolja az összes boltot. Már előre sajnálhatjátok Johannát, mert, hogy reggeltől estig butikba be, aztán butikból ki lesz a program, megszakítva egy kis ebéddel, az teljesen biztos. Alice komolyan veszi a vásárlás szentségét – nevetett fel Edward.

- Hát félek, hogy Johanna akkor nem a legalkalmasabb személy melléjük. Nem jellemző rá a sok vásárlás – rántotta meg a vállát Justin.

- Oh, emiatt ne izgulj. Alice mellett Bella is hamar bevásárló csillaggá változott, amit soha nem is gondoltam volna a kedvesemről.

- Na látod, ezt nem csodálom. Alice, eléggé átütő egyéniség – nevetett fel Justin. – Mondjuk ettől függetlenül, vagy pont ezért bírom a kiscsajt – fűzte még hozzá.

- Ha Alice tetszik, akkor csak várj, amíg megismerkedsz Emmettel – vigyorodott el Edward.

- Bocsi, de inkább a lányokat kedvelem – mondta Justin tetetett komolysággal.

- Na, pont az ilyen poénok miatt fogtok jól kijönni egymással – forgatta meg Edward a szemeit. Bár ettől függetlenül felkuncogott, ahogy én is. Johanna bátyjának elég pozitív elképzelése volt az életről, és ez kifejezetten üdítően hatott a környezetében tartózkodókra.

- Csak nem rólam beszéltek? – rontott be az ajtón Emmett. – Áhá, lebuktatok, mondtam én, hogy én vagyok az legérdekesebb a családban. Már megint rólam folyik a szó – húzkodta a szemöldökét.

- Hát ha engem kérdezel, akkor én sokkal érdekesebb vagyok, hiszen mégiscsak orvosi csoda lettem – vágott vissza Justin.

- Oh, itt valakinek aztán felvágták a nyelvét. Ezért még számolunk, kiscsávó – lépett Justin mellé. Majd megveregette a hátát, amit valószínűleg az egész kórház hallott.

- Hé, haver, azért maradjon meg a gerincem – húzódott el Justin a keze elöl.

- Jaj, túl nagyot ütöttem a pici hátadra? Bocsi, babuci – mondta Emmett tetetett ijedséggel. Majd gügyögni kezdett Justin felé, mintha egy kisbabához beszélne. Csakhogy nem figyelt oda, hogy Justin mit csinál, úgyhogy egy hatalmas kancsó víz landolt a hülyéskedő Emmett fején.

- Bocsi, papuci, de a babák már csak ilyenek – rántotta meg a vállát barátom.

Emmett pedig felháborodva nézte az előtte fekvő Justint. Míg mi Edwarddal majd meg szakadtunk a nevetéstől. Emmettre mostanában rájár a rúd. Először anya készítette ki, de ő legalább vámpír, de most, hogy egy ember is lealázta talán már sok neki a jóból.

- Te… te… - kezdett bele Emmett, de itt elakadt.

- Én… én… - nézett rá Justin kíváncsian.

- Asszem téged bírni foglak. Végre van valakinek humora ebben a bandában – emelte pacsira a kezét. Justin pedig gondolkodás nélkül belecsapott a tenyerébe.

- Szerintem is jóban leszünk. Majd alkalomadtán felbosszantjuk a lányokat. Sajnos pont azt a korszakot töltöttem „kómában” az életemből, amelyikben jogosak szekálhattam volna a húgomat azzal az indokkal, hogy azért, mert lány, és a lányok ellenségek – magyarázta Justin. – Cibálnom kellett volna a haját, és összetörni a babáit, meg kiborítani a parfümjét, meg csupa ehhez hasonló. Húsvétkor kiönteni az ágyából egy slaggal, vagy csak egy jókora vödör vízzel.

- Hé, ezt könnyedén bepótolhatjuk – vigyorodott el Emmett.

- Ehhez azt hiszem, hogy a lányoknak lesz egy-két keresetlen szavuk – állapította meg Edward.

- Ettől még jó ötlet – vigyorodott el Emmett. – Amint kikerültél innen, belekezdünk a „le a lányokkal” projektbe.

- Benne vagyok – nyújtotta a kezét Justin. Emmett pedig határozottan megrázta azt. Ajaj, szegény Johannát huszonnégy órás védelmező felügyelet alatt kell majd tartanom, mert ha ezek ketten beindulnak, akkor elszabadul a hadd el hadd.

- Gyerekesek vagytok – csóváltam meg a fejem.

- Jobban szeretem, ha mókásnak titulálnak – rántotta meg a vállát Emmett.

A szemeiben pedig lázas izgalom csillogott. Nem csodálom, hogy anya már többször is megadta neki a magáét. Nem lehet könnyű Emmettel egy házban élni. Bár legalább zajlik az élet. A nap hátralévő részében bosszantóan sokat beszélgettek arról, hogy miféle csínyeket fognak elkövetni a lányok ellen. Mi pedig Edwarddal nagyon halkan arról beszélgettünk, hogy hogyan sikerült elkapni a nomádokat, és hogy igaz, hogy a veszély elhárult, de ettől függetlenül a Denali klán ide utazik. Amint Edward kimondta, hogy Denalik az ajtó kivágódott, és egy nagyon csinos vámpír viharzott be a szobába, aki azonnal Edwardra vetette magát.

- Hé, ezer éve. Hogy vagytok? – kérdezte. Miközben még mindig Anthony apján csüngött. Talán jobban szokta érezni magát a Denaliknál Edward, mint ahogy eddig mesélte.

- Köszi, jól vagyunk. Örülünk, hogy el tudtatok jönni – fejtegette le magáról Edward a lányt.

- Na, de Tányuska ez már túlzás. Itt helyben akarod megerőszakolni az öcsikémet? – ropogtatta meg Emmett a lányt.

