La Push vámpírja - 64. fejezet

64. fejezet


MAJDNEM ELFELEJTETTEM KIÍRNI. :S a FEJIT ORSI BARÁTNŐMNEK AJÁNLOM, AKI MÁR KÉT HETE KAMPÁNYOL ÉRTE :D PUSZI, DRUSILLA

(Tanya szemszöge)



Fantasztikusan éreztem magam Justinnal. Amikor először találkoztunk úgy voltam vele, hogy itt ez a helyes srác, aki szeretne velem tölteni egy éjszakát, mint az összes többi előtte. Úgy voltam vele, hogy végül is miért ne? Jóképű, és fiatal. Biztosan jó a teljesítménye a fizikumát ítélve, bár emberférfi még nem volt képes maradéktalanul elkápráztatni, de voltak már, akik közel álltak hozzá. Na jó, én sem vagyok egy szent, de azért rosszul tud esni még nekem is, hogyha azt mondják, hogy „jó voltál kislány, viszlát”. Oké, általában én szoktam kiadni az útján a férfiaknak, és meglépni reggelig, de volt már olyan, hogy szerettem volna maradni, mert úgy éreztem, hogy most jó valakivel, de azoknak a férfiaknak sem kellettem. Senkinek sem kelletem eddig. Összességében, lényeg a lényeg, a Justinhoz hasonló jóképű ficsúrok általában csak egy menetre vágytak, nekem meg nem volt senkim, és egyik eddigi partnerem sem volt olyan, akire azt mondtam, hogy na, őt tudnám szeretni, és ezért átváltoztatom, hogy örökké velem maradhasson. Ez a fiú viszont más. Már számtalanszor lett volna rá lehetősége, hogy elvegye, amit akar, és aztán tovább álljon, de nem tette. Nem egy darab csinos húsként kezelt, hanem igazi hölgyként. Nem szoktam hozzá ehhez a bánásmódhoz. Kinyitja előttem az ajtót, a karját nyújtja, ha megyünk valahová, vagy csak megfogja a kezem. Még csak csókot sem lopott tőlem, és ez megőrjít. Vagy meggyőzték a többiek, hogy nem akar velem lenni, vagy egyszerűen csak fontosabb vagyok neki, mint az eddigi férfiaknak az életemben. Ma éjjel minden ki fog derülni. Ma éjjel nem vagyok az a szukkubus, akit a Cullenek megvetnek. Tudom, hogy rossz a véleményük rólam, és a nővéreimről, de sajnos nem olyan egyszerű vega vámpírférfit találni, mint hiszik. Bár pontosan tudhatnák, hogy Eleazar, Carlisle, Emmett, Jasper, és Edward az összes férfi vámpír, aki állatokkal táplálkozik. Egyszer megpróbálkoztam együtt lenni egy nomád vámpírral, de nem voltam képes elviselni, amit tett, ő pedig büdösnek tartott engem, mivel nem a normál életmódot folytattam. Összejöttünk néhány körre, aztán megegyeztünk, hogy ebből bőven elég volt ennyi is. Vajon Justin lenne az a férfi, akire már olyan régóta várok? Edward is egy ember társaságában találta meg a szerelmet és a boldogságot. Ki tudja, hogy a sors mit tartogat még a számunkra. Mindenesetre ezt a kapcsolatot, ami most talán alakul közöttünk nem akarom elrontani. Szeretném, hogyha megoszthatnám valakivel az életemet, vagyis inkább a létemet. Rossz minden éjjel magányosan ülni a szobámban, amikor egy nő ölelő karokra vágyik, és néhány szerelmes szóra. Talán egy időben túlzásba vittem a szexuális étvágyamat, és ezért gyűlöl Edward, de az az időszak csak elkeseredettségemben tört rám. A lelkem egyedül van már régóta, legalább a testemnek nem akartam megálljt parancsolni.

- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte hirtelen Justin.

Már a sátrunk felé sétáltunk. Hamarosan eljön az igazság pillanata. Hogyha csak meg akar dönteni, akkor nem ő az a férfi, akire várok. Hogyha viszont össze akar velem bújni, akkor bizony ő lesz az. Istenem, csak ő legyen az, könyörgöm. Azt akarom, hogy engem akarjon, ne csak a testemet, hanem a nőt, aki szerelemre vágyik.

- Semmi különösön. Csak kíváncsi vagyok már, hogy milyen a sátrunk – mondtam mosolyogva.

Szándékosan rendeztem be a sátrat elképesztően romantikusan. Hogyha vissza tudja fogni magát, akkor biztosan többet akar tőlem, mint testi vágyai kielégítését.

- Na látod, erre én is nagyon kíváncsi vagyok – karolta át a derekamat.

Én pedig megborzongtam a gyengéd érintéstől. Hogyha így folytatja, akkor dugába fog dőlni a tervem, miszerint ma nem történik közöttünk semmi olyasmi, mert én fogom letépni az ő ruháit. Hogy tud engem ilyen finoman megérinteni? Eddig még senki nem volt ilyen gyengéd hozzám.

- Oh, fázol, ne haragudj, megfeledkeztem róla, hogy csak ez a kis boleró van rajtad a ruha fölött – mondta szinte rémülten. Majd azonnal lekapta magáról a zakóját, és a vállamra terítette.

- Nem fázom, vedd vissza nyugodtan, hideg az éjjel – akartam levenni magamról a felsőt.

- Igen, hideg az éjjel, éppen ezért fogod magadon tartani ezt a zakót. Nem akarom, hogy fázz, az előbb megborzongtál – mondta határozottan. Majd visszaterítette a vállamra a zakóját, és a karjával továbbra is átkarolta a vállamat. Amit finoman dörzsölgetni kezdett. – Jobb már?

- Igen, köszönöm – mosolyogtam rá. Majd minden igyekezetemmel hozzá bújtam. Olyan édes, mindig is arra vágytam, hogy udvaroljon nekem valaki.

Ezután csendben sétáltunk, amikor végre a szemünk elé tárult a csodálatos látvány. A sátrunk egyszerűen elképesztő volt, és a hely is, amit Alice választott nekünk.

- Hű – kerekedtek el Justin szemei. – Ez már valami.

- Igen, szerintem is csodálatos – bólintottam rá. Valóban gyönyörű volt a látvány.

- Szeretnéd, hogy rakjak egy kis tüzet? Nem akarom, hogy dideregj egész éjjel – ajánlkozott kedvesen.

- Annyira biztosan nem lesz hideg. Inkább pihenjünk, te is fáradt lehetsz már – mondtam gyorsan.

Nem akartam, hogy szegény miattam fáradjon, amikor teljesen felesleges. Bár azt őszintén remélem, hogy ő sem fog fázni. Bár idehoztam délután néhány jó meleg pulóvert, és takarót, és még melegítő alsót is, hogy kellőképpen kellemessé tehessem számunkra, ezt az éjjelt. Úgy talán nem leszek neki túl hideg, hogyha hozzá bújok. Két pulóveren már nem süt át a testem hidege.

- Ez fantasztikus – húzott be a sátorba. – Ez egy igazi luxus sátor. Még sosem voltam ilyenben. Selyemtakarók és párnák, vastag, meleg pulóverek, és takarók. Csodálatos. A barátaitok gyakran rendeznek ehhez hasonló bulikat? Mert ez azért nem semmi – mondta áhítattal.

- Nos, annyira gyakran nem, de előfordul – mosolyogtam rá. Majd leültem az egyik meleg takaróra, és kihívóan néztem rá. Vártam a következő reakcióját, és egy kissé idegessé is váltam, amikor leült velem szemben, és kíváncsi tekintettel kezdett el fürkészni. – Miért nézel így rám? – kérdeztem és az arcom bizseregni kezdett. A tekintete túlságosan is átható volt.

- Ez itt pont olyan, mint egy bűnös szerelmi fészek – vigyorodott el. Na, ennyit a nagy szerelemről. Szontyolodtam el, neki is csak egy körre kellek. – Alice biztosan azt hitte, hogy te meg én már ott tartunk, ami elég vicces, hogyha azt veszed alapul, hogy még csak néhány napja engedtek ki a kórházból. Hiszen mikor is jöhettünk volna össze?

- Nem jöttünk össze? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem tudom? Szerinted összejöttünk? Mármint tekinthetlek már a barátnőmnek? Hiszen te annyira gyönyörű vagy, vicces, ráadásul még okos is, és hatalmas boldogsággal tölt el a tudat, hogy eljöttél velem a bálba, és sok időt tölthetek veled együtt, de egy ilyen csodálatos nőnek biztosan van valakije – mondta komolyan. – Nem hiszem, hogy magányosan tengeted a napjaidat. Biztosan egy nagy rakás férfi könyörög a kegyeidért. Már csak az a kérdés, hogy én miért vagyok neked szimpatikus. Elárulod? – kérdezte kíváncsian.

- Nem kérdeztek tőlem még ilyesmit – kezdtem el harapdálni az ajkam. – Ez egy kicsit kínos. Mármint, hogyan is kéne kifejeznem a miérteket?

- Nos, ha engem kérdezel, akkor nagyon egyszerűen fog menni. Csak válaszolsz a kérdésekre, beszélgetünk, bevett emberi szokás – fogta meg a kezem. Aha, emberi szokás, csakhogy én nem sűrűn alkalmazom ezt a szokást. Nem sűrűn szoktam férfiakkal beszélgetni. Általában nem a nézőpontom érdekli őket. – Szóval, első kérdés, hány barátod volt már? – kérdezte mosolyogva. Huh, ha tudná. Bár szigorú értelemben véve barátom egy sem volt, csak férfiak, akik, hogy is mondjam, átutaztak rajtam.

- Igazi barátom még sosem volt – hajtottam le a fejem. Hogyha megkérdezi, hogy nem igazi barátom mennyi volt, arra mit fogok mondani? Azt, hogy hát párszáz biztos, de egy idő után már felhagytam a számolással. Ez elég hülyén hangzana.

- Értem – bólintott rá Justin.

- Mit értesz? – kérdeztem vissza döbbenten.

- Téged kihasználtak a férfiak, főleg a szépséged miatt, igaz? – kérdezte kíváncsian. Hát most mit mondhatnék erre? Sokszor volt, hogy kihasználtak engem, de előfordult olyan is, amikor én használtam ki őket.

- Én sem vagyok egy szent – vallottam be az igazat. Megpróbálok tiszta lappal kezdeni Justinnál, már amennyire elmondhatom neki a teljes igazságot.

- Nem a te hibád, hogy sok férfinek csak arra kell egy nő. Hidd el, hogy sok dolgot hallottam tíz év alatt a kórházi viszonyokról. Mennyi nővért használt ki néhány orvos. Jó tudom, ez most nem klasszikus példa, de hasonló a helyzet. Voltak kedves, naiv nővérek a kórházban, akik mosdattak, és vigyáztak rám. Néhányan még beszéltek is hozzám, mintha tudták volna, hogy hallom őket. Sokáig Janet volt a kedvenc kórházi dolgozóm, mert mindig felolvasta nekem az újságot, vagy idézet a könyvből, amit éppen olvasott, de ő is az egyik orvos áldozatává vált, és elhagyta a kórházat. Szóval, ezért nem kell szégyellned magad – mondta határozottan. – Az pedig, hogy te is hibáztál, azt hiszem természetes. Ki nem hibázik? Következő kérdés. Voltál már szerelmes? – kérdezte, én pedig ledöbbenten.

Na most erre tényleg mit kéne válaszolnom. Sokáig azt hittem, hogy szeretem Edwardot, de most már nem vagyok biztos benne, hogy szerelem volt. Sokkal inkább csak a szerelem gondolatába voltam szerelmes, és ő volt az egyetlen férfi, aki szabad volt, és vega vámpír. Azt hiszem, hogy inkább azért vonzódtam hozzá, mert bele tudtam volna szeretni, hogyha ő is akarja. Na jó, csak az igazat. Ez egy őszinte beszélgetés.

- Nem voltam még szerelmes – néztem mélyen a szemébe. – Nem volt rá alkalmam, hogy az legyek. Na, és te? Ki volt az első barátnőd? Milyen volt? – faggatóztam én is.

- Hát mivel még nagyon fiatal voltam, amikor balesetet szenvednem nem igazán volt komoly barátnőm. Általános hetedikben megcsókoltam egy nagyon kedves, és szép lányt, Georgina volt a neve. Szerettem volna arra kérni, hogy legyen a barátnőm, miután hazaértünk a családdal a sátorozásból, de ez már nem történhetett meg. Úgyhogy ez volt a leghosszabb kapcsolatom életemben. Eltartott vagy tíz másodpercig – mondta mosolyogva. – Azt hiszem, hogy életem egyik legszebb tíz másodperce volt. Bár azóta történt már sok jó dolog is velem.

- Ez aranyos – kuncogtam fel. Nem akartam rajta nevetni, de tényleg nagyon helyes volt, ahogy értékelte ezt az icipici kis darabot az életből.

- Ez nem aranyos, ez egy kemény, és férfias döntés volt. A suli legjobb csaját csókoltam meg. Ez azért nem semmi. Tudod te, hogy milyen nehéz kezdeményezni? Hogy micsoda ideg van bennünk, hogy a lány, akit választunk visszautasít minket? Félelmetesek vagytok – mutatott végig rajtam. Amin megint csak nevetnem kellett. Félelmetes nők, ezt még senki nem mondta rám.

- Értem, elnézést Mr. Kemény és Férfias – vágtam hozzá egy párnát.

- Hohó, ez bizony bosszúért kiált – kapta el a lábam. Majd váratlanul rántott rajta egy nagyot, amitől eldőltem a takarón. Majd csiklandozni kezdett. Kevés dolog volt, amivel le lehetett engem győzni, de megtalálta a gyenge pontomat. Természetesen az erőmet nem használhattam, így emberi módon próbáltam meg lefejteni magamról Justin kezeit, de természetesen nem sikerült, mert nagyon technikásan állt ellen az akciómnak.

- Kér…lek, elég… nem… bírom… tovább – nevettem. Miközben én is gyengepontot kerestem Justinon, de nem találtam.

- Ha belém kötsz, akkor viselned kell a következményeket is – vigyorodott el, majd még jobban csiklandozni kezdett.

- Jó leszek, ígérem – esküdöztem. Nagyon reméltem, hogy abbahagyja, amit csinál, mert már nem sokáig vagyok képes türtőztetni magam. Annyira jóképű, kedves, tökéletes. Akarom őt, örökké.

- Na jó, mivel feladtad, ezért kegyelmet gyakorlok – mondta nevetve. Majd mellém dőlt, és magához húzott. – Jól érezted magad ma éjjel? – kérdezte kíváncsian.

- Igen, csodálatos este volt, életem legszebb estélye – mondtam őszintén.

Tényleg így éreztem. Annyira más volt minden, mint ahogy hozzá voltam szokva, de határozottan tetszett. Sőt, még soha nem voltam ennyire boldog létezésem során. Most már biztos, hogy Justinra van szükségem az örökkévalóság hátralevő részében. Csak egy apró harapás, és minden megoldódik. Egy pici szúrás, és három nap múlva Justin az én párom, amíg világ a világ. Boldoggá tudom tenni, boldoggá akarom tenni. Lassan indultam el a csábító nyaki artériája felé, hogy mérget juttassak a szervezetébe, de amikor az ajkaimat már éppen rátapasztottam a nyakára megtorpantam. Mi a fenét csinálok? Nincs jogom eldönteni, hogy ő mit akar. Össze kell szednem a bátorságomat, és elmondani neki, hogy mit érzek, hogy mi vagyok, és, hogy mit szeretnék. Ez az egyetlen járható út. Azonnal reflexből elhátráltam a sátor legtávolabbi sarkába, és felhúztam a lábaimat egészen a mellkasomhoz.

- Mi a baj? – kérdezte Justin aggódva. – Jól érzed magad? – simított végig a karomon.

- Igen, minden rendben – bólintottam rá.

Egy fenét, majdnem megtámadtam egy embert. Ez felháborító. Minden vágyam az volt, hogy egyetlen harapással magamhoz láncoljam, pedig lehet, hogy nem is akar hozzám tartozni, vagy ha hozzám is akar tartozni, akkor sem biztos, hogy át akar változni. Ráadásul ezzel a tettemmel most aláírhattam volna mindkettőnk halálos ítéletét. Milyen ostoba csitri vagyok? Mindig azt hiszem, hogy nekem bármihez jogom van, ha akarom, elveszem. Mindig is így működtem, eddig.

- Meg akartál harapni? – kérdezte kíváncsian.

- Hogy mondtad? – kerekedtek ki a szemeim.