- Te sosem változol, mackókám – csóválta meg a fejét a lány. Majd kibontakozott az ölelésből. Justin pedig alaposan végigmérte a jövevényt, majd elfüttyentette magát. Na jó, tény, hogy nem volt rossz bőr, de azért nem kéne Justinnak egy vámpírral kikezdeni. Bár ő nem tudja, hogy ez a fiatal lány akár már száz is elmúlhatott.

- Jó napot, széphölgy. Justin vagyok – nyújtotta felé a kezét Justin.

Azt a mindenit, ez a srác fifikásabb, mint az ember gondolná. Az előbb még gyerekes csínyeken töri a fejét, most el akar csábítani egy vámpírt? Na jó, nem tudja, hogy vámpír, de akkor is. Azt hittem, hogy a nő majd leüvölti a fejét, de nem. Kápráztatóan elmosolyodott, majd közelebb lépett barátom ágyához, és beletette a tenyerét az övébe.

- Neked is, szépfiú – hajolt egészen közel Justin arcához. Jaj, könyörgöm, ezt nagyon nem kéne. Edwardra néztem valami segítségért, aki szintén ökölbe szorított kezekkel figyelte a jelenetet. Majd odalépett a lányhoz, és a derekánál fogva egy kicsit elhúzta barátom közeléből.

- Na gyere, Tanya, a többiek is biztosan alig várják, hogy lássanak – kezdte el kifelé húzni a szobából. Emmett pedig odaintett nekünk, majd követte a párost.

- Mi van, Edward? Jóképű kis suhanc. Boldogan kipróbálnám, hogy mit teljesít vízszintesen – hallottam meg kintről a nő búgását.

- Tányuska begerjedt a srácra – röhögött fel Emmett.

- Tanya, ez a srác először is, még csak most lábadozik, nem élne túl egy olyan szukkubus rohamot, amit te nyújtanál. Másodszor egy bevésődés testvére, úgyhogy hálás lennék, ha meg sem fordulna a fejedben, hogy elcsábítod, és aztán eltűnsz – mondta Edward ingerülten. Még jó, hogy a farkasoknak jó a hallásuk. Legalább tudom, hogy mire számítsak.

- Először is, nem a kórházban terveztem leteperni, azzal ráérek akkor is foglalkozni, ha már kiengedik, de addig lehet jó társaság. Kicsit ismerkedhetek vele. Másodszor pedig, hol érdekel engem, hogy ki a testvére? Láttad te is, hogy ő kezdte. Innentől kezdve pedig én miért ne folytathatnám? Bátor, és jóképű. Pont ilyen az esetem. Egyébként sem parancsolhatod meg, hogy mit tegyek, és mit nem. A vadászatra vonatkozó szabályokat elfogadjuk más területén, de a szexre vonatkozóan nincsenek szabályok – vágott vissza Tanya.

- Ehhez Carlisle-nak is lesz egy-két szava – sziszegte Edward mérgesen.

- Nem hiszem, mert mind tudjuk, hogy csak embert nem szabad ölni, ami nem is fog megtörténni, de ettől még jól érezhetem magam, amíg itt vagyok. Ha nem tetszik a terv, akkor foglalj le te – ajánlotta kacéran.

- Én foglalt vagyok – vágta rá Edward. Nagyon helyes. Mert volna mást mondani. Akkor nem érdekelt volna a színjáték tovább, és itt helyben elégettem volna. Még egyszer nem fogja megbántani anyát, az biztos.

- Ez esetben marad a jóképű srác, aki önként ajánlkozik egy kis szórakozásra – fejezte be Tanya a vitát.

- Nem fogod összetörni Justint – kötötte Edward az ebet a karóhoz.

- Nem tilthatsz el minket a szokásainktól, sajnálom, de akármennyire is befolyásosnak képzeled magad, ez akkor is az én és a nővéreim életvitele. Semmi közöd hozzá – mondta Tanya erélyesen.

Majd a hangok elhaltak. Nyilván tovább mentek Carlisle irodájához. Le kell beszélnem Justint valahogy arról, hogy hülyeséget csináljon. A vámpír nők tényleg nagyon vonzók tudnak lenni, de ettől még nem kéne játszania a tűzzel. Hallottam már az ilyen vámpírlányokról, mint Tanya, és ha ritkán is, de előfordul, hogy az ember nem éli túl az egyébként felejthetetlen gyönyöröket, amelyeket egy ilyen nő nyújtani tud. Ma még hagyom Edwardot, hátha meggyőzik közös erővel ezt a Tanyát, hogy hagyja békén Justint. Ha viszont nem sikerül nekik, akkor azt hiszem, hogy itt lesz az ideje egy nagy beszélgetésnek Johannával és Justinnal. Előbb vagy utóbb úgyis fel kéne fednünk a kilétünket előttük. Akkor már inkább azelőtt színt vallok, hogy bármi baj is történne bárkivel. Johanna nem élné túl, hogy Justinnal történne megint valami. Hiszen ő az utolsó hozzátartozója. Meg fogom védeni mindkettőjüket.



(Edward szemszöge)



Nem hiszem el, hogy Tanya komolyan ennyire idióta, csak mert éppen megtetszett neki egy ember. Ami megjegyzem nem ritka eset a Denali lányok esetében. Normál helyzetben, és idegenekkel azt tesznek, amit jól esik. Viszont a mi területünkön, ráadásul egy védencünkkel nem játszadozhat kedvére, és ezt bizony Carlisle sem fogja hagyni. Ha kell, akkor agresszív módszerekhez folyamodok, de nem fog kárt tenni Justinban. Már éppen eleget szenvedett ez a csonka kis család. Semmi szükség rá, hogy Tanya a testi vágyai kiélése ürügyén fogja magát, és tönkretegye, amit eddig sikerült helyrehoznunk. Amint apám irodájának ajtajához értünk bekopogtattam, és nagyon reméltem, hogy éppen nincs nála senki. Olyan ideges lettem Tanya miatt, hogy még hallgatózni is elfelejtettem.

- Szabad – hallottam meg apám hangját. – Sziasztok – mosolyodott el, amikor meglátott minket. – Mi a baj? – kérdezte döbbenten. Miután végignézett a dühös arcokon. Most még Emmett sem viccelődött, hiszen tisztában volt a helyzet súlyosságával. – Na, halljam, érzem, hogy ez hosszú lesz. Üljetek le – sóhajtott fel Carlisle.

- Tanya, szukkubust akar játszani a területünkön – fakadtam ki.

- A vadászatról van jogod határozni helyettünk, de a szexuális élet már más tészta – mondta Tanya ingerülten.

- Először is lassabban, és csendesebben – vetette közbe Carlisle. – Kit kívántál meg, Tanya? – sóhajtott fel apám.

- Valami Justint – rántotta meg a vállát. – Meglehetősen jóképű, és látszólag szeretne közelebbről is megismerni.

- Vagy inkább csak régóta nem találtál már senkit, akivel kiélheted magad – néztem rá dühösen.

- Tudod ahhoz képest, hogy elvileg úriember vagy, néha akkora tapló tudsz lenni, hogy az már teljességgel elképeszt. Semmi közöd hozzá, hogy hol, mikor és kivel vagyok együtt, én se szólok bele, hogy kivel kavarsz. Mivel te nem akarsz velem lenni, így abba sem szólhatsz bele, hogy én kivel akarok lenni – mondta Tanya határozottan. Na jó, talán tényleg egy kicsit durva és nyers voltam, de meg kell értenie, hogy van néhány ember, aki tabu.

- Álljatok le – emelte fel a kezét Carlisle.

- Tanya, tudom, hogy nem szólhatok bele az életmódotokba, így most sem teszem, de orvosilag, kérlek, értsd meg, hogy Justin állapotának most nem tenne jót egy testi kapcsolat – kezdett Carlisle nyugodt hangon.

- Nem is azt mondtam, hogy a kórházi ágyán akarom rá vetni magamat – morgott Tanya az orra alatt. – Csak „Mr. Nagyeszes jobban tudja” meg sem hallgatott, csak nekem támadt.

- Tudod, én hallom a gondolataidat is. Már el is képzelted, hogy hogyan fogod élvezni ezt a kis játékot – vágtam közbe. Még hogy nem gondolta, hogy itt helyben ráveti magát.

- Azt ne mondd, hogy te még nem fantáziáltál olyanról, aki tetszett neked – sziszegte a fogai között.

- Fantáziálni róla, és meg is tenni, két teljesen különböző dolog – mondtam határozottan.

- Nem rémlik, hogy tettem volna bármit is abban a szobában – rántotta meg a vállát.

- Na jó, elég legyen – csattant fel Carlisle. Mi pedig azonnal összehúztuk magunkat. Carlisle nem szokta elveszíteni a nyugodtságát. – Egyikőtök sem hallgatja meg a másikat. Tanyának joga van úgy élni, ahogy akar, és azzal lenni, akivel akar – kezdett bele. Mire Tanya elmosolyodott. Én pedig szólásra nyitottam a számat. – Még nem fejeztem be – intett le fogadott apám. – Tanya, te pedig tartsd tiszteletben, hogy Justin fontos a családunk számára. Ha felépült, és ő is akarja, akkor természetesen nem akadályozunk meg titeket semmiben. Viszont bármi is történjék, nem okozhatsz kárt benne, semmilyen értelemben. Ha mégis megtörténik, akkor vállalod a következményeket, és soha többé nem jössz a környékünkre – fordult most Tanya felé. Mondjuk, hogy kielégítő és diplomatikus volt Carlisle döntése. Bár nem teljesen. Azt hittem, hogy nekem fog igazat adni, hiszen Tanya egyértelműen túl vad Justinhoz. – Ezzel lezártnak tekintem a beszélgetést, és egy szót se akarok egyelőre többet hallani a vitátokból. Világos?

- Igen – válaszoltunk egyszerre.

- Nagyszerű, akkor most mehettek, mert éppen egy súlyos műtéthez készülődtem elő, amikor elkezdtetek kiabálni egymással – mondta Carlisle. Majd visszafordult a papírjaihoz. – Oh, és még valami – szólt utánunk, mielőtt kiléptünk volna. – Lehetőség szerint ezt otthon ne verjétek nagy dobra. Te se Emmett – mondta teljesen komolyan.

- Rendben – egyeztünk bele mindhárman.

Az út hazafelé csendben telt. Főleg azzal, hogy Tanya gyilkos gondolatokat küldött felém, amiért ilyen helyzetbe hoztam mások előtt. Viszont valamelyik elhangzott mondatom söget üthetett a fejében, mert már egy ideje azon gondolkozott, hogy jó-e így az élete. Ki tudja, talán még Tanya is megváltozik egyszer. Mindenesetre figyelni fogom minden egyes mozdulatát, és nem hagyom, hogy bármi kárt tegyen Justinban, még akkor se, hogyha Carlisle szerint hagynom kéne, hogy Tanya úgy élje az életét, ahogy kedve tartja. Tanya nem rombolhatja le azt a bizalmi réteget, amit nagy nehezen sikerült kialakítanunk Johannával. Valamint Billy sem élheti le az életét a társa nélkül, mert abba Bella beleőrülne, ráadásul már én is kezdem a sajátomnak érezni Jacob fiait is. Meg kell oldanunk a kialakult kínos helyzetet úgy, hogy mindenkinek jó legyen.