- Nem vagyok hülye – húzta ki magát büszkén. – Na jó, kaptam egy kis segítséget. Billy adott egy érdekes könyvet nemrégen, néhány törzs legendái voltak benne. Véletlenül pont azután jutott eszébe, hogy odaadja, hogy megismerkedtünk. Természetesen szintén véletlenül kifejezetten az ő törzse ellenségeiről volt szó benne. Miután megtudtam az alapokat a „hidegekről”, már nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a Cullen és Denali család is vámpírokból áll. Bár Anthony valami más, nem vámpír, de hogyha közöttetek van, akkor nem is ember, legalábbis gondolom. Lényeg a lényeg, hogy nem kell elrejtened előlem az igazi énedet. Gondolom Billy azért adta a könyvet, hogy elrémítsen tőled, de egyáltalán nem tűntök veszélyesnek. Ráadásul Dr. Cullen orvos, a húgom pedig már szinte apjaként tekint rá. Arról nem is beszélve, hogyha veszélyesek lennétek, akkor a törzs már tett volna valamit ellenetek.

- Hű – csak ennyit bírtam kinyögni. Egyszer már Bellánál célozgattak a Black-ek a hidegek létezésére, és akkor is lebuktattak minket. Ez már a második eset. Az alfák azt hiszik, hogy nekik mindent szabad? Vajon Edward tudta ezt? Justin gondolt arra ma este, hogy vámpírok vagyunk? Nem hiszem, mert akkor az Edward reakcióiból észrevettük volna.

- Szóval, válaszolj, légy szíves. Meg akartál harapni? – tette fel újra a kérdést.

- Igen – hajtottam le a fejem. - Sajnálom.

- Miért sajnálod? Nem tetted meg – kérdezte értetlenül.

- Azért nem tettem meg, mert rájöttem, hogy nem dönthetek helyetted – néztem újra a szemébe.

- Meg szoktad kérdezni az áldozataidat, hogy megeheted-e? – húzta fel a szemöldökét.

- Én nem eszek embereket – mondtam felháborodva. Még, hogy megenni. – Állatok vérével táplálkozom csak és kizárólag – mondtam komolyan.

- Akkor, miért akartál megharapni? – kérdezte értetlenül.

- Azért, hogy olyan legyél, mint én, és akkor örökké együtt maradhatnál velem, de rájöttem, hogy én nem dönthetek helyetted. Hiszen, még csak most kapod vissza az életedet. Nem biztos, hogy ezt akarod, sőt, nem hiszem, hogy ezt akarod – magyarázkodtam.

- Kedvesem, azt, hogy mit akarok, azt hiszem, hogy már eléggé nagy vagyok eldönteni – forgatta meg a szemeit.

- De még nem is éltél, mármint volt gyermekkorod, de még csak most épültél fel egy súlyos balesetből, nincs jogom megszakítani az életedet megint. Sajnálom, hogy majdnem felelőtlen voltam, de olyan egyszerű lett volna elintézni egy kis harapással a dolgot. Hogyha a mérgem átjárja a testedet, azután olyan leszel, mint én, és örökké élhetünk boldogan. Talán, majd egyszer. Ha pedig nem akarod, akkor leélem veled az életedet. Addig veled maradok, amíg nem távozol az élők sorából. Így helyes. Neked kell eldöntened, hogy mit akarsz – tört ki belőlem minden gondolatom.

- Feltétlenül most kell ezt eldöntenem? – sóhajtott fel. – Egyelőre csak próbáljuk meg, hogy milyen együtt. Szeretlek, de nem akarom most rögtön azt mondani, hogy örökké akarok élni. Ígérem, hogy záros határidőn belül el fogom dönteni, el fogjuk dönteni, hogy mit akarunk, de adj egy kis időt. Így jó lesz?

- Igen, ez egy nagyon jó ajánlat – mosolyodtam el. Még szerencse, hogy rájöttem, mire készülök, mielőtt még ostobaságot tettem volna. Még nem akarta volna.

- Oké, akkor most témaváltás, mit szeretsz csinálni? Mik a kedvenc helyeid? Szeretsz síelni? Én régen imádtam a snowboardot, de nem tudom, hogy megy-e még – gondolkozott el.

- Igen, nagyon szeretek síelni. Az első sílécem még fából volt, olyan hagyományos fajta. Sokkal lassabban csúszott, de azért jól el lehetett vele szórakozni a havon. Igazság szerint a kedvenc sportom. Ráadásul nagyon szeretem a havas tájat. Akár ha van kedved meg is látogathatnál Alaszkában. Tudok néhány jó helyet, ahol feleleveníthetnéd a tudásodat. Talán a jövő héten, amikor hazamegyünk a családommal, esetleg velem jöhetnél egy kis időre. Ígérem, hogy viselkedni fogok, és nem kell félned tőle, hogy megharaplak. Tudok uralkodni magamon – biztosítottam. Ki tudja, hogy a kis akcióm után képes-e még bízni bennem.

- Eddig is tudnál uralkodni magadon. Gondolom, hogy csak hirtelen ötlet vezérelt arra, hogy esetleg megharapj. Tekintve, hogy az eddigi férfiak nem voltak hozzád túl eszményiek nem is csodálkozom, hogy elgondolkodtál rajta. Ráadásul én végtelenül megértő, jóképű, és tökéletes vagyok. Egyértelmű, hogy bármelyik nő az én kegyeimre vágyna egy örökkévalóságon át – mondta teljes meggyőződéssel. Nekem pedig muszáj volt elnevetnem magam.

- Félek, hogy ennyi önbizalom nem fér el egy kapcsolatban – kuncogtam tovább. Én sem vagyok az a szerény fajta, de a jelek szerint Justin magasan túltesz rajtam.

- Majd kiszélesítjük a szobánkat – kacsintott rám.

- Idióta – böktem oldalba.

- Hegyeske – vigyorgott rám.

- Hogy mi? – kérdeztem döbbenten.

- Így foglak hívni, ha mérges vagyok rád. Te leszel „Hegyeske”. Kell valami becenév – rántotta meg a vállát.

- Most komolyan ilyen becenevet akarsz nekem adni? – nyögtem fel. – Én minek nevezzelek téged? „Hambinak”? Vagy mit szeretsz még enni? Zöldsaláta mégsem lehetsz.

- Mh… a „Hambi” tulajdonképpen nem is rossz – mosolygott rám. – „Hambi és Hegyeske”. Olyan, mint „Bonnie és Clyde”. Egész jól hangzik.

- Miért nem „Hegyeske és Hambi”? Én vagyok a lány – kérdeztem kíváncsian.

- Valóban, de mondogasd, abc sorrendben jobban hangzik – vigyorodott el megint.

- Tényleg – kerekedtek ki a szemeim, miután néhányszor elmondtam magamban.

- Na látod, akkor maradjunk az eredetinél – kacsintott rám.

- Na jó, most sikerült meggyőznöd – egyeztem bele.

- Nekem bármikor sikerülne – legyintett.

- Óh, hogyha akarnálak, akkor bármikor el tudnálak kápráztatni – mondtam határozottan.

- Tényleg? Nem hiszem. Bizonyítsd – mondta kihívósan.

- Te akartad – mosolyodtam el.

Majd bevetettem a legangyalibb arcomat, miközben a hátára döntöttem, és fölé helyezkedtem. Nem szakítottam meg a szemkontaktust egy pillanatra sem, de egyre közelebb hajoltam, hogy ne csak a szemeim, hanem az illatom is megbabonázza őt. A tekintete egyre üvegesebbé vált, én pedig elégedetten mosolyodtam el. Már éppen azon gondolkoztam, hogy egész éjjelre elkápráztatom, amikor hirtelen megfogta az arcomat, és magához rántott, hogy éhesen rátapadjon az ajkaimra. Eléggé váratlanul ért ez a dolog. Hiszen azt hittem, hogy tökéletesen a hatásom alá került, de jelek szerint tévedtem, vagy csak nagyon jó csellel átvert engem. Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert ahogy a nyelvével befurakodott az ajkaim közé az ösztöneim eluralkodtak rajtam. Hangos reccsenés jelezte, hogy az inge és a nyakkendője is feladta a szorításom ellen vívott harcot. Még soha nem kaptam ennyire szenvedélyes csókot. Egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne simítsak végig a tökéletes mellkasán.

- Azt hiszem, hogy jössz nekem egy új inggel – szakadt el egy pillanatra az ajkaimról.

- Kárpótollak érte, esküszöm – mosolyogtam rá. – Így viszont a nadrágodra sem lesz többet szükséged – téptem el azt a ruhadarabot is.

- Azt hittem, hogy ez még korai – kezdte el a nyakamat csókolgatni. – Vagy most már tekinthetlek a barátnőmnek? – fordított hirtelen a hátamra.

- Azt hiszem, hogy most már a barátnőd vagyok, valóban – suttogtam a fülébe. Majd újra az ajkaira vetettem magam. Fene abba a hülye gondolatmenetbe, hogy ma éjjel nem tesszük meg. Miért ne tennénk, hogyha egyszer ilyen jó minél közelebb lenni hozzá.

- Várj – fogta le a kezemet, ami már erősen dél felé kalandozott.

- Mi a baj? - néztem fel rá. – Azt hittem, hogy te is akarod.

- Már hogy ne akarnék veled lenni, de azt hiszem, hogy te néhány fokkal tapasztaltabb férfiakhoz vagy szokva – mondta kissé zavarban. Oh, oh te jó ég. Még gyerek volt, amikor a baleset történt. Még szűz, döbbentem rá. Ez a tény valamiért még jobban felizgatott. Simogatta a lelkemet is, és a bennem élő vámpír birtoklási vágyát is.

- Lehet, hogy máshoz szoktam, de te pont ezért vagy ennyire különleges – mondtam neki mosolyogva.

Majd kicsit lassítottam a heves tempómon. Azt hiszem, hogy szegényt nem kéne elsőre rögtön megerőszakolnom, még akkor sem, ha garantáltan élvezné a dolgot. A lassú tempó, amit diktáltam nekem is határozottan jól esett. Általában gyors, és heves szoktam lenni, de Justinnál kifejezetten kívántam az elnyújtott, gyengéd szeretkezést. Mindenhol végig csókoltam a testét, és azután hagytam, hogy ő is megtehesse velem ugyanezt. Szegény báli ruhám csúnya véget ért, de hát még soha nem volt ennyire természetes senki karjaiban sem, legkevésbé sem a ruhám érdekelt ebben a pillanatban. Mikor már nem bírtam tovább a kényeztetést, úgy döntöttem, hogy majd én kezdeményezem az összeforrásunkat, mivel Justin még elég bizonytalan volt a kérdésben. Annyira aranyos volt, amikor kikerekedett szemekkel nézett rám, ahogyan a kincse fölé kerekedtem, és magamba vezettem. Hangos nyögés szakadt fel a mellkasából, és én is megengedtem magamnak egy jóleső sóhajt. Nem voltam már egy ártatlan szűzlány, de ahogy megéreztem magamban férfiasságát elállt a lélegzetem. Még soha nem éreztem senkit minden porcikámmal. Lassan kezdtem el ringatni a csípőmet, Justin pedig azonnal felvette velem a ritmust, majd egyik kezét a legérzékenyebb pontomhoz vezette, és tovább fokozta az élvezetemet, majd egy hirtelen mozdulattal felült, és éhesen kapott az ajkaim után. Szinte észre sem vettem, amikor egy villámgyors mozdulattal a hátamra fektetett. Majd megszakítva a csókunkat a nyakam felé vándoroltak az ajkai. Egy ideig csak finoman csókolgatta a bőrömet, majd váratlanul a nyakamba harapott, de csak egy egészen kicsit, amivel teljesen az őrületbe kergetett, és a hátam hirtelen ívbe feszült, pont akkor, amikor Justin is felkiáltott. Behunyt szemmel élveztem az egész testemet átjáró bizsergést, és szorosan magamhoz öleltem Justint. Még soha nem volt részem ennyire elképesztő élményben. Váratlan volt, és elsöprő, amilyet még soha nem éreztem egyik partnerem mellett sem.

- Szeretlek – térített vissza a valóságba kedvesen.

- Én is szeretlek – mondtam ki életem először a bűvös a szavakat. Tényleg szeretem, igazán és őszintén. Ő más, mint a többi férfi, akikkel ezelőtt találkoztam. – Fel kéne öltöznöd, vagy nekem, hogy ne fagyasszalak meg – sóhajtottam néhány perc után. Nem szívesen hagytam volna el az ölelését, de nem hagyhatom, hogy miattam betegedjen meg.

- Nem vagy hideg, maradj – motyogta már félig aludva.

- Még nem, de leszek – akartam elhúzódni.

- Így már jó lesz – rántott ránk még két takarót, ami a kezébe akadt. – Sajnálom, de lehet, hogy el fogok aludni – szorított magához még jobban. – Unatkozni fogsz.

- Melletted sosem unatkozom. Egyébként sincs túl nagy tapasztalatom az összebújásban, talán most kipróbálhatnám – pislogtam fel rá.

- Nem is ajánlom, hogy reggel ne legyél itt, mert megtalállak, és akkor nagy bajban leszel – mondta komolyan.

- Itt leszek, nem mozdulok el innen – ígértem meg.

- Ezt akartam hallani – mosolyodott el. Majd egy gyors csókot nyomott az ajkaimra. – Jó éjt, Hegyeske.

- Neked is, Hambi – kuncogtam fel.

Azért nyilvános helyeken mellőznünk kell majd ezeket a neveket. Néhány perccel később Justin szuszogása egyenletessé változott, bizonyítva, hogy már elaludt. Egy kicsit fészkelődtem, hogy ne nyomjam agyon egész éjjel, majd fejemet a mellkasára hajtottam, és csendben hallgattam a szuszogását, és szívének lágy dallamát.

La Push vámpírja - 63. fejezet

63. fejezet




(Johanna szemszöge)



Tétlenül tűrtem, hogy valaki cipeljen engem, fogalmam sincs, hogy hová, és azt sem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy mindenki nagyon örült neki, hogy jobb híján hagyjuk magunkat Billyvel. Na nem, mintha lenne más választásunk. Billyt a fiúk fogták le, így nem tudott menekülni velem. Míg engem egy ismeretlen egyed cipel. Férfi, ebben biztos vagyok, de abban nem, hogy melyikük lehet az. A tippem az, hogy Carlisle, vagy Edward ejtett túszul, de nem száz százalék.

- Mondd meg, hogy hová viszel, és miért? Főleg azt, hogy ki vagy – morogtam a mellkasába. – Tudod, hogy nem szép dolog a gyengébbet elrabolni? Arról volt szó, hogy a házban alszunk mindannyian. Még a hálózsákomat is áthoztam délelőtt, hogy minden itt legyen, amire szükségem lehet. Hol van a fogkefém és a tisztálkodó szereim? A saját hálózsákomat akarom. Abban jobbat alszom. Még az ágyra is feltettem azóta, hogy kaptam, és beletekertem magam. Hahó, válaszolnál végre?

- Válaszolnék neked, hogyha hagynál szóhoz jutni, de annyira belemelegedtél a mondanivalódba, hogy esélyem nem volt közbevágni – hallottam meg Edward mosolygós hangját.

- Áhá, szóval te vagy a gazember, aki eltakarta a szememet. Ezért még számolunk – morogtam az orrom alatt.

- Légy szíves és nyugodj meg, élvezni fogod az este hátralevő részét – mondta komolyan. – A hálózsákod, és a tisztálkodó szereid, mind ott vannak, ahová megyünk.

- Helyes, tehát hová is megyünk? – kérdeztem még mindig morcosan.

- Tudod, a meglepetés, attól meglepetés, hogy nem tudod előre – kuncogott fel.

- Nem túlzottan csípem a meglepetéseket. Valahogy még sosem sült el jól, ha valaki azt mondta nekem, hogy meglepetés. Ha szeretnéd, hogy örüljek a meglepiteknek, akkor inkább vegyetek egy karton kinder tojást, azon legalább van csoki, és van benne ajándék, amit nem tudok, hogy micsoda.

- Akasztófa humorod van. Jobban kijöttök majd Emmettel, mint hinnéd – nevetett fel hangosan.

- Ezt nem viccnek szántam. Tényleg szeretem azt a fajta édességet. Úgyhogy, ha ki akartok engesztelni, akkor reggelre legyen az asztalon. Az lenne a legjobb, hogyha Alice szerezné be – vigyorodtam el. Édes a bosszú, mi? Majd adok én neked, Alice Cullen.

- Rendben, mindenképpen átadom az üzenetet, amit mondtál, de garantálom, hogy nem fogod megbánni, hogy elraboltunk Billyvel együtt – magyarázta komolyan. – Fülelj egy kicsit, mindjárt megérkezünk – suttogta a fülembe.

- Mégis, miért füleljek? Pontosan tudom, hogy az erdőben vagyunk… - kezdtem bele. Aztán viszont meghallottam a jellegzetes vízcsobogást, amit mindig is imádtam. Még soha életemben nem jártam egy vízesésnél sem, de minden vágyam ez volt. A tévében mindig megnéztem az ehhez kapcsolódó műsorokat, és vettem még néhány dvd-t is. Éjszakáként, ha nem tudtam elaludni azt a vízcsobogást tettem be altatónak, amin a Niagara-vízesést lehetett látni, és hallani a morajlását. Csodálatos. – Ez ugye az, amire gondolok? – kérdeztem izgatottan.

- Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is valószínű – válaszolta Edward lelkesen. – Mindjárt leveszem rólad kötést, hogyha a legtökéletesebb szöghöz értünk. Legyél még néhány pillanatig türelemmel.

- Jól van, de már nincs sok időd – kezdtem el ficánkolni a karjai között. Nem is tudtam, hogy Forks területét van vízesés.

- Igen, érzem, hogy nem bírsz már magaddal – szorongatott meg egy kicsit. Majd meghallottam bosszantó kis barátnőm csilingelő hangját.

- Akkor most, öt… négy… három… kettő… egy… dobpergést kérek – mondta izgatottan.

- Alice – sóhajtottunk fel Billyvel egyszerre.

Ezek szerint Billyt is elrabolta valaki, vagyis inkább valakik, és ide hozták. Bár ezt mondjuk eddig is tudtam, hiszen a nappaliban hallottam, hogy ellenállni próbál, bár természetesen sikertelenül. Nem volt időm tovább elmélkedni ezen, mert a következő pillanatban lehullott a lepel a szememről, és elém tárult a csodálatos látvány. Hihetetlenül gyönyörű volt. Nem is gondoltam volna, hogy élőben ennyire más látni egy ilyen természeti csodát. Csak ámultam, és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet a függönyként leomló, kristálytiszta vízről. A habok, amiket okozott a víz esése, kellemes, hűvös párát fújtak az arcomba, és én úgy éreztem, hogy hazaértem. Mindig is imádtam a vizet, és ez most olyan hatással volt rám, mintha a mennyországban lennék. Amikor nagy nehezen elfordítottam a pillantásomat a látványról már csak Billy állt mellettem. Rámosolyogtam, mire ő egy kellemesen meleg takarót csúsztatott a vállaimra.

- Hűvös lesz az éjjel – mondta, amikor kíváncsi szemekkel meredtem rá.

- Hova lettek a többiek? – kérdeztem kíváncsian.

- Őszintén szólva fogalmam sincs – rántotta meg a vállát. – Annyit sikerült kihúznom belőlük, hogy ma minden pár, aki együtt jött a bálba kap szállást egy-egy gyönyörű helyen. Ahogy elnéztelek, nem véletlen, hogy minket Alice ide hozatott – mosolyodott el.

- Imádom a vízeséseket – mosolyogtam rá. – Ezt soha nem is tagadtam.

- Akkor a Niagara-vízeséses ajándék pontosan neked való – mondta elégedetten.

- Miért, neked nem? – kérdeztem kíváncsian.

- Én nem tudok sokat ezekről a helyekről, egyszerűen csak szép, és romantikus. Jó érzés a közelében lenni. Viszont nem tudom, hogy hogyan alakulnak ki, és milyen hasznuk van a természeti képződményekben. Tehát, mondjuk, hogy gyönyörűek, ennyit tudnék mondani erről a helyről is – magyarázkodott.

- Nos, be kell vallanom, hogy én sem tudok éppenséggel többet nálad. Egyszerűen vonzanak az ilyen helyek. Mindig is az volt a vágyam, hogy eljussak a Niagarához, de nem gondoltam volna, hogy valóra is fog válni.

- Meg tudom érteni a rajongásod, engem már ez a kis vízesés is lenyűgöz, nemhogy egy akkora, mint ami ott van, ahová utazunk – bólintott rá Billy.

- Egyébként, hol is fogunk aludni tulajdonképpen? Hogyan jutunk vissza a házhoz? – kérdeztem kissé idegesen.

Hiszen itt hagytak minket az erdő közepén, ráadásul bekötött szemmel hoztak idáig, aztán meg magunkra hagytak. Én nem vagyok szabadban alvó típus. Mármint, ugye nem hagytak itt bennünket egy takaróval és egy párnával, amikor bármikor eleredhet az eső?

- Nos, úgy sejtem, hogy az lenne ott a mi éjszakai szállásunk – mutatott rá valamire.

Én pedig kíváncsian fordultam a keze után. Egy kétszemélyes, kényelmesen berendezett sátor tárult a szemem elé. Halovány fény pislákolt odabent, és elég tágasnak is tűnt. Tele volt pakolva párnákkal, és takarókkal. Luxussátorozás egy vízesés mellett, ez határozottan tetszik.

- Csodálatos – csúszott ki a számon áhítatosan. Tényleg az volt. Bár ahhoz nem volt túl nagy hely, hogy megtarthassam a magánszférámat, mivel ketten vagyunk Billyvel, de ahhoz elég tágas, hogy kényelmes helyünk legyen. Jelenleg ennyi bőven elég volt. Főleg mivel kizárt, hogy az éjszaka közepén visszataláljak, és kitekerjem Alice vékony kis nyakát. – Bár nincs fürdő, és még kevésbé zuhanyzó, és legkevésbé egy hely, ahol átöltözhetek a pizsamámba. Egyáltalán van pizsim? Ugye van? Én nem akarok ebben aludni, de ahhoz elég hideg van, hogy egy szál bugyiban és melltartóban aludjak. Még akkor is, ha nagyon sok puha takaró és párna vesz körül – fakadtam ki. Ráadásul teljesen kizárt, hogy egy férfival egy sátorban egyelőre fehérneműben tündököljek, még akkor is, ha az a férfi Billy.

- Ne ess pánikba. Nem sokat sátoroztál még eddig, igaz? – mosolygott rám Billy lágyan.

- Attól tartok, hogy akkoriban még elég kicsi voltam, és nem tartottam igényt extra szolgáltatásokra, mint most. Most már felnőtt nő vagyok, és szükségem van a pipere táskámra – mondtam határozottan.

- Ne aggódj, megkapod a táskád. Ott a folyónál pedig meg tudsz mosakodni, és a fogadat is meg tudod mosni. Hidd el, tetszeni fog. A bátyáimmal sűrűn teszünk kempingtúrákat a hegyekben.

- De ti férfiak vagytok – forgattam meg a szemeimet.

- Belőled pedig hova veszett ki az eddig úgy hangoztatott női függetlenség? Ennyit ért el a feminizmus? – kérdezett vissza vigyorogva.

- Lehetetlen alak vagy – mosolyodtam el.

- Nagyon igyekszem, hogy izgalmasabbá tegyem az életed – kacsintott rám. – Nézd csak meg, kettesben maradtunk egy erdő közepén. Tiszta túlélő túra. Mi lesz, ha megvonom a pipere táskád? – kezdett el a sátor felé hátrálni.

- Ne merészelj hozzányúlni. Az a táska minden férfinak tabu, még Justinnak is – mondtam komolyan. – Semmi közöd nincs ahhoz a táskához, nagyon megbánod, hogyha egy karcolás is esik rajta – kaptam fel a szoknyám alját, és futni kezdtem. Útközben lerúgtam magamról a rózsaszín magas sarkú lábbelimet, így még gyorsabb tempóban tudtam szaladni, de mivel Billy közelebb volt a sátorhoz, így persze esélyem sem volt. – Azonnal add ide a táskámat – néztem rá morcosan.

Leginkább azért, mert gyerekesen a feje fölé emelte, én pedig jóval alacsonyabb voltam nála. Az még nem zavart, hogy viccelődik, de az nagyon is, hogy nem érem el a táskámat. Nem nyithatja ki, beletettem azt a kiskanalat, amit elcsentem a cukrászdából, ahol együtt fagyit ettünk. Szerettem valamivel megőrizni a szép emlékeket. Nem mintha kiskanál nélkül nem emlékeznék arra a napra, de ettől még örülök, hogy meglovasítottam. Bár annak nem örülnék, hogyha Billy előtt is lebuknék az én kis lopásommal. Egy ideig még bűntudatom is volt miatta, de nem hiszem, hogy nagy károkat okoztam volna ezzel a cukrászdának.

- Billy Black – fújtattam mérgesen. Majd karba tettem a kezeimet, és a csupasz lábammal dobolni kezdtem a hideg földön. Általában be szokott jönni, ha morcosan a teljes nevén szólítom.

- Tessék, Johanna Moore – vigyorgott rám pimaszul.

- Kérem a táskámat – nyújtottam ki a kezem.

- Mondták már, hogy igazi kis domina vagy? – csóválta meg a fejét. Bár legnagyobb örömömre azért visszakaptam a táskámat.

- A korbácsom a másik ruhámban maradt – forgattam meg a szemeimet.

- Hm… több ilyen ruhád is van? – csillantak fel a szemei.

- Igazából csak ez az egy – rántottam meg a vállam. Majd elindultam a kistáskámmal a folyó irányába, hogy rendbe szedjem magam egy kicsit.

- Kár, pedig nagyon jól festesz benne – szólt még utánam.

Én pedig éreztem, hogy a bók hatására megint csak elpirulok. Jól is fog jönni a hideg víz, hogy eltűntessem zavarom bizonyítékát. Egy éjszaka, kettesben, az erdő közepén, egy vízesés mellett? Már éppen csak néhány gyertya hiányzik. Elvigyorodtam erre a gondolatra. Ezek szerint idegesítő barátnőm mégsem gondol mindenre. Leguggoltam a víztől nem messze, a ruhámat pedig eligazítottam, hogy ne lógjon bele sehol sem a folyóba. Alaposan megmosakodtam, utána pedig kinyitottam a táskám, hogy kiszedjem a fogkefémet, és a fogkrémemet, de a táska tetején egy kis levelet találtam, amit azonnal kivettem. Na és, mit találtam a levél alatt? Naná, hogy gyertyákat.



„Hali, gondolom sejted, hogy ki a felelős a jelenlegi helyzetedért. Hát persze, hogy én. Na szóval a lényegre térek, ha már elraboltunk titeket egy romantikus éjszaka erejéig, tégy meg nekem két szívességet. Először is gyújts a hangulat kedvéért néhány gyertyát. Rózsa, és levendula illatúak, neked is ilyen illatod van mindig. Másodszor pedig próbáld meg elengedni magad, és végre egy icipici esélyt adni ennek a helyes srácnak. Tudom, hogy tetszik neked. Nekem nem az esetem, túl barna a bőre, na meg túl nagy a mellizma is, te is észrevetted, mert láttam, hogy csorgatod a nyálad. Én a szálkásabb, fehérbőrű típusra bukom, mint Jasper, de ettől még Billy is helyes. Végül is az ember lánya hűséget fogad, nem vakságot. Ha fele olyan éjszakátok lesz, mint nekem, akkor nagyon szép estéd lesz

Alice”



Alice, hát persze, hogy nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megspékelje az estét még valami kis extrával. Bár ezeknek a gyertyáknak tényleg jó illatuk van. Még átgondolom a dolgot, és lehet, hogy tényleg meggyújtom őket. Hangulatos lehet egy gyertyafényes éjjel. Még soha nem próbáltam, csak filmekben láttam, de ott tényleg jól nézett ki. Viszont, ha én most előállok ezzel az ötlettel, azt Billy egészen biztosan félre fogja érteni. Nem, nem lehet. Én is akarom, hogy közeledjen felém, ez most már biztos, de azt nem, hogy egy éjszaka alatt le is rohanjon. Csak szépen lassan, nem kell sietnünk sehová. Elteszem ezeket a gyertyákat egy alkalmasabb pillanatra. Óvatosan kicsúsztattam a fogkefém, és a fogkrémem, de ekkor egy másik levél is a kezembe akadt.



„Lefogadom, hogy most arra a hülyeségre jutottál, hogy elteszed későbbre a gyertyákat. Kitaláltam? Hát persze. Ne legyél már ilyen kis szégyenlős. Gyertyákat elő, legyél csábos, hogyha a srác tiszteletlen, tudod, hogy hova kell rúgni. Vagy, ha akarod, akkor holnap reggel Jasper személyesen fogja kibelezni. Na jó, ez kicsit durván hangzott, de az egész családunk tudja, hogy Billy megbízható. Lényeg a lényeg, elvárom, hogy gyertyátlanul gyere vissza, különben nagy bajban leszel, kisasszony.

Ui.: Azért szeretlek. Ugye tudod, hogy csak a javadat akarom?

Alice”



Pf… Alice már csak ilyen. Bár ki tudja, néha elég nyersen fogalmaz, de nagy valószínűséggel igaza van abban, amit annyira magyaráz. Na jó, mondjuk, hogy még átgondolom a gyertyakérdést, de most felkészülök az alváshoz, eléggé fárasztó volt az este. Bár jó lenne még gyönyörködni a vízesésben, és beszélgetni egy kicsit Billyvel. Kéne egy kis kávé. Mondjuk fahéjas tejjel, és egy kis cukorral. Felsóhajtottam a gondolatra. Hogy fogom kibírni a reggelt kávé nélkül? Na, majd csak túlélem a házig. A fenébe is, tényleg nem sátorozásra termettem. Gyorsan megmostam a fogamat, majd mindenemet szépen összepakoltam, és visszasiettem a sátorhoz. Bementem, és jelentőségteljesen Billyre néztem, aki csak mosolyogva bólintott, és elhagyta a sátrat, hogy át tudjak öltözni. Gyorsan felhúztam a cipzárt, ezzel bezárva a képzeletbeli ajtót, majd megpróbáltam kifűzni a fűzőmet, de mivel a hátamon futott végig, így nagyobb kihívást jelentett, mint gondoltam volna. Már percek óta harcoltam a ruhával, amikor feladtam a küzdelmet, és hangosan felsóhajtottam.

- Khm… Billy, segítenél egy kicsit? – kérdeztem halkan. Igazából nem is gondoltam, hogy meghallja, de néhány pillanattal később már be is lépett a sátorba.

- Mi a gond? – kérdezte kedvesen.

- Nem tudom levenni a ruhámat – mondtam szégyenlősen. Az arcom pedig azonnal égni kezdett. Ez azért egy kicsit kínos. – Megtennéd, hogy meglazítod a fűzőt? – kérdeztem idegesen. Majd hátat fordítottam neki, hogy lássa a problémát.

- Nem csodálom, hogy nem tudod levenni, mivel összecsomóztad a végét. Miért nem szóltál, már előbb, hogy segítsek?

- Azt hittem, hogy egyedül is megoldom – rántottam meg a vállam. Felvenni fel tudtam, akkor lefelé miért ne menne?

- Semmi gond, de ehhez jobb lesz, hogyha leülsz, mert eltart egy darabig, amíg kibogozom ezt a csomót – mondta. Majd felkapott és óvatosan leültetett egy kényelmes párnára. Ezután pedig azonnal megéreztem a hevesen próbálkozó kezeit, ahogy megpróbálja kibogozni azt a gordiuszi csomót, amit sikerült létrehoznom.

- Sikerülni fog? – kérdeztem aggódva. Tetszik ez a ruha, nem akarom, hogy tönkremenjen.

- Persze, mindjárt meglesz – mormolta lágyan a fülembe. Amint megéreztem a nyakamnál a forró lélegzetét kellemes borzongás futott végig az egész testemben. Valahogy bizsergető volt a közelsége. Olyan módon, ahogy eddig még soha senkié. Pedig jó pár srác próbálkozott nálam az egyetem alatt, de valahogy senki nem vonzott, Billy az első, akit el tudnék képzelni társamul. – Meg is van – mondta elégedetten.

Majd éreztem, ahogy a ruhám egyre jobban kilazul a hátamon. Billy óvatos simogató mozdulatokkal húzta egyre széjjelebb a ruhám anyagát a hátamon, majd hirtelen eltűntek a kezei, és nekem pedig furcsa hiányérzetem támadt. Tovább akartam érezni az érintéseit, bár lehet, hogy jobb így, mert amíg ilyen tartózkodó ő is, addig biztosan nem sietünk el semmit. Bár van valami, amivel még tartozom neki, és azt hiszem, hogy szívesen meg is adom a tartozást. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet. Azt mondják, hogy az ehhez hasonló fontos pillanatok alapozzák meg a kapcsolatokat.

- Magadra hagylak, hogy át tudj öltözni – indult volna ki a sátorból, de megfogtam a kezét.

- Várj, van itt még valami – fogtam meg a kezét. Majd magam mellé húztam.

- Igen, mit szeretnél? – ült le engedelmesen kíváncsi tekintettel.

- Megadni a tartozást – mondtam pirulva. Majd a számat az ő ajkaira nyomtam.