La Push vámpírja - 53. fejezet

53. fejezet


SZIASZTOK! TUDOM, HOGY NEM ÍRTAM KI, HOGY MIKOR LESZ FRISS, DE ÉN SEM HITTEM, HOGY KÉSZEN LESZ MÉG MA. ILLETVE ÉJJEL :D CSAK ANNYIRA MAGÁVAL RAGADOTT A HÉV, HOGY NEM TUDTAM LEÁLLNI :D NAGYON REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG NEKTEK! PUSZI, DRUSILLA

(Gabriella szemszöge)



Miután végre hazaértünk Jacobbal azonnal engedett nekem egy forró fürdőt, ahogy ígérte, majd magamra hagyott a fürdőben, hogy nyugodtan áztassam magam. Nekem az volt a nagyszerű tervem, hogy ő is velem fürdik, mint ahogy legutóbbis együtt fürdöttünk fehérneműben, de hajthatatlan volt. Már legalább húsz perce feküdtem a meleg vízben, az arcomon pedig egy hatalmas adag konyharuhába csomagolt jég volt. Ami a gőz hatására mondjuk elég gyorsan olvadt, de így is kellemesen lehűtötte a sajgó arcomat. Carlisle szerint néhány napon belül teljesen el fog tűnni a nyoma. Nem annyira súlyos a helyzet, mint amekkora drámát Jake csinál belőle. Bár nagyon is értékelem, hogy aggódik értem. Miután már teljesen ellazultam, és kellemes fáradtág telepedett rám kimásztam a kádból, és miután megtörölköztem gyorsan felkaptam a pizsamámat. Miért hozott nekem pizsamát Jacob fényes nappal? Nem fogok egész nap és még éjszaka is aludni, ez egészen biztos.

- Jake, tiéd a fürdő – szóltam ki. Mire az ajtó azonnal kivágódott, a következő pillanatban pedig már az ágyban is voltam. Mellettem egy vázában rengeteg vadvirág volt, és egy tálca tele mindenféle finomsággal. A dvd lejátszóban pedig az egyik kedvenc filmem volt beállítva, csak el kellett indítani. – Mh… micsoda kiszolgálás – mosolyogtam szerelmemre. Ezek szerint teljesen komolyan gondolta a lábadozásomra vonatkozó gondolatait. Azért ez már talán túlzás, na nem mintha nem élvezném. Sőt.

- Te csak pihenj – nyomott egy csókot az ajkaimra. – Gyorsan megfürdök, aztán már itt is leszek. Fel ne kelj – mondta gyengéden.

- Azért ennyire nem vagyok törékeny virágszál – csóváltam meg a fejem.

- Nekem az vagy, hagyd, hogy elkényeztesselek – nézett rám ártatlanul. Ezek a fekete szemek. Na jó, hagyom magam, pedig általában nem vagyok egy egész nap semmittevő fajta, de ha Jacob is itt marad velem, akkor miért is ne tehetnénk.

- Jól van, hagyom magam – egyeztem bele, mire szélesen elmosolyodott. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőszobában, de úgy tíz perc múlva már vissza is ért. – Miért nem lazítasz egy kicsit? – kérdeztem rosszallóan. Úgyis tudtam, hogy azért jött vissza ilyen hamar, mert nem akart sokáig egyedül hagyni.

- Itt is lazítok – vágta rá azonnal. Majd ledőlt mellém az ágyra, és ránk húzta a takarót. – Te pedig miért nem ettél? – kérdezte csalódottan.

- Azért, mert ez elég kettőnknek is, úgyhogy gondoltam megvárlak – mosolyogtam rá.

Majd a tálcát az ölembe tettem úgy, hogy Jake is kényelmesen elérje, és bármit el tudjon csenni róla, amit szeretne. Úgyis tudtam már, hogy mik a kedvencei, úgyhogy szándékosan otthagytam a fahéjas péksütiket, meg a tejeskávét. Úgyhogy enyém lett a rántotta, és a tea. Így neki is és nekem is a kedvencem jutott. Persze szerettem a péksütit is, de valahogy mindig is sós párti voltam. Inkább tojás, mint sütemény reggelire. Miközben reggeliztünk elindítottam a filmet is. Imádtam ezt a filmet. Igaz, hogy most már tudtam a vámpírokról mindent, de ettől még ez egy remekmű. Interjú a vámpírral. Egyébként is, itt is vannak szimpatikus, és unszimpatikus karakterek is. Carlisle mutatott egy képet a Volturiról, most szemlélve a filmet Banderas egy kicsit Aro stílusú. Brad Pitt karaktere pedig vegyíti a bölcs Carlisle-t és az önmarcangoló Edwardot. Igazság szerint Lestat karakterét, akit Tom Cruise játszott, nem tudtam hova tenni. Talán ő csak simán nomádnak volt mondható. Igen, ez a legjobb jelző rá. A tudásommal egészen új látásmódba került az egész film, de érdekes volt így szemlélni a dolgot. Amikor először láttam ezt a filmet, még természetesen fogalmam sem volt róla, hogy ezek az élőlények valóban léteznek. Egyszerűen csak csodáltam őket, mert szépek voltak, és örökké fiatalok, bár nem biztos, hogy ez feltétlenül áldás, hiszen a korok csak rohannak mellettük, és ők mind egyre keserűbbek lettek. Vajon én is halhatatlan lettem a harapástól, mint ők? Carlisle szerint nagy valószínűséggel a testem megállt ezen a ponton, ahol most vagyok. Működik a testem, de nem öregszik. Különös ez az egész helyzet. Félelmetes és izgalmas egyszerre. Mindig is másnak éreztem magam, mint a többiek, de most, hogy tényleg más lettem egy kicsit fura ez az egész.

- Min gondolkozol ennyire? – szakított ki Jake az elmélkedésből.

- Semmi különösön – legyintettem.

- Nos, akkor sokáig tudsz a semmin elmélkedni, mert a filmnek vége, te pedig még mindig elgondolkozva bámulod a képernyőt – állapította meg szerelmem.

- Csak elgondolkoztam, hogy most én mi is lettem valójában – válaszoltam őszintén.