Nem volt nagy gyakorlatom, hiszen eddig még csak egy srác volt az életemben, ő is pusztán kíváncsiságból, de gondoltam egy próbát megér, végül is azért mentem bele a fogadásba is, mert azt hiszem, hogy már én is akartam, de egy kis kényszer kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépést. Amilyen gyorsan Billy ajkaihoz érintettem a számat, olyan gyorsan el is akartam húzódni, de amikor távolodni kezdtem Billy finoman a kezei közé vette az arcomat, és nem engedett. Majd kezeit az enyémekre csúsztatta, és a nyaka köré fonta a karjaimat. Ő pedig a derekamra simította a tenyereit. Először csak apró csókokat nyomott a számra, és mindig visszahúzódott egy kicsit, hátha meggondoltam magam, de amikor nem ütközött ellenállásba erőteljesebb ostromba kezdett. Percekig kóstolgatta számat, és én csak élveztem a forró, gyengéd érintéseket, és az illatát, ami teljesen elbódított. Fenyő, és moha. Az erdő illatai keveredtek a vízesés frissességével, és én kis híján elájultam, amikor gyengéd erőszakkal szétfeszítette a számat a nyelvével, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Csókolóztam már, de az az alkalom fele annyira sem volt ennyire elsöprő, és mámoros, mint a mostani. Bódultságomban eldőltem a párnákon, és magam után húztam Billyt is, aki nem ellenkezett. Az egyik kezén megtámaszkodott, míg a másikkal a derekamat kezdte simogatni. Percekig csókolóztunk, én pedig már az öngyulladás határán álltam, amikor Billy nyomott még egy utolsó, apró csókot a számra, majd elhúzódott, és rám mosolygott, amit én boldogan viszonoztam. Bár nem értettem, hogy miért hagyta abba csókot.

- Nem voltam jó? – csúszott ki a számon félelmem.

- Ne beszélj butaságokat – rázta meg a fejét Billy. – Még soha életemben nem kaptam ilyen szenvedélyes, és tökéletes első csókot – mondta őszintén. – Csak nem akarlak lerohanni. Öltözz át, én pedig addig kimegyek – nyomott még egy puszit a számra. Majd kisietett a sátorból, de a vigyor levakarhatatlan volt az arcán, ami engem is kuncogásra késztetett. Még nem láttam ilyen felszabadultnak, de nagyon tetszett a látvány.

Amint bezártam megint a sátrat, azonnal levettem magamról a hatalmas ruhakölteményt, azután pedig belebújtam a nekem szánt pizsamába, ami sokkal inkább egy forróbb éjszakára lett tervezve. Minden értelemben. Ebben a kis semmiben meg fogok fagyni, és nem is arra tervezték, hogy lassan haladjon az ember az új kapcsolatával. Jobb híján felvettem, és a képzeletbeli listámra felírtam ezt is „A miért fogom kitekerni Alice nyavalyás kis nyakát!” tervezetemhez. Ha már elraboltak sátorozni, akkor legalább annyit megtehetett volna, hogy meleg pizsamát csomagol, mert ebben már most fázom. Gyorsan bebújtam a hálózsákba, és amennyire csak lehetett még takaróval is körbetekertem magam.

- Gyere be, mielőtt megfagysz – dideregtem halkan. Az előbb is meghallotta, amit mondtam, hiába voltam halk.

- Inkább mutatnék valamit, ami tetszeni fog. Most találtam – lépett be vigyorogva. – Gondolom, fürdőruha nincs nálad – fűzte még hozzá.

- Hát a pizsim majdnem akkora, mint egy bikini – pirultam el. Billy pedig elmosolyodott. – Akkor tökéletes lesz. Gyere, kapaszkodj belém – csomagolt ki, majd felkapott. Néhány pillanattal később pedig egy gőzölgő forrás mellett találtam magam, ami nagyon is kellemes meleget árasztott magából, ráadásul gyönyörű rálátás nyílt a vízesésre is.

- Mit szólnál egy fürdőhöz? – kérdezte lelkesen.

- Nincs másik pizsamám – nyeltem egy nagyot. Meztelenül aludni, vele, egy sátorban. Határozottan nincs még itt az ideje.

- Felajánlom az ingemet hálóing helyett. Még az is nagyobb, mint az, ami most rajtad van – vigyorodott el.

- Te kis perverz – öltöttem ki rá a nyelvem. – Az egész Alice hibája, ő csomagolta nekem ezt a mini ruhát.

- Ne értsd félre, te egy zsákban is gyönyörű lennél – mondta kedvesen. – Gyere, a vízben tetszeni fog neked – dobta le a takarót. Majd velem együtt a vízbe ereszkedett. A forrás tényleg fantasztikus volt. Amint elmerültem a szinte forró vízben a csontjaim kiolvadtak.

- Én ki sem szállok innen, amíg a levegő nem melegszik fel egy kicsit – sóhajtottam elégedetten, majd nyakig elmerültem.

- Pedig kénytelen leszel, mert akármennyire is próbálsz ébren maradni, már egyre kevésbé tudod nyitva tartani a szemeidet – suttogta a fülembe. Én pedig rájöttem, hogy már teljes testemmel ránehezedtem.

- Nem alszom – motyogtam még. Majd egy pillanatra elsötétül minden. Azonban nem sokkal később már ki is pattantak a szemeim, mert nagyon hideg levegő csapta meg a bőrömet. – Jesszusom, nagyon hideg, nagyon hideg – vacogtam. Mindenem majd meg fagyott, csak az a részem nem, ahol Billy bőre hozzám ért.

- Csak egy pillanat – tekerte rám a takarót. – Mindjárt kapsz száraz ruhát is, és jobb lesz – nyomott egy csókot a számra.

- Gyorsan… kér… lek… - dideregtem még mindig. Sosem bírtam a túl nagy hideget.

- Mindjárt kész vagyunk – húzta be sátrat magunk mögött. – Na, már át is öltözhetsz – fordult el tőlem. – Esküszöm, hogy nem fogok lesni – fűztem még hozzá.

- Nem is feltételeztem – mosolyodtam el. Majd sietős mozdulatokkal felkaptam az ingjét, és a váltás bugyit, amit Alice bepakolt nekem. Azután pedig egy szempillantás alatt bebújtam a hálózsákba, és magamra húztam legalább öt takarót. Meg lehet itt fagyni. – Te is öltözz át, nehogy megfázz – motyogtam ki a melegből. – Addig elfordulok én is – mondtam határozottan. Majd tényleg elfordultam. Hallottam, ahogy Billy gyorsan levetkőzik, majd magára veszi a száraz ruhákat.

- Meg is vagyok – mondta vidáman. Én pedig visszafordultam, és megemeltem a hálózsák még be nem zárt felét.

- Gyere, nehogy megfagy – ajánlottam a lehetőséget.

- Csak akkor, ha biztos vagy benne – nézett rám bizonytalanul. – Nem vagyok fázós, tiéd lehet a hálózsák, ha szeretnéd.

- Csak aludni – haraptam be az alsó ajkam. – Egyelőre – tettem hozzá gyorsan. Nem akartam, hogy megint félreértsen engem.

- Rendben, csak aludni – mondta mosolyogva. Majd egy szempillantás alatt mellettem termett és behúzta a zipzárt maga mögött.

- Azért közelebb jöhetsz egy kicsit – fordultam meg a hálózsákban. Nagyjából öt centi lehetett a fölös hely összesen a zsákban, de ő egy milliméterrel sem jött közelebb.

- Nem akartam túlzásokba esni – mondta halkan.

- Akkor majd mostantól konkrétabban fogalmazok, ha valamit lehet. Én most egy összebújásra gondoltam, amikor magam mellé invitáltalak. Jól esik a közelséged, és fel is melegíthetnénk egymást, mert nyilván te is a fagyhalál közelében állsz – motyogtam halkan.

- Ez nagyon jól hangzik – húzott hirtelen a mellkasára.

- Hm… ez jó – öleltem át a derekát. – Várjunk csak, lázas vagy? – simítottam végig az arcán. Tűzforró volt a bőre.

- Nem, csak a víz átmelegített, egyébként is melegvérű vagyok – mondta kissé zavartan.

Melegvérű? Aha, a Cullenek meg hidegvérűek. Valami nem stimmel velük, de mindegy, szeretem őket. Azt hiszem, hogy a Black és a Cullen családra igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Az egyik család hófehér, a másik barna bőrű, a Black család tűzforró, míg a Cullen jéghideg. Különös. Talán valami furcsa genetikai elváltozás, de biztosan nem veszélyes, hiszen mind egészségesek. Áh, miért agyalok ezen már megint? Megőrjít, hogy nekem állandóan mindig mindent tudnom kell. Inkább elterelem a gondolataimat.

- Hozzád bújtathatom a lefagyott lábujjaimat is, vagy az már túlzás? – kérdeztem szégyenlősen néhány perc múlva, miután kivertem a fejemből az idióta elméleteimet. Igazság szerint egy kicsit kínos volt, hogy ilyet kérdeztem, de egyszerűen nem tudtam eléggé átmelegedni ahhoz, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig már egyáltalán nem fáztam sehol sem, csak a lábam maradt jéghideg.

- Persze, csak nyugodtan – válaszolta nevetve. Én pedig egy szempillantás alatt hozzá nyomtam a fagyos csontjaimat.

- Jesszusom, te tényleg átfagytál – nyögött fel Billy, amikor megérezte a hideg lábaimat a sajátjaihoz érni.

- Fázós vagyok – rántottam meg a vállam. Majd hatalmasat ásítottam.

- Nem baj, majd én felmelegítelek, de most aludj, fáradt vagy, és azt hiszem, hogy én is tudnék aludni – simított végig a hátamon.

- Rendben, nem kell nagyon győzködni – mosolyogtam fel rá. Majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira. – Jó éjt, Billy Black – vigyorogtam rá pimaszul.

- Te is aludj jól, Johanna Moore – kuncogott fel.

Én pedig visszahajtottam a fejemet a mellkasára, és néhány pillanat alatt elnyomott az álom. Tökéletes biztonságban éreztem magam, és jól esett a közelsége. Igaza volt a többieknek, csupán esélyt kell adnom Billynek.


Sziasztok! Ezzel ért véget Billy és Johanna estélye, de a báli éjszakának még nincs vége, mert a sátorozást minden pár szemszögéból meg akarom írni, úgyhogy két-három feji még biztos lesz ilyen.

Sziasztok!

A chat este visszakerül az oldalra, és tudjátok mit? Mindenki rohadtul azt csinál, amit akar. Feladom a harcot a saját blogomon. A jelek szerint nem sok mindenkit érdekel az, hogy én mit szeretnék a saját blogomon. Linkeljetek, reklámozzatok, azt csináltok, amit akartok. Friss csütörtök este lesz, mert azt hiszem, hogy ez érdekel mindenkit a leginkább. A történet 75 fejisen lesz befejezve, annyi elég, hogy elvarrjam a szálakat, és befezejezzem a történetet. A százas álomhatárra hajtottam, de a legjobb az lesz, ha befejezem ezt a blogot. Akármennyire is imádom ezt a történetemet nem bírom az ezzel a bloggal kapcsolatos állandó küzdelmet. Én tényleg mindent megpróbáltam, hogy jó legyen ez a blogom is, de a jelek szerint ez idegileg túl nagy falat nekem. Lehet, hogy meg kellett volna tartanom magamnak az ötleteimet. A többi blogommal semmi baj, mert az kevésbé érdekli az embereket, hiszen nem Edward/Bella történet. Ott be tudom tartatni azt az egy létező szabályomat, és nem zaklaklak emailekkel sem, hogyha nem tetszik egy döntésem, amit én hozok meg a saját blogommal kapcsolatban. Ha még egy felháboródó mailt kell olvasnom a chat, vagy bármi miatt, simán törlöm a blogot, és nem foglalkozok semmivel. Ez most nem üres fenyegetés, hanem ígéret. Hetente minden történetemből legalább egy friss van, de előfordul, hogy kettő. Folyamatosan frissítek, és igyekszem nem eltűnni, mellette dolgozom, és tanulok. Imádok írni, ezért van ennyi friss, de mit akartok még? Sajnos nem vagyok vámpír így néha aludnom is kell, jobb híján. Én kérek elnézést, hogy szerettem volna valamit kérni a bloggal kapcsolatban.
Most lehet utálni, már az sem érdekel.

Drusilla

A chat lekerült az oldalról!

NEM SOK MINDENT AKAROK HOZZÁFŰZNI A CHAT BLOGRÓL VALÓ ELTÁVOLITÁSÁHOZ.

A HELYZET NAGYON EGYSZERŰ. PONTOSAN 55-SZÖR LETT MEGSZEGVE AZ EGYETLEN SZABÁLY, AMI A BLOGOMON VAN. HOGYHA NEM MEGY SZÉP SZÓVAL, AKKOR MAJD MEGOLDOM MÁSHOGY. NEM VOLT BONYOLULT A KÉRÉS, DE SOKAK NEM VETTÉK FIGYELEMBE. NEM ANNYIRA NEHÉZ A BLOGCÍMET AZ EMAIL/URL RÉSZBE ÍRNI, ÉS KÉRNI A LINKCSERÉT, NEM PEDIG AZONNAL REKLÁMOZNI MAGATOKAT!

MÉG MINDIG JOBBAN JÁRTATOK ÍGY, MINTHA A BLOG MEGHÍVÁSOS LENNE, VAGY NE ADJ ISTEN FEJEZET MEGVONÁSSAL PRÓBÁLNÁM ORVOSOLNI A PROBLÉMÁT.

A MÁSIK OK, AMIÉRT A CHAT LEVÉTELE MELLETT DÖNTÖTTEM, MERT NEM AKAROM, HOGY EGYESEK ITT VEZESSÉK LE A FELES INDULATAIKAT ÁLLANDÓ OLVASÓIMON, VAGY ESETLEG ÚJ OLVASÓKON SEM. NEM KELL AZ AGRESSZÍÓ A BLOGRA. EZ A BLOG AZÉRT JÖTT LÉTRE, HOGY SZÓRAKOZTASSON, ÉS KIKAPCSOLÓDÁST NYÚJTSON. NEM PEDIG AZÉRT, HOGY MINDENKI KEDVÉRE REKLÁMOZZON, ÉS KIÉLHESSE AZ ELFOLYTOTT AGRESSZÍÓIT. 

ENNYIT FŰZNÉK HOZZÁ A DOLOGHOZ. 

MOST KOMOLYAN PONT A SZÜLINAPOMON KELLETT FELHÚZNI? OLYAN SZÉP NAPOM VOLT EDDIG. 

DRUSILLA

La Push vámíprja - 61-62. fejezet

61-62. fejezet


Sziasztok! Ezt a dupla fejezetet Melindának ajánlom, hiszen ő kérte nyereményként :) Ezzel még korántsem lesz vége egyébként a báli élményeknek, úgyhogy ne izguljatok :) Az új képekért ismét köszönet Elionrosalie-nak :D Puszi, Drusilla

(Johanna szemszöge)



Ma este lesz a bál, már alig várom. Justin végre újra képes tökéletesen mozogni, és már három napja itthon is van velem, bár még egy kicsit gyorsan fárad, de nincsenek akadályok a számára. Egészen más lett ez a ház, amióta mindig van kihez szólnom. Kifejezetten üdítő élmény, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem, hogy elvagyok magamban, de sokkal jobb az egész, amióta Justin itt van velem. Most pedig itt állok a szobámban, abban a rózsaszín ruhakölteményben, amit a lányoktól kaptam, és Billyre várok. Bármilyen hihetetlen is, de igent mondtam neki. Tulajdonképpen nem akartam, mert így el fogja bízni magát, hogy ez több, mint barátság, de olyan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni neki. Kitartóan ostromol, de még nem vagyok kész egy kapcsolatra.

- Helló, hugi – kopogtatott be Justin. Majd résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált rajta. – Bejöhetek?

- Hát persze – fordultam felé.

- Hűha – kerekedtek el a szemei. – Sűrűbben kellene nőnek öltöznöd. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig rajtam elismerően. – Billynek rittyentetted így ki magad? – húzkodta a szemöldökét.

- Justin, ezt már megbeszéltük – forgattam meg a szemeim.

- Igen, tudom, de nem értem, hogy mire vársz. Billy kedves hapsi, és minden jel szerint tökéletesen megbízható is. Hogyha pedig csak egyetlen szóval is meg merészel bántani, akkor megkapja a magáét – mondta komolyan.

- Ó, te hős, megvéded az erényemet? Ezzel már egy kicsit elkéstél – legyintettem.

- Azt hiszem, hogy jobb, ha erről nem beszélünk – emelte maga elé a kezeit.

- Szerintem is – bólogattam hevesen.

Majd hála az égnek kopogtatás szakította félbe ezt a kínos beszélgetést. Biztosan Billy az, úgyhogy felkaptam a táskámat, és lesiettem a földszintre, de Justin már beengedte a vendéget. Amint leértem mindkét szempár rám szegeződött. Billy kikerekedett szemekkel nézett engem, ami pirulásra késztetett, mintha felfalt volna a szemével, Justin pedig csak jót mosolygott rajtunk.

- Gyönyörű vagy – tért magához Billy.

- Köszönöm – mondtam lesütött szemekkel. Miért kell mindig zavarba hoznia? – Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá. Nagyon fess volt ebben a szmokingban.

- Hoztam neked egy kis ajándékot – húzott elő a háta mögül egy csukló csokrot. Ilyet szerintem senki nem kapott vagy ötven éve. Említették a lányok, hogy Billy igen régimódi neveltetésben részesült, na de ennyire? – Nem tetszik? Nincs semmi baj, nem muszáj felvenned, ha nem akarod.

- Ez gyönyörű, én csak meglepődtem – mondtam gyorsan. Majd a jobb csuklómat odanyújtottam Billynek, hogy felcsatolhassa rám az ajándékot. Csodálatos rózsaszín dísz volt, csak nem voltam hozzászokva, hogy ilyesmit kapok.

- Örülök, hogy tetszik – adta fel rám a meglepetést. – Ez egy szokás Cullenéknél, minden hölgy kap csuklópántot – fogta meg a kezem.

- Igazán? – kérdeztem mosolyogva. – Justin, hol rejtegetted Tanya csuklódíszét? – vigyorodtam el.

- Nem rejtegettem. A szobámban van – rántotta meg a vállát. – Szeretnéd látni, mi?

- Hát, ami azt illeti, érdekelne, hogy milyen – haraptam be az alsó ajkam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még Justin ilyen édes, régimódi úriember lesz.

- Rendben, akkor lehozom. Úgyis mindjárt indulnunk kell – mondta a bátyám. Majd elkezdett szaladni az emelet felé.

- Hé, mit nem csinálhatsz még? – kiáltottam utána.

- Nem futottam, ez éppen csak kocogás volt felfelé – kiabált le Justin.

- Maradjunk annyiban, hogy egyelőre csak lassan – mondtam szigorúan.

- Jól van, nyugton leszek, már amennyire tudok – nevetett fel.

- Justin Moore – mondtam dühösen. Nem fogja kockáztatni a jelenlegi állapotát, ha kell, akkor lekötözöm.

- Higgadj, hugi, tudod, hogy nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozhatok neked – termett mellettem. Majd az orrom előtt meglengette a sárga csuklódíszt. Orchideából készült, és tényleg nagyon szép volt.

- Ez igen – kerekedtek el a szemeim.

- Nem az én érdemem, Bella mondta, hogy ez fog tetszeni neki – rántotta meg a vállát. – Én csak megvettem. Kedvelem ezt a lányt – fűzte még hozzá. Mire Billy mintha halkan felmorgott volna. Mióta morog, és mi a baja Tanyával? Justin boldogabb tőle, akkor én kedvelem.

- Menjünk – mondta Billy az orra alatt.

Majd a karját nyújtotta, amit én készségesen elfogadtam. Azt hiszem, hogy lesz miről beszélnünk, ha kettesben maradunk. Valamiért gyűlöli Tanyát, és nekem fogalmam sincs, hogy mi baja, hiszen eddig mindenkit kedvelt. Nem láttam még embert, akivel baja lett volna. Bezártuk az ajtót, és amikor megfordultam a látványtól egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Billy pedig valami olyasmit morgott, hogy „már csak ez hiányzott”.

- Tanya? – mosolyodott el bátyám.

- Szia, szépfiú. Gondoltam, hogy esetleg mehetnénk együtt is – kacsintott rá Justinra. Milyen gyönyörű ez a lány. Az arany szemei, a szőke haja, a tökéletes bőre. Döbbenetes. Úgy tűnik, hogy Cullenék minden barátja is genetikailag tökéletes.

- Te képes voltál értem jönni, amikor meg sem kellett volna moccannod? Hiszen nálatok lesz a bál.

- Én csak gondoltam, hogy van kedved velem jönni – rántotta meg a vállát.

- Már hogyne lenne – vigyorodott el Justin. – Ugye nem baj? – fordult felém fivérem.

- Dehogy, menj csak – mosolyogtam rá. – Egyébként a húga vagyok, Johanna.

- Oh, milyen udvariatlan vagyok – sétált elém. – Nagyon örülök, Tanya vagyok – nyújtotta a kezét.

- Én is nagyon örülök – ráztam meg a kezét. Nem csodálom, hogy tetszik Justinnak. Egyszerűen tökéletesen néz ki, és a jelek szerint kedves is. – Akkor a bálon találkozunk.

- Igen, úgy lesz – pattant be a kocsiba. Majd Justin is beszállt mellé. Ezután Tanya kifarolt a kocsifelhajtóról, és elszáguldott.

- Te jóságos ég! – kiáltottam fel. Komolyan ilyen tempóban akar hajtani? Justinnak autóbalesete volt, és erre most itt száguld vele. Mi lesz, ha történik valami? – Ez nem normális. Mi lesz, hogyha balesetet szenvednek. Justin még csak most épült fel. Én megölöm, ha odaértünk a bálra, én elintézem.

- Nyugi – húzott magához Billy. – Mély levegőt. Majd én elbeszélgetek vele. Jobban szeretném, ha te ma este jól éreznéd magad – simított végig a hátamon. – Gyere, induljunk – húzott a kocsi felé. Majd kinyitotta nekem az ajtót, és besegített. – Nyugodj meg – indította be a motort. – Tudod, Tanya megszállottan szereti a sebességet, de nagyon tehetséges sofőr. A reflexei több százszor jobbak, mint bárkinek, akit ismerek, úgyhogy nincs miért aggódnod, de ígérem, hogy majd beszélek vele. Ne rontsuk el az estét, kérlek – fogta meg a kezem.

- Rendben, majd igyekszem – adtam meg magam. Tökéletesen igaza van. Nem lenne szép tőlem, hogyha tönkretenném a bált, hiszen Alice és a lányok annyit dolgoztak rajta.

- El fogom terelni a figyelmed, ígérem – simogatta meg a karom. Azt hiszem, hogy kezd kicsit túl közvetlen lenni a viszony közöttünk.

- Rendben – bólintottam rá. Majd diszkréten megfogtam a kezét, és visszatettem a kormányra.

- Jól van, ne haragudj, értem – markolta meg a kormányt.

- Én, sajnálom – simítottam a kezemet az övére. Nyilván már nagyon elege lehet az elutasításból. Tényleg egy hárpia vagyok, pedig nagyon is kedvelem.

- Nem, semmi baj, tudok várni – engedett fel egy kicsit. – Meg is érkeztük – fűzte még hozzá. Azt hiszem azért nem hagyta, hogy megint megszólaljak, mert elege volt már a magyarázkodásomból.

- Én… - kezdtem bele makacsul. Viszont mire folytattam volna már kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem is az ajtót. – Billy – fogadtam el a felajánlott karját.

- Ne magyarázkodj megint, kérlek – sóhajtott fel. – Nincs semmi baj, tényleg. Érezzük jól magunkat ma este, ez a lényeg. Ezért van a bál.

- Rendben – haraptam be az alsó ajkam.

Tényleg nem akartam megbántani, csak nem természetes, hogy van valaki az életemben, főleg nem egy ilyen férfi, aki törődik velem. Nem vagyok elkényeztetéshez szokva. Nem mintha nem esne jól, egyszerűen csak furcsa, szokatlan. Velem senki sem törődött a baleset óta, így hajlamos vagyok eltaszítani azokat, akik akarnak. Billy ismét felajánlotta a karját, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam, és hagytam, hogy bekísérjen a házba. Alice szélesen vigyorogva nyitott nekünk ajtót, de amint meglátott minket lefagyott az arcáról a vigyora.

- Mi történt? Tanya nem akart rosszat, amikor elment Justinért, csak gondolta, hogy kettesben jobban tudtok beszélgetni a kocsiban is, és… - magyarázkodott Alice.

- Semmi baj, Alice – mosolygott rá Billy. – Csak Johanna eléggé nehezményezte, hogy Tanya néhány másodperc alatt gyorsul százra a kocsijával – mondta határozottan. – Tudod, hogy nem szereti a száguldó autókat.

- Oh, már értem. Tanya, gyere csak ide egy pillanatra – morgolódott Alice.

- Ne, tényleg semmi baj. Majd én megbeszélek vele – tiltakoztam hevesen. Nem akarok jelenetet rendezni itt helyben. Meg egyébként sem.

- Rendben, egyébként Billy mondta, hogy a kedvenc sütid a csoki torta vanília mázzal, úgyhogy tegnap sütöttünk egy párat, hogy legyen bőven – csilingelte Alice. – Úgyhogy befelé, és essetek neki – ragadott minket kézen. Majd behúzott a nappaliba. – Istenem, olyan gyönyörű vagy – lelkesedett. Majd kisimította a szoknyámat.

- Köszönöm – pirultam el megint.

- Odamegyek a fivéreimhez – engedett el Billy. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a szoba másik végében, ahol a testvérei voltak Gabriellával és Nath-tal.

- Na jó, indíts a konyhába, kisasszony. Nem veszem be, hogy Tanya a bajotok – nézett rám Alice morcosan.

- De én…

- Indíts – morgott rám erőteljesebben.

- Jól van, megyek – forgattam meg a szemeimet. Miért kell drámát csinálni egy kis félreértésből?

- Mi a fene van már megint veletek? A múltkor már azt hittem, hogy egy pár vagytok, aztán megint tartottátok a két lépés távolságot, aztán igent mondtál neki a bálra, aztán most megint igyekszik kerülni téged, hogy idézem „szabad teret és gondolkodási időt adjon neked”. Te tényleg ennyire bizonytalan vagy, vagy csak kínzod ezt a szerencsétlent? – fakadt ki Alice.

- Én nem szándékosan teszem – hajtottam le a fejem.

- Aha, véletlenül oltod mindig szerencsétlent – mondta ironikusan.

- A fenébe is, Billy is csak egy férfi, miért bízzak benne? – csattantam fel én is.

- Azért, mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Soha nem akarsz megállapodni? Nem akarod, hogy mindig legyen melletted valaki? Nagyon kedveled Billyt, de mégsem kaphat egy esélyt. Hogyha soha nem leszel hajlandó egy kicsit is közelebb engedni magadhoz, akkor mondd meg neki nyíltan, hogy megtalálhassa a szerelmet egy másik nőben. Igazságtalan vagy. Tudom, hogy nem szándékosan teszed, de teljes mértékben helytelen, ahogy viselkedsz. Ez a fiú még a lelkét is kiteszi érted, te meg még csak kísértésbe sem jössz. Nehogy azt mondd, hogy nem tetszik rajta valami, mert ez a srác kifogástalan – fakadt ki Alice megint.

- Billy tényleg fantasztikus – bólintottam rá.

- De? – kérdezte Alice.

- Nincs semmi, de. Tényleg remek ember, fantasztikus férfi, én csak nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Elég kínos, hogy már két család és még a bátyám is azon dolgozik éjjel-nappal, hogy Billy és én egy pár legyünk. Nehogy elkezdj tiltakozni, mert nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy a hátam mögött azon dolgoztok, hogy összejöjjek Billyvel – emeltem magam elé a kezeimet. – Már lassan azt sem tudom, hogy mit érzek én, és mit akartok bebeszélni nekem. Ez így nem megy. Egy kapcsolatnak nem így kell létrejönni, hogy tízen, vagy mit tudom én hányan állnak a hátunk mögött, és fortélyokkal próbálnak összehozni.

- Nos, ebben van igazság, de magadtól észrevetted volna őt? – szegte fel Alice az állát dacosan.

- Valószínűleg nem, de miután megmutattátok nekem az értékeit, talán kiszállhattatok volna ebből a „hozzuk össze Billyt és Johannát” projektből. Levegőt sem kapok tőletek. Ne értsd félre, mert imádom a családod, és a Black családot is, de tényleg túlságosan ráálltatok már arra, hogy összejöjjünk.

- Oké, felfogtam, ezentúl azt csinálsz, amit akarsz, és úgy rontod el a jövődet, ahogy akarod. Csendben fogom nézni – bólintott Alice.

Majd elsietett Jasper felé. A francba, én nem akartam megbántani senkit. Talán túl durva voltam? Nem volt szándékos, de tényleg idegesítő, hogy mindenáron össze akarnak boronálni valakivel. Még akkor is, ha Billy tényleg csodálatos.

- Beszélhetünk egy kicsit? – simogatta meg Esme a karomat. Hogy került ide?

- Hát persze – sóhajtottam fel. Még eggyel több vagy kevesebb lelki fröccs erre az estére már édes mindegy. Tudom, hogy igazuk van, de én akkor is ilyen zárkózott vagyok.

- Akkor talán menjünk ki egy kicsit a teraszra – fogta meg a kezem. Majd kihúzott a házból. – Figyelj rám, kedvesem. Én tudom, hogy nem egyszerű rossz élmények után közel engedni magadhoz valakit, de könnyen lehet, hogy megéri.

- Ezt meg honnan tudod? Mármint…

- Mármint azt, hogy egy család örökbefogadott és az új apukád bántalmazni akart téged? – kérdezett vissza. – A válasz egyszerű, én mindenhez hozzáférhetek az árvaházakban, és így a te adataid után néztem. Kíváncsi voltam, hogy mitől zárkóztál be ennyire. Az ilyesminek mindig van kiváltó oka. Hidd el, sokat tudok a zaklatásokról, de egy kedves férfi feledtetni tudja még a legrosszabbat is.

- Honnan tudod? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Carlisle a második férjem. Az első, nos, nem nevezném se kedvesnek, se gyengédnek. Évekig éltem állandó lila foltokkal a testemen, megalázva. Azt hittem, hogy soha többé nem fogok bízni férfiban, de aztán jött Carlisle. Csak esélyt kellett adnom neki, mert addig nem közelített, amíg nem adtam rá jelet, hogy megteheti. Billy sem fog közeledni feléd, amíg nem akarod tiszta szívből.

- Billy nem tudja, hogy engem bántani akartak. Ugye nem mondtad el neki? – kérdeztem rémülten. Ezt a dolgot nem szeretem szétkürtölni, ha nem muszáj.

- Természetesen nem tudja, de talán megértene, ha elmondanád neki. Ezért vagy olyan, amilyen. Egy kedves lány vagy, aki mindenkit szeret, de nagyon nehezen hagyja, hogy megközelítsék. Nekünk sem volt egyszerű, hidd el. Carlisle rengetegszer mesélt rólad. Mindig azt mondta, hogy fantasztikus munkaerő vagy, tehetséges orvos tanonc, de megközelíthetetlen ember. Ezért kezdtem el egy kicsit nyomozni utánad. Ne aggódj, nálam tökéletes biztonságban van a titkod, de gondold át a dolgot. Lehetsz még boldog, csak esélyt kell adnod rá. Neked kell akarni, mert Billy nem fog semmit erőltetni, az biztos. Most pedig menjünk vissza, mert Alice el akarja kezdeni a bulit – fogta meg a kezem. Majd elmosolyodott és húzni kezdett a szoba felé.

- Haragszik rám – hajtottam le a fejem.

- Ugyan, már nem is emlékszik rá, hogy néhány perce összevesztetek. Alice egyáltalán nem haragtartó – legyintett Esme. – Gyere és érezd jól magad, legalábbis próbáld meg, mert ez a bál éppúgy a mi kedvünkért van, mint a tiedért. Mindenkinek boldognak kell lennie.

- Rendben, menjünk – mosolyogtam rá.

Azt hiszem, hogy ki kell engesztelnem Billyt. Amikor beléptünk a házba lányok egy sorban álltak, ahogy a fiúk is, de minden férfi szeme be volt kötözve, és a harisnyakötők egy kis asztalon voltak összekeverve. Esme elmosolyodott az asztal mellett, majd egy határozott mozdulattal levette a harisnyakötőjét, és a többi közé helyezte. Majd várakozóan rám mosolyogtak a lányok, úgyhogy én is engedelmesen levettem a ruhadarabot, majd az asztalra helyeztem, és kicsit megkevertem a kötőket.

- Akkor most következzék az est első programja, a fiúk mindjárt kiválasztják maguknak a párt, az első tánchoz – mondta Alice lelkesen. Majd a lejátszóhoz sétált és felcsendült a keringő.

Izgatottan figyeltem, ahogy a fiúk kinyújtják a karjukat a harisnyakötők felé, és közben magamban azért rimánkodtam, hogy Billy a rózsaszínt vegye el, de nem így történt. Edward fogta meg a rózsaszín harisnyakötőt. Nem akartam őt sem megbántani, ezért amikor levette a szemfedőt rámosolyogtam biztatásként, ő pedig vissza rám, de az én mosolyom nem volt túl őszinte. Szerettem volna kiengesztelni Billyt. Nem volt sok időm tépelődni ezen, mert Edward megállt előttem és meghajolt.

- Szabad egy nyitótánc erejéig, kisasszony? – kérdezte mosolyogva.