- Ezt meg, hogy érted? – kérdezte döbbenten.

- Nem vagyok ember, és nem vagyok vámpír sem, de nem vagyok félvér sem. Valami behatározhatatlan lény lettem az evolúcióban – magyaráztam a dolgot.

- Te vagy az én gyönyörű kedvesem. Teljesen mindegy, hogy vámpír, ember, félvér, vagy akármi behatározhatatlan lény lettél. Bár ha engem kérdezel, akkor leginkább ember maradtál. Eszed ágában sincs vadászni, ugyanolyan kedves, és szerény vagy, mint amikor megismertelek. Talán a bőröd lett még selymesebb annál is, mint volt, pedig hidd el, hogy eddig sem volt semmi – simított végig a nyakamon. – Úgyhogy ilyeneken ne gondolkozz. Te így vagy tökéletes, ahogy vagy.

- Mi lesz, ha mégis csak elkezdek majd egyszer öregedni? – kérdeztem idegesen. Ő örökké élhetne nélkülem is, csak akarnia kell.

- Akkor feladom a farkas létet, és együtt leszünk idősek – rántotta meg a vállát teljesen természetesen. – Nem kell ilyeneken törnöd azt az okos, kis kobakodat – mondta mosolyogva.

- Rendben – egyeztem bele.

Igazából nem is tudom, hogy miért kezdtem el ezen gondolkozni. Talán csak azért, mert a film kapcsán sok minden eszembe jutott. Mindenesetre hagytam, hogy Jake elvegye a tálcát az ölemből, és a földre tegye, majd kiválasztott egy másik filmet, amit szintén nagyon szerettem, „Wimbledon – Szerva itt, szerelem ott”. Annyira aranyos volt ez a film. Ahogy harcol egymással a két főszereplő, pedig pontosan tudják, hogy halálosan szerelmesek egymásba, mégis állandóan összekapnak valamin. Amint Jacob visszafeküdt mellém az ágyba odaaraszoltam hozzá, és szorosan a mellkasára simultam. Szerettem a forró bőréhez bújni, és hallgatni a szapora szívverését. Annyira nyugtató volt, na és az illata. Az sem volt éppen semmi. Kellemes fenyőfa, és moha illat áradt a bőréből. Pontosan olyan volt, mint a forksi erdő eső után. Mindig is imádtam az erdőt egy frissítő zápor után. Csak az volt a gond ezzel az illat, szívdobogás, és melegség kombinációval, hogy nem tudtam a szemeimet tíz percnél tovább nyitva tartani. Észre sem vettem, hogy mikor nyomott el az álom. Amikor legközelebb feleszméltem már estefelé járt. Óvatosan, alig mozdulva felkukucskáltam Jacobra, aki szintén aludt. Halkan szuszogott, miközben a karjai szorosan magukhoz vontak. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy visszatettem a fejem a mellkasára, és pihengettem tovább. Aludni már nem aludtam vissza, de nagyon kellemes volt csak így feküdni, csendben, biztonságban, de ami a legfőbb jó volt benne, hogy kettesben voltunk. Itt a házban nagyon ritkán volt alkalmunk kettesben lenni, de most, hogy biztosan nem fog megzavarni minket senki, esetleg megpróbálhatnánk elmélyíteni a kapcsolatunkat. Vagy lehet, hogy nem kéne nekem kezdeményeznem a dolgot? Már együtt vagyunk egy ideje, de Jacobnak még csak eszébe sem jutott a csókoknál, és simogatásoknál tovább menni, nem mintha ez rossz lenne, sőt, minden érintése őrjítően gyengéd, és jóleső. Valószínűleg csak azért nem próbált meg tovább menni, mert nem akar engem sürgetni. Miközben ezen gondolkoztam észre sem vettem, hogy bal kezemmel simogatni kezdtem a mellkasát. Már csak azt vettem észre, hogy szerelmem mocorogni kezd, majd végigsimít a hajamon.

- Mikor ébredtél fel? – kérdezte álmosan.

- Nem régen – mosolyogtam rá.

Mély levegő, most vagy soha. Gondoltam elszántan, majd feljebb kúsztam a mellkasán és szenvedélyesen megcsókoltam. Legalábbis nagyon reméltem, hogy szenvedélyesre fog sikerülni. Bár a jelek szerint elég jól sikerülhetett, mert néhány pillanattal később már a hátamon feküdtem, Jake pedig rajtam. Finoman beletúrt a hajamba, nyelve az enyémet kereste, és amikor rátalált az egész testemben furcsa, de jóleső borzongás futott végig. A combjaival pedig óvatosan szétfeszítette a lábaimat, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni felettem. Néhány pillanatnyi bizonytalanság után bátran átöleltem lábaimmal a derekát, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Már éppen kezdtem örülni, hogy sikerült szavak nélkül is ösztönöznöm, hogy tegyük meg a következő lépést a kapcsolatunkban, amikor egy utolsó finom kis puszi után rám nézett, elmosolyodott, majd le akart gördülni rólam, de én makacsul csimpaszkodtam belé kézzel-lábbal, így nem sikerült neki elhúzódni.

- Mi a baj? – kérdeztem döbbenten. Talán nem vagyok jó? Mégiscsak jobb lenne, ha több tapasztalattal rendelkeznék. Bár ha belegondolok mégsem, mert büszke vagyok rá, hogy életemben először az fog hozzám érni, akit igazán szeretek. Ez így szép, és jó. Mindig is így akartam, hogy megtörténjen.

- Nincs semmi baj, csak nem hiszem, hogy ez a legjobb időpont – mondta, majd rám ereszkedett, és szorosan átölelt.

- Miért? Mi a gond azzal, hogy itt és most? – kérdeztem döbbenten.

- Egyrészt megsérültél, másrészt nem akarom, hogy elsiess bármit is, ha nem vagy biztos benne, hogy akarod – válaszolta könnyedén.

- Miből gondolod, hogy nem vagyok benne biztos? – kérdeztem kíváncsian.

- Mert az imént megremegtél – válaszolta határozottan.

- Arra a jóleső borzongásra gondolsz megremegés alatt, amit akkor produkáltam, amikor a nyelved megtalálta az enyémet? – érdeklődtem. Bár éreztem, hogy egyre inkább elvörösödök, ahogy kimondtam a szavakat.

- Igen, pontosan arra gondolok – bólintott rá Jake.

- Az nem azért volt, mert megijedtem – ráztam meg a fejem. – Nagyon jól eset, amit csináltál, és ezért történt – magyarázkodtam szemlesütve.

- Biztosan? – kérdezte gyanakvóan. – Én tudok várni – fűzte még hozzá.

- Te lehet, hogy tudsz várni, de miért tennénk, hogyha te is, és én is vágyunk a másikra? Mindketten tudjuk, hogy az életünk összekötődött örökké, a lelkünk a másiké, akkor a testünk miért ne válhatna végre eggyé? – záporoztak belőlem a kérdések. – Én tökéletesen bízom benned, és…

A jelek szerint Jacob csak erre a mondatra várhatott eddig, mert még lett volna mondanivalóm, de ajka már az enyémen volt, és nyelve gyengéden, de mégis határozottan kért bebocsátást, amit én készségesen meg is adtam neki. Átadtam magam az érzésnek és úsztam a boldogságban, hogy végre megtörténik az, amire már azóta várok, amióta megismertem őt. Sokáig csókoltuk egymást, mielőtt Jake egyik keze elindult a pizsama-felsőm gombjai felé, és kínzó lassúsággal elkezdte lefejteni rólam az anyagot. Elszakadt a számtól, és csókokkal hintette be keze nyomát végig, egészen a köldökömig, ahol végleg szétnyílt az anyag a testemen. Kicsit ideges voltam, mert a melleimet a legkevésbé sem lehetett túlságosan nagynak nevezni. Sőt, én inkább kifejezetten kicsinek tartottam őket, mondjuk mivel magam sem voltam egy nagy valami az ötven kilómmal, ezért normális méretűek voltak hozzám képest. Arányosak. Félve néztem le, amikor szerelmem lassan lefejtette rólam a felsőt, és kíváncsian vártam a reakcióit, de mivel csak elragadtatottságot fedeztem fel az arckifejezésében csalódottságot nem, így meg is nyugodtam. Ajkai elhagyták a számat, és az arcomat, hogy lejjebb helyezkedve birtokba vehesse a kulcscsontomat, majd még lentebb haladva elérjék a kebleimet, amik már felkészülten várták, hogy Jacob végre megérintse őket. Hihetetlen érzés volt, ahogy forró lehelete megborzongatta mellem érzékeny középpontját, majd ahogy szerelmem gyengéd puszikkal lepte be az egész halmot, míg egyik kezével a másikat simogatta. Nem tehettem róla, de hangosan ziháltam. Teljesen megszűnt a külvilág, és egyre jobban éreztem a sürgető lüktetést is a derekamtól délre. Mindkét kezemmel Jacob hajába túrtam, majd egyik kezemmel elindultam lefelé, hogy végigsimítsam izmos hátát. Mire ő is megborzongott, de tudtam csak azért, mert hasonlóan jól eshetett neki az érintés, mint nekem. Jake ajkai megállíthatatlanul vették birtokba a testem egyre lejjebb és lejjebb haladva, és én egyre jobban úsztam a mámorban, amit az érintései váltottak ki belőlem. Majd mikor feltérdelt és ujjait beakasztotta a pizsamanadrágomba készségesen emeltem meg a csípőm, hogy megszabadíthasson tőle, és immáron csak egyetlen falatnyi bugyiban feküdtem előtte. Jake csillogó szemekkel pásztázta végig a testem, én pedig éreztem, hogy elpirulok. Elég szégyenlős voltam világ életemben, de most valahogy mégsem bántam, hogy itt fekszek előtte szinte teljesen meztelenül, hiszen ő Jacob volt, és most minden valahogy olyan természetesnek hatott. Mintha nem is először lennénk együtt, na jó ez azért túlzás, de akkor is olyan megnyugtató, és felpezsdítő volt egyszerre az egész. A testem pontosan tudta, hogy hogyan kell reagálnia az érintéseire, én pedig hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek. Mikor Jacob újra fölém gördült a lábaimat azonnal a dereka köré kulcsoltam, és közel vontam magamhoz, minek következtében vágya egyértelműen a legérzékenyebb pontomhoz feszült, az érzéstől önkéntelenül is felnyögtem, ahogy Jake is. Már csak a bugyim, és az alsónadrágja akadályozott meg bennünket szerelmünk beteljesedésében. Ám mielőtt még bármit is léphettem volna, hogy én is kényeztessem őt, éreztem, ahogy Jacob tenyere a mellemtől kiindulva egyre lejjebb halad, egészen addig, amíg el nem érte a combom belső felét, majd újra felfelé indult. A lábaim egy pillanatra önkéntelenül is megfeszültek, hiszen még senki nem érintett meg engem ott.

- Lazulj el, vigyázok rád – suttogta a fülembe.