- Megtiszteltetésnek veszem, uram – pukedliztem. Majd hagytam, hogy Edward közelebb húzzon magához, és táncolni kezdtünk. Egy-két percet táncoltunk, én pedig addig összeszedtem a bátorságomat, majd felnéztem Edwardra. – Kérlek, ne haragudj meg azért, amit most teszek. Nem ellened szól, esküszöm – hadartam el gyorsan. Majd kézen fogva sétáltam vele Bellához, és Billyhez, akik még mindig keringőztek. – Bella, lekérhetem Billyt? – kérdeztem idegesen. Lehet, hogy most tönkreteszek egy protokolláris eseményt, de úgy érzem, hogy most vagy soha. Most kell megtennem az első lépést, amíg még határozott vagyok. Ha túl sokat kombinálok, akkor megint ostobaság lesz a vége.

- Hát persze – vigyorgott rám Bella. Majd néhány pillanattal később már Edwarddal táncolta körbe a nappalit. – Táncolsz velem? – kérdeztem az értetlen Billy szemeibe nézve.

- Örömmel – villantott rám egy halvány mosolyt.

Majd átkarolta a derekamat, és magához húzott. Legnagyobb örömömre a keringő egészen hosszúra nyúlt, én pedig kifejezetten élveztem a táncot. Nem kellett gondolkodni, sem beszélni, egyszerűen csak jó volt körbetáncolni a termet a többiekkel. Egyszer-egyszer lopva Justin felé pillantottam, aki boldogan csevegett tánc közben Tanyával. Carlisle, és Eleazar pedig két-két lánnyal táncolt. Carlisle Esmével és Kate-tel, míg Eleazar Carmennel és Irinával. Kedves volt tőlük, hogy nem hagyták a lányokat, petrezselymet árulni. Érdekes módon mindenki a párjával táncolt, csak engem nem Billy húzott ki, ez mindenképpen gyanús, talán szándékosan nem engem választott a táncra? Mert biztosan volt itt valami sumák, mert fizikai képtelenség, hogy mindenki eltalálta volna a párja harisnyakötőjét.

- Kérdezhetek valamit? – néztem fel Billyre kíváncsian.

- Persze – mosolygott rám bátorítóan.

- Te miért nem engem húztál ki? Nem is volt rendesen bekötve a szemetek, igaz? Anthony Nath-tal táncol, Jake Gabriellával, Emmett Rosalie-val, Carlisle Esmével és Kate-tel, Eleazar Carmennel, és Irinával, Justin Tanyával, csak te és Edward cserélődtetek fel. Elég valószínűtlen, hogy ez pontosan így sikerüljön csak úgy. Tehát egyértelmű, hogy csaltatok, ahogy az is, hogy szándékosan nem engem választottál a keringőhöz – mondtam határozottan.

- Én csak nem akarok rád akaszkodni. Egész este elutasító voltál velem, gondoltam, hogy akkor békén hagylak. Azt hittem, hogy szívesebben táncolsz Edwarddal, ezért megbeszéltem vele – rántotta meg a vállát.

- Én…

- Nem kell magyarázkodnod. Csak még nem tudom kiszámítani, hogy mikor akarsz velem lenni, és mikor nem. Elég sűrűn váltakozik a véleményed a kapcsolatunkról, így elég nehéz a számomra eldönteni, hogy mikor közeledhetek, és mikor kell visszahúzódnom. Ne haragudj meg a kijelentésért, de nagyon nehéz eset vagy – magyarázkodott Billy. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.

- Sajnálom, ígérem, hogy megpróbálok megjavulni – haraptam be az alsó ajkam.

- Nem azt akarom, hogy megváltozz, csak azt, hogy döntsd el, mit akarsz. Szerintem már tudod a választ, csak félsz – mondta mindentudóan.

- Valószínűleg igazad van – bólintottam rá.

- Csak érezd jól magad velem ma este, vagy legalábbis próbáld meg, aztán majd kialakul – simított végig a hátamon. Én pedig beleborzongtam a kellemes érintésbe. – Rendben?

- Igen, ez nagyon jól hangzik – vettem ki a kezemet az övéből.

Majd a nyaka köré fontam mindkét karomat, és hozzá bújtam. Mindketten jobban járunk, ha megpróbálok ellazulni egy kicsit a társaságában. Néha már sikerült, csak akarni kell. A keringő lassan véget ért, és egy sokkal gyorsabb ritmus kúszott be a fülembe. Billy egy pillanat alatt felkapott és megpörgetett, én pedig ijedtemben felsikoltottam.

- Mit csinálsz? – csimpaszkodtam bele kézzel-lábbal.

- Tudod ez rocky, erre így táncolnak – vigyorgott rám.

- Nem, én nem így táncolok rá, sőt erre a számra sehogy sem táncolok. Ne csinálj ilyet, mi van, ha leejtesz?

- Még véletlenül sem ejtelek le, nem kell félned – karolta át a derekamat. – Csukd be a szemed, és engedd el magad, bízz bennem. Élvezni fogod a dolgot.

- De én…

- Te ma este jól érzed magad velem, emlékszel? – kérdezte vigyorogva. – Szemeket behunyni.

- Jól van – sóhajtottam fel idegesen. Majd engedelmesen behunytam a szemem.

- Az is jó lenne, ha közben nem fojtanál meg – kapott Billy levegő után.

- Oh, bocsi – lazítottam el a karom és a lábam.

Majd egy szempillantás múlva megint pörögtem. Próbáltam elengedni magam, amennyire csak tudtam, de nem igazán jött össze. Aztán hirtelen megnyugodtam, és lassan mozogni kezdtem én is a zene ütemére, és egész jó kis tánc kerekedett ki a dologból. Félve nyitottam ki a szemem, de nem kellett volna. Mindenki körülöttünk állt, és vigyorogva figyelt minket. Egyedül Jasper vágott olyan furcsa arcot, mintha koncentrálna ránk. Lehet, hogy a mozdulatainkat elemzi? Hiszen ő és Alice nagyon tehetségesen táncolnak.

- Ez egész jó – sikkantottam fel. Billy pedig boldogan elmosolyodott.

- Ez az, hugi – kántálta Justin. Én pedig az egyik fordulónál ráöltöttem a nyelvem, mire mindenki felnevetett.

- Akkor az idei bál első díját Billynek és Johannának ítéljük meg, ezért a fantasztikus táncért, de előtte még jön egy feladat. Valamelyik ruhadarabból kettő van Johannán, és Billynek ki kell derítenie, hogy mi az – csilingelte Alice. „Megfojtalak” tátogtam Alice felé. Mire egy még szélesebb vigyort villantott rám a megfenyegetett. Mindketten pontosan tudjuk, hogy két harisnyakötőt kaptam. Eddig nem tudtam, hogy miért, de most már értem. – Oh, még valami az érintett ruhaneműt a száddal kell levenned Johannáról.

- Adtok valami támpontot? – pillantott körbe Billy kíváncsian.

- Legyél kreatív, haver. Legutóbb én játszottam ezt Rose-zal. Most legálisan letapizhatod a csajszit, jó móka, nekem fél órába telt megtalálni a dupla ruhadarabot – vigyorgott felénk Emmett. Fél óra, így, itt, mindenki előtt? Na nem, az teljesen kizárt.

- Khm… - köhintettem nagyon halkan. Billy nem volt messze tőlem, és nem akartam lebukni. Óvatosan felhúztam a szoknyám egy picit, hogy senki ne vegye észre, de reméltem, hogy Billy érti a célzást.

- Megengeded? – mosolygott rám.

- Azt hiszem, hogy nincs más választásom – haraptam be zavaromban az alsó ajkam. Ez nagyon-nagyon kínos lesz.

Billy elém térdelt, és várakozóan nézett rám. Mire én elpirulva bólintottam. A következő pillanatban lassan felhúzta a szoknyámat, egészen a combom közepéig, ahol kilibbent az apró ruhadarab. Billy felnézett rám, majd kacsintott, és óvatosan a fogai közé vette a harisnyakötőmet, amit utána kínzó lassúsággal húzott le rólam. Amikor már a bokámnál tartott finoman felemelte a lábamat, és végérvényesen megszabadított a harisnyakötőmtől, mire mindenki hangos tapsolásba, és fütyülésbe kezdett. Billy pedig felállt, kivette a szájából a ruhadarabot, és vigyorogva, győzedelmesen meglengette mindenki előtt. Emmett és Justin majd meg szakadt a nevetéstől a zavaromat látva, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve Billy hátára ugrottam, és megpróbáltam visszaszerezni a harisnyakötőmet, hogy elrejtsem, de egy kicsit túl heves lehettem, mert a következő pillanatban már a kanapén feküdtünk.

- Na, de Johanna. Ne itt, mindenki előtt… - kezdett bele Emmett. – Bár, ha jobban belegondolok, akkor miért is ne. Várjatok, van popcorn is, ne hagyjátok abba, mindjárt visszajövök – mondta, majd eltűnt. Azután pedig valóban egy nagy tál popcornnal tért vissza, és felkuporodott az egyik fotel karfájára.

- Valaki bíztatja, hogy ilyen perverz legyen, vagy magától is megy neki? – néztem körbe kérdőn a termen.

- Őt már így fogadtuk örökbe – mosolygott rám Esme. – Nem igazán nevelhető, de azért nagyon aranyos, és segítőkész, hogyha szükséged van valakire. Csak meg kell szokni a humorát.

- Ne hozd zavarba szegény Johannát – lépett Rosalie a párja mellé. Majd akkorát kólintott a fejére, hogy azt hittem, hogy Emmett feje még be is tört.

- Bébi, ne már, végre mókás a kiscsaj, ez volt az első spontán reakciója, amióta megismertük – dörzsölte meg az ütés helyét.

- Attól még nem kell szegényt kínos helyzetbe hozni, kedvesem – mosolygott ránk Esme. – Alice, ha jól tudom, akkor nyeremény is dukál ehhez a remek teljesítményhez.

- Hát persze, minden játékhoz jár a nyeremény – szaladt elénk Alice egy dobozzal. – Húzzátok ki a nyereményt – mondta vigyorogva. Billy pedig megfogta a kezem, és együtt húztunk ki egy cetlit. Majd átnyújtottuk Alice-nek. – A nyeremény pedig… dobpergést kérnék – fordult a nappali másik sarka felé Alice. Ahol Jasper ült, és egy egész helyre kis dobszólót adott elő az asztalon. – Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett programokkal – sipította Alice.

- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeink. Nem csak az enyémek, hanem a társamé is. A Niagara vízesésnél? Ezt nem mondhatja komolyan, hiszen az egy vagyon.

- Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett úttal és programokkal. A nyereményt Esme és Carlisle ajánlotta fel, köszönjük nekik – tapsikolt Alice. Majd az orrunk elé tartotta a cetlit. - Az út kifizetve, csak ki kell találnotok, hogy mikor mentek.

- Ezt nem fogadhatom el – nyújtottam vissza az ajándékot.

- Dehogynem, különben megsértődünk – nézett rám Carlisle komolyan. – Az ajándékokat mindenkinek el kell fogadnia. Nálunk ez a szabály. Úgyhogy szépen elutaztok, mindketten. Érezzétek magatokat nagyon jól – ölelt át a mentorom.

Majd Billyvel is kezet rázott. Ezután pedig mindenki gratulált nekünk a nyereményhez. Én személy szerint határozottan túlzásnak ítéltem ezt a gesztust, de tény, hogy nagyon boldog voltam, hogy végre eljuthatok oda, ahova kislány korom óta mindig is vágyakoztam.

- Akkor most folytassuk táncversennyel, már olyan izgatott vagyok. Johanna és Billy lesznek a pontozóbírók, mert ők már kaptak nyereményt – szaladt Alice a lejátszóhoz, és betett egy jó pörgős számot.

- Óvást nyújtok be, ezt a kört úgyis ti nyeritek, ez Jasper és a te tereped – panaszkodott Emmett.

- Nyugi, ezután tangó jön – vigyorodott el Alice.

- Na jó, akkor hajrá – bólintott rá Emmett.

Emmettnek igaza volt, a pörgős számban tényleg Alice és Jasper volt a legjobb. Bár úgy láttam, hogy mindegyik pár kiemelkedett valamiben, és verseny egészen addig tartott, amíg nem kapott mindenki valamilyen ajándékot. Alice úgy látszik, hogy nagyon is alapos volt. Gaby és Jake kaptak egy hét síelést Ausztriában, Justin és Tanya nyert egy hetet Londonba, Anthony és Nathalie kölcsönkapják Esme szigetét két hétre, és még hasonló igen komoly ajándékok találtak gazdára. El sem tudtam képzelni, hogy honnan telik ekkora ajándékokra a Cullen családnak, de inkább nem is kérdeztem meg. Nem akartam illetlen lenni, hiszen milyen lenne, ha eléjük állnék, hogy „mondjátok csak, honnan van ekkora vagyonotok, csak kíváncsiságból kérdezem”. Mindenesetre mindenki nagyon boldog volt a meglepetések miatt, és a bál hangulata is egyre jobb lett. A gyorsabb számok fokozatosan egyre lassabbakra cserélődtek fel, és néhány órával később már azon kaptam magam, hogy mindenki lassúzik. Tudom, hogy nem illik, de kíváncsian kémleltem körbe a párokon. Anthony és Nathalie teljesen összesimulva boldogan keringtek. Gaby szerintem már félig aludt Jake karjaiban, de szorosan csimpaszkodott a nyakába. Justin és Tanya is összebújtak, de bátyám sokkal diszkrétebb volt, mint a többi férfi a teremben. Annyira nem szorította magához a partnerét, de azt azért nem mondanám, hogy távol álltak egymástól. Sőt köztük sem volt túl sok hely levegőnek. Esme és Carlisle volt kétségkívül a legdiszkrétebb, egymásra mosolyogva, gyönyörű tartással keringtek, miközben néha egy-egy futó csókot váltottak. Egyszerűen csodálatosan festettek együtt. Rose és Emmett egy cseppet sem diszkréten majd felfalták egymást a terem egyik szélén, úgyhogy róluk gyorsan továbbsiklott a pillantásom. Alice és Jasper inkább álltak, mint táncoltak, miközben Alice Jasper mellkasára hajtotta a fejét, és halkan sugdolóztak. Eleazar, Carmen, Irina és Kate már elmentek. Azt mondták, hogy nagyon fáradtak, így elmentek lepihenni. Azt viszont nem tudom, hogy hova, mert kimentek a házból és vissza sem jöttek. Azt hittem, hogy itt van a szállásuk a Cullen házban. Mindenesetre ma elvileg mindenki itt alszik, úgyhogy nem is gondolkoztam ezen sokáig, hanem inkább tovább kémleltem a teremben. Bella Edward lábain állt, miközben Edward körbe-körbe táncolt a teremben. Mindketten boldogan mosolyogtak.

- Mit csinál Bella és Edward? – kérdeztem Billy fülébe suttogva. Mire Billy arra kapta a pillantását.

- Úgy látom, nosztalgiáznak – vigyorodott el. Nosztalgiáznak? Ez elég fura gondolat, főleg, hogy mióta lehetnek együtt? Legfeljebb két éve, könyörgöm tizenhét vagy tizennyolc évesek. Hogyan nosztalgiázhatnának egyáltalán?

- Aha – tört ki belőlem a roppant elmés válasz.

- Fáradt vagy? – mosolygott rám.

- Nem is tudom – gondolkodtam el. – Fáradt vagyok egy kicsit, de még nem kóstoltam a tortámat, úgyhogy azt hiszem, inkább éhes vagyok, és majd csak utána hagyom, hogy fáradt is legyek. Ígértetek nekem egy csoki tortát vanília mázzal – mosolyodtam el. Biztosan nagyon finom, hiszen házi, de annyira belemerültünk a szórakozásba, hogy el is felejtettem enni belőle.

- Nos, ez esetben, menjünk, és nézzük meg magunknak azt a tortát – vigyorodott el Billy.

Majd kézen fogott és a konyha felé kezdett el húzni, én pedig készségesen követtem őt. Gyorsan megtaláltuk a kérdéses tortát, és azonnal fel is vágtam a mellette lévő késsel. Először Billynek vágtam egy nagy szeletet, mert az étkezési szokásait ismerve, akár a fél tortát is odaszeletelhettem volna neki. Magamnak is vágtam egy kisebb szeletet. Az én étvágyammal sincs gond, de társaságban mégsem fogok magamba tömni egy negyed tortát. Elég kínos lenne, ha mindenki látná, ahogy eltűntetek embertelen mennyiségű édességet. Mégis csak lány vagyok. Az egy dolog, hogy nem látszódik meg rajtam a felesleg, de azért adnom kell magamra ennyi férfi előtt. Így viszont fele annyi időbe telt felfalnom az egyébként elképesztően finom süteményt, mint Billynek. Vágyakozva pillantottam a megmaradt süti felé, de elhatároztam, hogy nem fogok ma este többet enni belőle.

- Miért nem eszel még? – kérdezte Billy. – Látszik rajtad, hogy még szeretnél – fűzte még hozzá.