Majd amikor az izmaim elernyedtek tovább indult a kezével, és finoman végigsimította a lüktetésem központját. Az érintése hihetetlenül puha, és lágy volt, és az érzéstől, amit kiváltott belőlem azonnal teljesen ellazultam. Kellemes bizsergés cikázott át az egész testemen, és a percek múlásával egyre inkább úgy éreztem, hogy felrobbanok a kényeztetés alatt. Szégyentelenül nyögdécseltem, és sóhajtoztam, majd hirtelen az egész testemen átfutott egy földöntúli érzés, amihez még csak hasonlót sem tapasztaltam soha életemben. Jacob viszont még mindig nem hagyta abba a simogatást, egészen addig folytatta a jóleső köröket legérzékenyebb pontomnál, amíg nem hagyott alább a zihálásom. Behunyt szemmel pihegtem, és legközelebb csak arra eszméltem fel, hogy kedvesem újra fölém gördül, majd megéreztem vágyát, ami tökéletesen felkészülten várta a bebocsátást nőiességembe. Mikor került le rólam a bugyim, és Jacobról az alsónadrágja? Úgy tűnik, hogy teljesen elvesztettem a külvilággal a kapcsolatot. Szerelmem végtelen gyengédséggel, és szerelemmel nézett le rám, és tudtam, hogyha most egy kis fájdalmat is fog okozni, bár természetesen nem szándékosan, akkor is ez lesz életem legtökéletesebb élménye, mert vele élhetem át. Biztatóan rá mosolyogtam, mire azonnal lehajolt hozzám, és lágyan megcsókolt, nem sokkal később pedig egy apró, de határozott lökéssel belém hatolt. Ártatlanságom elvesztése viszont fele annyira sem fájt, mint ahogy hittem, hogy fog. Talán Jake gyengédségének, és türelmének köszönhetően, de éles, szúró fájdalom helyett csupán egy kicsit kellemetlen feszítést éreztem odalent, miután pedig megszoktam az új helyzetet, az is elillant olyan gyorsan, ahogyan jött is. Sosem mertem volna még csak remélni sem, hogy ennyire fognak rám vigyázni, amikor lányból nővé érek. Szerelmem még mindig mozdulatlanul feküdt felettem, amikor kinyitottam a szemeimet. Az ő szemei csakis mérhetetlen szerelemről, boldogságról, és aggódásról tanúskodtak. Boldogan rámosolyogtam, mire Jake szemeiből eltűnt az aggodalom és felváltotta a színtiszta vágy.

- Szeress – kértem, miközben a szemébe néztem. Majd óvatosan megmozdítottam a csípőm. Kedvesem pedig készségesen felvette az általam diktált ritmust.

A kezdetben lágy ritmusunk fokozatosan vált egyre követelőzőbbé, és gyorsabbá. Minden egyes mozdulatunk egyre magasabbra repített a gyönyör hullámaim, mígnem egyszerre kiáltottunk fel, amikor elértük életünk első beteljesülését. Jake kimerülten rám hanyatlott, és pedig boldogan öleltem át kezeimmel, és lábaimmal, hogy együtt csillapítsuk le zihálásunkat. Annyira gyönyörű volt ez az egész.

- Szeretlek – csókolt bele a nyakamba nem sokkal később. Majd felénezett rám, és kápráztatóan elmosolyodott.

- Én is szeretlek – válaszoltam gondolkodás nélkül. Majd felemeltem a fejem a párnáról, hogy csókkal is megpecsételjem az iménti válaszom.

Miután megszakítottuk a csókot, Jake lassan elvált a testemtől, és legördült rólam, de egy pillanatra sem engedett el. Azonnal szorosan a mellkasához húzott, én pedig boldogan bújtam a védelmező karok közé. Szerelmem pedig egy határozott mozdulattal ránk húzta a kissé összegyűrt takarót, majd cirógatni kezdte a hátam, miközben én ábrákat rajzolgattam fedetlen mellkasára. Egyikünk sem szólalt meg, csak élveztük a másik közelségét, testének melegét, és ez így volt tökéletes. Néha egy apró gesztus többet elárul minden szónál. Az egész lényemet belengte a boldogság hamisítatlan mámora, és minden vágyam az volt, hogy ezek a pillanatok örökké tartsanak. Az este hátralévő részében csendbe burkolóztunk, és csak néha-néha váltottunk egy-egy lopott csókot a másiktól, majd akármennyire is sokat pihentem a nap folyamán újra elnyomott az álom kedvesem forró ölelésében.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki, aki nyilvánvalóan csakis Jacob lehetett, apró puszikkal lepi be először a vállamat, majd tovább halad a lapockám, és a gerincem mentém. Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet, és tekertem ki a nyakamat, hogy ránézhessek szerelmemre, aki amint észrevette, hogy ébren vagyok abbahagyta a hátam kényeztetését, és azonnal felkúszott a számhoz egy csókért, amit én készségesen meg is adtam neki.

- Jó reggelt – mosolygott rám, miután elváltunk.

- Neked is jó reggelt – nyújtózkodtam. Majd Jacob kezét megragadva visszagördültem az oldalamra, ezzel magam mögé húzva őt.

- Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen. Majd megint csókolgatni kezdett, de ezúttal a nyakamat vette célba. Én pedig gyorsan azon kaptam magam, hogy szégyentelenül sóhajtozok, és a hajába túrok az ujjaimmal, ezzel ösztönözve őt, hogy abba ne hagyja. Ha minden reggel ilyen lesz az ébresztő hátralévő életünkben, akkor azt hiszem, hogy én leszek a világ legboldogabb nője.

- Nagyon jól – nyögtem. Mert eddig hasamon nyugvó keze elindult felfelé, és akadály nélkül simíthatta tenyerét a keblemre.

- Éhes vagy? – folytatta tovább a kedves érdeklődést. Mire én csak megráztam a fejem, és hirtelen rám tört a felismerés. Jake nem ok nélkül kezdett el ilyen finoman keltegetni. Szeretne megint velem lenni. Nekem pedig ez egyáltalán nincs ellenemre, sőt én is legalább annyira szeretném, mint ő.

- Kezdhetünk a desszerttel – mosolyogtam rá.

Majd szembefordultam vele, karjaimat pedig a nyaka köré fontam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Neki sem kellett több, azonnal tovább kezdte kényeztetni a testem, és ha ez lehetséges, akkor az érintéseivel még inkább az őrületbe kergetett, mint tegnap. Mindent ott folytattunk, ahol előző nap abbahagytuk.

Hosszú órákkal később pedig elégedetten adogattuk egymás szájába a reggelit, ami inkább már ebédnek számított, vagy uzsonnának, de egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen napszak van. Legszívesebben örökké így maradtam volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Hiszen még mindig Jake képviseli az alfa szerepét a falkában, ami azt jelenti, hogy ma éjjel már nem lehet velem, mert elszólítja a kötelessége. Már így is magára hagyta a falkát egy éjszakára tegnap. Ma már nem maradhat velem. Ez a gondolat egy kicsit elszomorított, de büszkeséggel is eltöltött a tudat, hogy a szerelmem vigyázza az emberek biztonságát. Ez a gondolat mindig segített, amikor kénytelen voltam elengedni őt.

- Mi a baj? – nézett rám aggódva. Talán lehetett rajtam látni, hogy elszontyolodtam?

- Ma éjjel már ki kell menned, igaz? – kérdeztem kicsit szomorúan.

- Sajnálom, édesem, de nem hanyagolhatom el a falkát sem – hajtotta le a fejét.

- Ne sajnáld, én büszke vagyok rád, csak hiányolni foglak – bújtam hozzá.

- Hidd el, hogy én is téged – ölelt szorosan magához. – Viszont, ígérem, hogy mire felébredsz, itt leszek melletted – simított végig a hajamon. – Ha lesz kedved, akkor holnap délután pedig elviszlek moziba. Már egy ideje úgyis terveztük, csak mindig közbejött valami.

- Az nagyon jó lenne – csillantak fel a szemeim. – Majd meglátjuk, hogy mennyire leszel fáradt. Mikor kell menned? – kérdeztem kíváncsian.

- Még van négy óránk együtt – pillantott rá a faliórára.

- Az elég hosszú idő – mosolyodtam el.

- Mit szeretnél? – kérdezte ő is mosolyogva.

- Először is egy forró fürdőt veled, azután pedig egy doboz vaníliafagyit mogyorókrémmel – mondtam vágyakozva.

- Rendben, semmi akadálya – kuncogott fel szerelmem. – Akkor engedek nekünk egy fürdőt – nyomott csókot a számra. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőszobában.

Hallottam a víz csobogását, majd tíz perccel később Jacob kilépett a fürdőből, és ahogy kinyitotta az ajtót kész gőzfürdő szállt ki onnan.

- Hölgyem, a fürdője elkészült – hajolt meg előttem egy szál törölközőben.

Majd mellém lépett, és úgy ahogy voltam meztelenül a karjaiba vett, ezután pedig egészen a kádig vitt, és óvatosan belehelyezett a kádba, amiben a víz pontosan elég forró volt, ahogy szerettem. Kicsit előrébb csúsztam, hogy Jake is beférjen mögém, ő pedig azonnal értve a célzást beült mögém. Én pedig azonnal a mellkasának dőltem, és kényelmesen elhelyezkedtem. Így ültünk egymást ölelve egészen addig, ameddig a bőrünk kellőképpen ki nem ázott. Miután kiszálltunk a kádból engedelmesen hagytam, hogy szerelmem finoman megtörölgessen, majd felsegítse rám a köntösömet. Ezután ő is magára kapta a saját köntösét, és így mentünk le a hűtőhöz egy szál fürdőköntösben.

Már megint gyorsabb akart lenni a kedveskedésben nálam, de ezúttal egy határozott mozdulattal a kanapé felé kormányoztam, és leültettem.

- Mindjárt hozom a fagyit – nyomtam csókot az ajkaira. Majd a sebességemet kihasználva egy szempillantás alatt vissza is tértem a nagy doboz fagyival, a mogyorókrémmel, egy kis tálkával, és a kanalakkal. A fagyit a kezébe adtam, majd kényelmesen elhelyezkedtem szemben vele az ölében, és kinyitottam a mogyorókrémemet, hogy a tálkámba szedhessek belőle.

- Tudod, hogy ez egy kicsit perverz? – nézett fintorogva a mogyorókrémemre. Amit időközben már tökéletesen kikevertem egy kis vanília fagylalttal.

- Ez édes, és a fagyi is édes. A kettő együtt tökéletes – mosolyodtam el. Majd egy nagy kanálnyit a számba tettem, és kiélveztem az alkotásomat.

- Ettől még fura, mert a mogyorós fagyit viszont nem szereted – gondolkozott el.

- Mert a mogyorós fagyi darabos, ez pedig krémes – adtam meg a választ. Tényleg ezért szerettem inkább én kikeverni a saját mogyoró fagylaltomat. – Adj neki egy esélyt és kóstold meg – nyújtottam felé egy kanállal. Kicsit bizonytalankodva ugyan, de csak elfogadta a falatot, és csodálkozva nézett rám.

- Ez tényleg finomabb, mint a mogyorós fagyi – mondta hitetlenkedve, miután lenyelte.

- Na látod – húztam ki magam büszkén. Majd közös megegyezés alapján az egész vanília fagyit mogyoróssá változtattam, és befaltuk mindet, az utolsó cseppig.

Hamar elszállt az a négy óra a felkelésünktől számítva, és én hirtelen azon kaptam magam, hogy már búcsúzkodunk, mert Jacobnak indulnia kell.

- Szeretlek, mire felébredsz már itt leszek – simított végig Jake az arcomon. Majd gyengéden megcsókolt.

- Én is szeretlek, várni foglak – mosolyodtam el halványan. Majd magamhoz öleltem még egy pillanatra, azután pedig elengedtem. Miután szerelmem alakja eltűnt a látótávolságomból visszamentem a házba, és úgy döntöttem, hogy amíg várakozok, összeütök némi süteményt, és előkészítek egy nagy adag szalonnát, sajtot, gombát és hagymát, hogy felkészülten várhassam az éhes Jacobot, és a falkát haza.