- Társaságban vagyunk, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ahogy megeszek egy regiment süteményt – suttogtam halkan. – Hiszen a lányok nem is ettek, Gabriellán, és Nathalie-n kívül.

- Ez csak a te véleményed, de emlékeztetnélek, hogy Gabriella egy fél tálca krémesen van túl, míg az a pusztítás ott a tálcán Nath-nak tudható be. Nem szerepeltek gyengén a lányok, fogadjunk, hogy te még csak a nyomukba sem tudsz érni – vigyorgott rám pimaszul.

- Most komolyan fogadni akarsz? – kérdeztem kíváncsian. Biztosan csak viccelt.

- Hát, ami azt illeti, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudsz annyit enni, mint Gaby, vagy Nathalie – mondta határozottan.

- Oh, valóban? Mi legyen a tét? Bár teljesen mindegy, mert úgy is veszítesz – mondtam pimaszul.

- Mit szólnál egy csókhoz? – kérdezte félénken. Én pedig hirtelen félrenyeltem az üdítőt, amibe belekortyoltam. – Oké, akkor találjunk ki valami mást, csak meg ne fulladj itt nekem.

- Nem, állom a fogadást – mondtam ellentmondást nem tűrve. Még a végén megint félreérti, és azt hiszi majd, hogy ódzkodom az érintésétől.

- Hallottam, hogy fogadást kötöttetek, jövök bírálni – termett Emmett az asztal mellett.

- Én is, mert úgy tiszta a verseny, hogyha egy női szempár is zsűrizik – szökellt oda Alice is. Majd szép lassan az egész család. Na jó, most komolyan mindenki bámulni fog, miközben eltűntetek egy tonna süteményt? Ez meglehetősen kínos szituáció lesz.

- Khm… úgy volt, hogy ez egy kis magánfogadás lesz – sütöttem le a szemeimet.

- Értjük – bólintott rá Carlisle. - Akkor Emmett és Alice marad zsűrizni, mert ők voltak az elsők akik jelentkeztek, mindenki más pedig vonuljon fel az emeletre, amíg a fogadás véget nem ér – utasított Carlisle mindenkit.

- Nem akarom elrontani a partit, úgy is jó, ha csak a nappaliban maradtok – ajánlottam a lehetőséget. – Táncoljatok tovább, és ne is törődjetek velünk.

- Rendben, ahogy akarod. Akkor hajrá – szorította meg a vállam bátorítóan.

- Köszi – haraptam be az alsó ajkam. Elég magas a mérce, de akkor is megcsinálom. Elszántan ültem le a székre és vettem magam elé egy fél tortát, na meg persze egy villát.

- Megállj – kiáltott fel Alice. Majd kikapott két konyharuhát az egyik szekrényből, és az egyiket a dekoltázsomhoz igazította, a másikat pedig az ölembe helyezte. – Csak nem azt gondoltad, hogy hagyom, hogy véletlenül is leedd ezt a ruhát? Arról szó sem lehet, ez a darab egy kincs.

- Köszönöm Alice, nagyon figyelmes vagy – forgattam meg a szemeimet. Nem vagyok már öt éves, jó, hogy bízik bennem.

- Na, akkor kezdheted – ült le Emmett az asztal másik végébe.

Jesszusom, mibe kevertem bele magam? Miért nem tudom tartani a számat? Sejtettem, hogy még egyszer nagyon ráfázok a nagy számra. Csak azért is menni fog. Nem is olyan nagy ez a süti. Szépen lassan álltam neki az elpusztításának, gondoltam, hogyha nem habzsolok, hanem nyugis tempóban kísérlem meg eltűntetni, akkor könnyebben fog menni, de már egy negyed tortánál kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Csak egyik falatot a másik után. Motyogtam folyamatosan gondolatban, és eljutottam odáig, hogy már csak egy szeletnyi volt a tányéron, de azt már tökéletesen esélytelen volt, hogy képes leszek magamba gyömöszölni.

- Mi volt az? – kapta hirtelen a pillantását Billy az ablak felé.

- Hol? – sietett az üveghez Alice és Emmett is.

Billy pedig egy szempillantás alatt eltüntette a maradék tortát, és le is nyelte, majd vigyorogva rám kacsintott. Mire a többiek visszafordultak, addigra már semmi jele nem volt annak, hogy Billy ette meg a maradékot.

- Ti csaltatok – fordult vissza Emmett és Alice megvilágosodva. – Nincs odakint semmi. Csőbe húztatok minket.

- Bizonyítsd – szólítottam fel őket.

- Nem kell bizonyíték, ez egyértelmű – mondták morcosan. – Billy? – fordultak most felé.

- Hé, az én érdekem volt, hogy elveszítse a fogadást, miért segítettem volna neki? – kérdezte ártatlanul.

- Na persze… - kezdtek bele újra. Viszont gyorsan közbeszóltam.

- Ha tudjátok bizonyítani, hogy nem én nyertem, akkor hallgatlak titeket, de ha nem, akkor ez csak vádaskodás. Egyébként is, ti hagytátok el a zsűri posztját, itt kellett volna ülnötök és figyelnetek. A zsűri hibázott, ez egyértelmű, utána pedig rajtunk akarják leverni a tévedésüket – mondtam határozottan.

- Mi a vita tárgya? – lépett be Carlisle a szobába.

- Csaltak – mutatott ránk panaszosan Alice és Emmett.

- Nem tudják bizonyítani – tiltakoztunk hevesen.

- Nos, ez esetben nincs mit tenni, ha nem tudjátok bizonyítani, akkor Johanna a győztes – mondta Carlisle határozottan.

- Pf… legközelebb egy szikra szem esélyetek sem lesz csalni – mondta Alice morcosan. Emmett pedig hevesen bólogatott.

- Legközelebb olyan zsűrit kérek, aki figyel a feladatára – vigyorodtam el.

- Oh, te kis… - kezdett Alice. Majd nagyon elgondolkozott.

- Pimaszt akart mondani, csak valami komolyabbon gondolkozik – lépett be Edward vigyorogva.

- Honnan tudod? – kérdeztem kíváncsian.

- Mindig mindenki pimasz, aki keresztülhúzza a számításait – nevetett fel Bella. – Ne aggódj, gyorsan megbékél, Alice nem haragtartó. Az a nagy mackó, pedig senkire sem tud haragudni igazán – mutatott Emmettre.

- Az jó – nyomtam el egy ásítást. Vajon hány óra lehet már? Te jó ég hajnali kettő? Lehet, hogy szundítani kéne egyet. – Nagyon megharagudnátok, hogyha lepihennék? Azt hiszem, hogy rendesen kifárasztott a tánc.

- Dehogy, menjetek csak – vigyorgott rám Alice. – Édes a bosszú – fűzte még hozzá.

- Bosszú? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Talán elfelejtettem valamit megmondani neked és Billynek – mondta lelkesen. – Jöhetnek a szemkötők srácok – adta ki az utasítást.

- Miféle szemkötők? Miféle bosszú? – kérdeztem idegesen. Majd Billy felé fordultam, aki ugyanolyan döbbent arckifejezéssel figyelte az eseményeket.

- Majd meglátjátok, ha odaérünk – mondta még Alice. A következő pillanatban pedig valaki bekötözte a szememet egy szempillantás alatt.

- Billy, te tudtál erről? – kérdeztem. Majd elakadt a lélegzetem is, mert valaki felkapott.

- Fogalmam sincs, hogy mi történik – válaszolta őszintén.

- Ne aggódjatok már annyit, tetszeni fog a meglepi – csilingelte Alice. Majd a „fogva tartóm” elindult velem valahová.

La Push vámpírja - 60. fejezet

60. fejezet


SZIASZTOK! MELINDA, TUDOM, HOGY TARTOZOK NEKED EGY DUPLAFEJIVEL, DE ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY A KÖVETKEZŐ LESZ AZ, MERT A BÁLT ÉS AZ UTÁNA KÖVETKEZŐ ÉJSZAKÁT KELL MAJD HELY KIFEJTENI :) REMÉLEM NEM GOND, HOGY ÍGY OLDOM MEG, DE SZERINTEM TI IS ÖRÜLNI FOGTOK, HOGY NEM VÁGOM KETTÉ A BÁL ÉJSZAKÁJÁT :D PUSZI, DRUSILLA

(Alice szemszöge)



Annyira tökéletesen megszerveztem, és kitaláltam már mindent. Minden pár kap majd egy sátrat az erdő különböző részeiben, és akkor a szerelmek hol kiteljesedhetnek, hol pedig elmélyülhetnek, ahol pedig már kiteljesedtek, és elmélyültek, azok a párok csak eltöltenek egy gyönyörű éjszakát selyempárnák, és puha pokrócok forgatagában, de nem tudom, hogy melyik sátrat hova tegyem. Nem látom, hogy ki minek örülne a legjobban, és ez bosszant. A fene abba a furmányosan működő képességembe. Túl akarok látni a farkasokon, de nem megy. Ráadásul három is jelen lesz, mert ha még csak egy lenne, akkor a sötét folt lenne a tökéletes hely a farkas számára, de így hogy hárman vannak, három üres folt van a látomásomban, és három helyszín. Kit hova tegyek? Ez szörnyű, a világ legjobb szervezőjének fogalma sincs, hogy mit tegyen, hogyha néhány farkas az útjába kerül.

- Drágám, hagyd abba a pánikolást, légy szíves. Mi a baj? – kérdezte Jasper az erdő közepén állva. Éppen Billy és Johanna sátrát akartuk elhelyezni, de nem tudtam, hogy a barlangba, a vízeséshez, vagy a tisztásra kellene-e tenni. Ez az éjszaka a legnagyobb lehetőség Bella fia számára, és nem szúrhatjuk el. Szükségem lesz segítségre.

- Nem tudom, hogy melyik farkas sátrát, hova tegyem. Fel vagyok háborodva rajta, hogy még mindig nem látok túl a farkasokon. Bármennyire is erőlködöm, és próbálkozom, egyszerűen nem megy – keltem ki magamból. Nem sülhet el rosszul az éjszaka, ez nagyon fontos, és már csak egy nap van hátra a partiig. Ki bírja ezt idegekkel?

- Alice, mély levegő – szorított magához szerelmem. Majd elkezdte cirógatni a hátamat – Beszív… kifúj – utasított Jasper. Én pedig engedelmeskedtem neki, hiszen ki más tudna ennyire kellemesen megnyugtatni. – Jól van, akkor most gondoljuk át logikusan, hogy kit hova kéne tenni.

- De fogalmam sincs – keltem ki újra magamból. Melyik részét nem érti annak, hogy kudarcot vallhat a parti? Élet és létfontosságú, hogy megoldjuk a problémát. Egy farkas boldogsága múlhat most egyetlen döntésemen. Ha rossz helyre teszem Johannát, és Billyt, és nem jönnek össze, akkor én nem is tudom, hogy mit csinálok.

- Alice – szólt rám Jasper kicsit erélyesebben. – Tudom, hogy te vagy a világ legjobb parti szervezője, és mindketten tudjuk, hogy profi is vagy. Úgyhogy viselkedj úgy, mint egy igazi szakember. Meg kell tudnunk, hogy ki mit szeret, és ki erre a legalkalmasabb, hogy megtudjuk?

- Maga az érintett, de gondolj csak bele. Álljak oda Johanna elé, és kérdezzem meg tőle, hogy „Johanna? Az erdőben hol gondolnád úgy, hogy nem tudsz Billy nélkül élni? Hol lenne a tökéletes hely ahhoz, hogy végre kihúzd magadból a bent ragadt karót, és hagyd, hogy megcsókoljon?”

- Nos, itt-ott kicsit erős volt ez az elmélet, a karót én kihagynám a monológból, bár nem is pont erre gondoltam – mosolyodott el Jasper.

- Akkor, kérlek, avass be, hogy mire gondoltál – néztem rá boci szemekkel.

- Nos, történetesen van egy bátyánk, aki ismeri mindenki gondolatait, persze kivéve a családjáét. Ráadásul Carlisle is elég sokat tud Johannáról. Szerintem kéne egy kupaktanács, és már meg is találnánk a megoldást – ajánlotta a lehetőséget szerelmem.

- Ez egy remek ötlet, te zseni vagy – vetettem rá magam Jasperre boldogan. Mire szegénykém felborult, én pedig rázuhantam. – Bocsi – mosolyodtam el szégyenlősen.

- Ugyan, te bármikor levehetsz a lábamról, édesem. Viszont most menjünk, hogy minél előbb felállíthassuk még ezt a három sátrat, mert holnap már jön a bál. Remélem, hogy jó kis pörgős dalokat is terveztél a bulira.

- Még szép, hiszen tudom, hogy mennyire imádod a jól táncolható, gyors dalokat – hízelegtem neki.

- Köszönöm, kicsim – csókolt meg szerelmem.

- Nincs mit, részemről az öröm, most viszont tényleg menjünk – pusziltam még meg. Majd felpattantam, és magammal húztam őt is.

Ahogy mindketten a lábunkon álltunk, azonnal futni kezdtünk a házunk felé, már alig vártam, hogy megtudjam azt, amit szeretnék. Edward és Carlisle biztosan tud segíteni, na meg esetleg Bella is, hiszen ő ismeri legjobban a fiúkat. Szerencsére csak néhány percre voltunk a háztól, de én már előtte elkezdtem Edwardnak gondolatban kiabálni, hogy jövünk. Már mindenki hazaért, úgyhogy már csak nekünk kellett odaérnünk. Mire hazaértünk már mindenki a földszinten várt ránk, én pedig azonnal besüvítettem szerelmemmel a nappali közepére, hogy előadjam a problémát.

- Már felállítottuk az összes sátrat, de a farkasokat nem látom, nem tudom, hogy nekik hova kéne tennem a sátrat. Mármint tudom, hogy hova fognak kerülni, mert a sötét foltokat ki tudom szűrni, de nem tudom, hogy melyik helyszín, kinek lenne megfelelő – magyaráztam feldúltan.

- Alice, szerintem mindegyik hely nagyon szép, úgyhogy nem értem a problémát – nézett rám Esme mosolyogva.

- Minek ez a nagy felhajtás? Nem mindegy, hogy melyik sátrat, ki és hol tépi szét? – kérdezte Emmett vigyorogva.

- Nem, mert Johanna és Billy még nem egy pár, úgyhogy fontos a helyszín, hogy kellőképpen romantikusnak érezzék a dolgot – magyaráztam komolyan. – Bella, mit szeretnek Gaby és Jake? – kérdeztem kíváncsian.

- Elbújni a szobájukban, legalábbis mostanában leginkább azt – nevetett fel barátnőm. - Maguk között szerelmi fészeknek, vagy saját kis barlangnak nevezik – mondta Bella mosolyogva.

- Remek, akkor övék lesz a barlang – tapsikoltam boldogan. Már csak két hely maradt ki. – Anthonynak, és Nath-nak mit javasolnál? Egy gyönyörű rétet, vagy egy eldugott kis zugot az erdőben, egy meleg vizes forrás, és egy vízesés mellett? – kérdeztem izgatottan.

- Én a rétet tartanám fenn Nath és Anthony számára – gondolkodott el Edward.

- Johanna imádja a vízeséseket, minden vágya, hogy egyszer láthassa a Niagarát – gondolkozott el Carlisle. – Még képet is láttam több helyen kirakva Johanna felségterületén.

- Fantasztikus, akkor a barlanghoz Gaby és Jake, a rétre Nath és Anthony, végül, de nem utolsó sorban pedig Johanna és Billy a vízeséshez. Akkor mindenki megvan, hála az égnek. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, és minden tökéletes lesz. Lányok, most azonnal velem jöttök a virágoshoz, és el kell hoznunk a párnákat, és a selyemtakarókat is. Rose, Edward, Carlisle, kell a kocsitok. Gyerünk már lányok – adtam ki az utasítást. – Fiúk, fel kell állítani a sátrakat. Színkódok vannak a sátrakon, mindenkinek a báli ruhájához illő darab. Gyerünk, Edward figyelj – álltam elé. Majd megmutattam neki, hogy mit, hova, és hogyan tegyenek. – Mindennek készen kell lennie holnap délutánra, hogy az esti parti már zökkenőmentesen működjön.

- Jasper, megkérhetlek, hogy nyugtasd meg a feleséged? – forgatta meg Emmett a szemeit. – Vagy csak én érzem úgy, hogy túlpörgött?

- Nem, egy kicsit túl van pörögve, de pont ettől olyan ellenállhatatlan – kacsintott rám szerelmem.

- Oh, értem én, az aktív pipikre gerjedsz, öcsi. Ezt egyáltalán nem csodálom – vágta hátba Emmett Jaspert.

- Ezt majd később megbeszéljük, Emmett – forgatta meg a szemeit szerelmem.

- Nem, nem fogjátok széttörni az erdőt, és a sátrakat – ugrottam közéjük. – Bírjátok ki a bosszúhadjáratot jövő hétig, mert két napig senki nem fog itt bunyózni. Nem kell, hogy halálra rémisszétek Johannát. Viselkedjetek rendesen, különben… - gondolkoztam el.

- Különben? – vigyorodott el Emmett.

- Különben elutazom egy hónapra Párizsba divattal foglalkozni, és nem jöhetsz velem. Egyedül leszel egy hónapig, és nem érhetsz hozzám – segített ki Rosalie. – Tehát viselkedj, és ne tedd tönkre a bálunkat, különben nagyon nagy bajban leszel, Emmett Cullen.

- Na de, bébi – lépett közelebb Rose-hoz.

- Amit mondtam, megmondtam, vagy viselkedsz, vagy hatalmas bajban leszel – mondta Rose komolyan. Majd azért egy gyors csókot nyomott Emmett ajkaira, azután pedig bepattant a kocsiba.

- Mint az oviban. Te is légy jó, édes – simultam Jasperhez.

- Tudod, hogy sosem tenném tönkre a bált – kacsintott rám szerelmem.

Én pedig megcsókoltam, majd bepattantam Bella mellé a Volvóba. Edward éppen a nyitott ablakon lógott befelé, és eléggé lefoglalta barátnőm száját. Nem úgy néztek ki, mint akik abba akarják hagyni, úgyhogy kénytelen voltam diszkréten megköszörülni a torkomat.

- Khm… hahó, a húgotok itt ül az autóban, és sikító frászt kap tőle, hogy előtte nyaljátok-faljátok egymást. Sosem gondoltam, hogy még egyszer ezt fogom mondani, de menjetek szobára, vagy hűtsétek le magatokat. Napok óta csak ezt a fajta kommunikációt űzitek. Nem csak ketten éltek a házban – rángattam meg Bella vállát. Így végre elszakadt Edward ajkaitól. – Nem örökre viszem el, csak néhány órára. Éjszaka majd bepótolhatjátok a most kimaradt összebújást. Ma mindenkinek szép estélye lesz, aki itthon lesz – kacsintottam rájuk. – Na, végre abbahagytátok. Komolyan srácok, én örülök, hogy végre újra egymásra találtatok, és azt is tudom, hogy csodásan rendeztem be a szobátokat, de ne legyetek ennyire antiszociálisak. Ez egy bál lesz. Tudjátok, tánc, szórakozás, beszélgetés, nem kettesben, és szigorúan ruhában, legalábbis amíg el nem juttok a sátratokig.

- Kicsi, és bosszantó – forgatta meg a szemeit Edward.

- Sebaj, így szeretjük – simított végig az arcán Bella. Majd megint egymás ajkai felé kezdtek közelíteni.

- Állj – kiáltottam fel. Mire mindenki ránk nézett. – Ez már nekem is sok. Komolyan uralkodjatok magatokon. Rosszabbak vagytok, mint két tinédzser – morogtam. Bár igazából belülről szélesen mosolyogtam. Mikor akarja már Edward megkérni Bella kezét? A gyűrűt már ott hordja hetek óta a zsebében. Mi lenne, hogyha most már erőt venne magán?

- Jól van na – húzta el a száját Bella. – Gondolj bele, hogy volt ötven év megvonás is. Te hogy viselkednél Jasperrel, ha el lennél szakítva tőle ilyen hosszú időre? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Oh, ez jó ötlet, nem a megvonás. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan viselkednél. Jó lenne, ha esetleg érzékeltetnéd is – szólt közbe Jasper.

- Na, de Jazz – néztem rá döbbenten.

- Ugyan már, édesem. Csak kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan képzelnéd el a dolgot – hajolt be Jasper az én oldalamon az ablakon. Majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Khm… azt hittem, hogy bált szervezünk, és hogy ez most nagyon fontos – rázta meg Bella a vállamat.

- Ha nektek szabad enyelegni, akkor nekem is – vigyorodtam el. Majd visszafordultam szerelmem felé, de csak egy gyors csókot nyomtam még a szájára, azután pedig elszakadtam az ajkaitól.

- Kölcsönkenyér visszajár – kacsintott rám Bella.

- Még én vagyok fickós? – állt meg Emmett vigyorogva a kocsink előtt. – Rose, neked is így kéne elbúcsúznod tőlem mindig – vetette fel lökött bátyánk.

- Drágám, majd este megkapod a magadét – kacsintott rá Rosalie.

- Oké, már meg is vagyok győzve, akkor este, bébi – mondta Emmett kajánul.

Majd Rose kifarolt a piros sportkocsijával. Mi pedig Bellával a nyomába eredtünk. Utánunk pedig Esme jött Carlisle kocsijával. Szüleink, mint mindig, most is csak visszafogottan megcsókolták egymást. Majd fogadott anyánk már indult is utánunk. Előttünk soha nem estek túlzásokba. Még akkor sem, hogyha nagyon vágytak egymásra. Jasper mesélt egyszer-kétszer elsöprő vágyakról, de Esme és Carlisle önuralma szinte már végtelennek tekinthető.

- Mi a terv, merre menjek? – kérdezte Bella hirtelen.

- Hát az ágynemű boltba, mára nincs más teendő, ágyneműk, aztán virágok, és kész. A hidegtálakat, és a süteményeket holnap délelőtt kiszállítják – gondolkodtam el. Már minden készen áll a partira.

- Be kéne szaladnom még boltba is. Billy azt mondta, hogy csoki tortát ígért Johannának vanília mázzal. Szeretném még ma megsütni, hogy holnapra összeérjenek az ízek, és tökéletes legyen, Billy szerint a süti ígérete nagyon komoly dolog – mosolygott barátnőm.

- Persze, akkor útba ejtjük a közértet is – bólintottam rá. Csoki tortát rendeltem, de nem vanília mázasat, hanem habosat. Ha így kihangsúlyozzák ezt a máz dolgot, akkor biztos fontos. – Egyébként, hogy álltok Edwarddal, ha megkérdezhetem? – kezdtem el puhatolózni.

- Jól, azt hiszem. Boldog vagyok, és ő is az. Ennél többre azt hiszem, hogy nem is vágyhatnék. Van egy fiúnk, újra együtt vagyunk, megbeszéltük a nézeteltéréseinket. Nem hiszem, hogy lenne bármi gond közöttünk – mosolygott rám barátnőm.

Ha Bella is így érez, akkor talán most hétvégén végre itt lesz az idő, és Edward megkéri a legjobb barátnőmet. Már alig várom, hogy eljegyzési partit, leánybúcsút, és esküvőt szervezzek, persze Anthony és Nath esküvője után, hiszen nem lehet dupla esküvő, milyen lenne már, hogyha anya, és fia egyszerre állnának az oltár előtt. Abszurdum. Külön lagzit szervezek ez egészen biztos. Bella hófehér fűzős ruhában lesz, olyanban, amilyenben a hölgyek Edward korában léptek az oltárhoz. Edward pedig fekete szmokingot és csokornyakkendőt fog viselni. A nászuk előtti éjszakát pedig mindenképpen külön kell tölteniük, nehogy rossz ómen szállja meg a boldogságukat.

- Jaj, úgy örülök, hogy újra velünk vagy. Annyira hiányoztál, és Edward olyan elveszett volt nélküled, de most már örökké együtt lehetünk, és ez annyira szép. Csodálatos életünk lesz – lelkendeztem.

- Igen, Alice, egy ideig biztosan együtt leszünk – mosolyodott el Bella halványan. Egy ideig? Mi az, hogy egy ideig? Ez nem helyes válasz. Ez határozottan rossz vicc. – Megjöttünk – állt meg Bella. Mielőtt még rákérdezhettem volna, hogy ezt meg, hogy a csudába értette. Hiszen most, hogy már együtt van megint a bátyámmal, már semmi nincs, ami elválaszthatná őket.

- Bella? – kezdtem bele, mikor kiszálltunk.

- Tessék? – mosolygott rám szikrázóan.

- Hogy értetted, hogy… - kezdtem bele újra.

- Gyertek már, lemegy a nap, mire mindennel végzünk, és a macikámnak szép estét ígértem, lányok – ragadott karon minket Rosalie.

- Hihetetlen, hogy milyen kis pajzán vagy – csóváltam meg a fejem.

- Hát, akinek ilyen férje van, az ne is várjon mást – nevetett fel Rose-t. – Emmett mentségére szóljon, hogy miért ne lennénk azok, hogyha ennyire összepasszolunk?

- Jogos – bólogatott Bella hevesen.

- Istenem, inkább átpártolok Esméhez, neki legalább nem csak a szexen jár az esze – forgattam meg a szemeim.

- Most miért? – kérdeztek a lányok utánam, morcosan.

Nem is foglalkoztam velük, csak felnevettem, majd követőre fogtam Esmét, aki már a függönyöket nézegette. Kíváncsian figyeltem, hogy mit akar kihozni ebből az egészből. Hiszen most vettünk a házba új függönyöket, ráadásul Esme azokat a darabokat nézte, amik színben harmonizáltak a sátrakhoz.

- Mit csinálsz? – léptem mellé kíváncsian.

- Nos, az jutott eszembe, hogy esetleg, mivel a sátrak eleje felhajtható, mutatós lenne mindegyikhez egy függöny, amin át lehet nézni a csillagokat, és a hold fényét, de mégis zárt, így nem jutnak be az élősködők.

- Ez fantasztikus ötlet – mosolyodtam el. Akkor a párnák és selyemtakarók mellé, keressünk még minden sátorhoz függönyt is.

Esme és én gyorsan összeszedtük a megfelelő mennyiségű függönyt, majd Bella és Rose keresésére indultunk, akik megigézve néztek egy gyönyörű tűzvörös ágynemű szettet.

- Mit gondoltok? Tetszene ez Johannának? – kérdezték tőlem és Esmétől.

- Szerintem fantasztikus – bólogatott Esme.

- Nekem is nagyon tetszik. Elvisszük – bólintottam rá. Majd olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam. – Tanya? – kérdeztem döbbenten. Hogyhogy nem láttam, hogy itt lesz?

- Sziasztok – mosolygott ránk.

- Mi járatban? – kérdezte Bella kedvesen.

- Csak egy hirtelen ötlet vezérelt ide. Alice nekem sárga ágyneműt szánt, amit én szeretek is nagyon, de a jelek szerint nem egyedül leszek a sátramban, úgyhogy szeretném kicserélni egy bordó, vagy fekete árnyalatú darabra. Láttam is egyet a kirakatban, ami nagyon megtetszett, ezért tértem be ide.

- Ha nem egyedül leszel, akkor kivel? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Majd hirtelen látomás tört rám. - Ó…

- Még semmi sem biztos – rántotta meg a vállát Tanya.

- Miért nem szállsz le Justinról? – morogtam rá.

- Alice, viselkedj – szólt rám Esme.

- Mi a bajotok azzal, hogy kedvelem a srácot? Nem bántottam eddig sem, és nem is akarom bántani – mondta dühösen.

- Semmi baj, Tanya, csak mostanában kicsit mind feszültek vagyunk – fogta meg Bella a kezét.

- Te miért vagy mindig kedves, amikor Edward szóba sem áll velem? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. – Ez valami trükk?

- Nem, én csak barátkozni próbálok – rántotta meg a vállát barátnőm. – Gyere, keresünk nektek egy nagyon dögös ágyneműt – húzta el Bella Tanyát a vörös ágyneműk irányába.

- Nem értem ezt az egészet – sóhajtottam fel.

- Bella csak próbál kedves lenni, ennyi – rántotta meg Rose a vállát. – Egyébként, ha megfigyeltétek, ő sokkal jobban szótért Tanyával, mint mi. Talán, ha kedvesen próbálkoznál te is Alice, akkor nem torkollna le állandóan. Egyébként szerintem tényleg érdekli őt Justin. Egyetértek Bellával. Aggódik érte.

- Tudom – sóhajtottam fel.

- Mit tudsz, Alice? – kerekedtek ki Esme szemei.

- Tanya vigyáz Justinra éjszakánként. Olyan, mint Edward volt. Felül egy faágra az ablaka előtt, és őrzi az álmait. Eleinte még csak szórakoztatónak tartotta, hogy tetszik egy helyes srácnak itt is, de Jasper szerint az érzelmei megváltoztak, és tényleg érdekli őt, hogy mi van Justinnal. Ezért is kerüli Edwardot. Nem akarja, hogy rátámadjon azért, mert figyeli Justint. A bátyánk mostanában elég ingadozó érzelmileg.

- Akkor talán adhatnánk Tanyának végre egy esélyt – ajánlotta Esme. – Gyertek, próbáljunk meg barátságosak lenni. Könnyen lehet, hogy Bellának igaza van, és jobban tennénk, hogyha újra a barátai lennénk Tanyának. Elvégre a vendégünk.

- Tudom, hogy igazad van anya, de sosem rajongtam Tanyáért – morgolódtam tovább.

- Csak azért nem, mert Edwardot akarta, és te féltékeny voltál a kedvenc bátyádra, kicsim – simogatta meg Esme az arcomat. – Érdekes módon Bella ellophatta tőled Edwardot.

- Bella már tészta, nem is hasonlít Tanyára – ráztam meg makacsul a fejem.

- Tényleg nem? Szerintem Bella is nagyszerű kis szukkubus lenne, ha akarna – vigyorodott el Rose.

- Rosalie – kerekedtek ki a szemeim.

- Miért? – kérdezte Rose döbbenten. – Azt ne mondd, hogy ti nem halljátok, hogy milyen jól érzik magukat Edwarddal. Ha még egy kicsit gyakorolnak, akkor talán még Emmettet és engem is leköröznek. Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Jasperrel mostanában gyakran elmenekültök a házból, már hogyha sikerül éjszaka kijutnod a szobából – nevetett fel nővérem.

- Rosalie, itt mások is vannak, nem magunk vagyunk – sandítottam körbe a kikerekedett szemek láttán.

Remek, most mindenki azt hiszi, hogy mi állandóan csak azt csináljuk. Már így is elég szegény Jazznek féken tartania magát, hogy eljussak egy ruháig a gardróbba, és akkor még fel is hánytorgatják. Na jó, tulajdonképpen nem is rossz, hogy Emmett és Edward állandóan szeretni akarják a lányokat, mert éppenséggel nekem sincs ellenemre, hogy Jasper mostanában igen nagy figyelemben részesít, és Esme is állandóan mosolyogva jön le a nappaliba. Juj, erről nem akarok tudni. A fogadott szüleim szerelmi életére nem vagyok kíváncsi. Mondjuk, máséra se lennék, csak a sajátomra. Jasperrel eddig is tökéletesen kiegyensúlyozottak voltunk, csak egy kicsit ritkábban feledkeztünk ennyire egymásba. Jézusom, én is mániákus vagyok már? Rossz hatással vannak rám a lányok, de ha egyszer olyan szép esténk volt. Nem, Alice, hagyd abba. Torkoltam le magam. Ágynemű, és függöny, most erre kell koncentrálnom. Holnap bál, akkor majd kettesben leszünk Jazzel, és… na jó, ebből tényleg elég. Én nem vagyok szukkubus, és a testvéreim sem azok. Lehet, hogy tényleg nem is különbözünk annyira a Denaliktól?

- Alice, gyere már – szólt rám Rosalie. – Megyünk a fehérnemű boltba, ha már úgyis van egy csomó selyem ágyneműnk, akkor kéne hozzá harmonizáló fehérnemű is, nem?

- Hát, tulajdonképpen nem volt betervezve, de jó ötlet – lelkesedtem be.

Sötétzöld selyemágyneműnk van, akkor mondjuk méregzöld fűző, és francia bugyi meg egy dögös hálóing is jól jönne. Néhány perc alatt átértünk a fehérnemű boltba, és mindenki az ágynemű és sátor színeihez harmonizáló darabokat választott. Bella mélykékben tündökölt, míg én maradtam a méregzöldnél. Rosalie tűzpiros csipkét választott, Tanya mély bordó szatént, Esme sötétlila hálóinget választott. Ezután a lányoknak is vettünk ajándékot Nathalie-nak királykék, Gabynak barackszínű szettet választottunk, míg Johanna hosszas vitatkozás, és gondolkozás után egy korall színű rövid, szatén pizsamát kapott ajándékba. Carmennek egy fekete csipke hálóinget vettünk, majd Irinának és Kate-nek pedig egy-egy rövid pizsamát vettünk rózsaszínt, és halványlilát. Kate és Irina egy sátrat kapott, de ettől még lehetnek csinosak, és kívánatosak. Néha csak úgy magunknak is élvezet kiöltözni. Este boldogan, és elégedetten tértünk haza a párjainkhoz. Minden tökéletes volt, már csak holnapig kellett várnunk, és eljön a bál ideje, ahol ha minden jól sikerült végre minden pár egymásra talál. Alig várom már, hogy lássam az elégedett és boldog arcokat magam körül.